Edzői pályafutásának elején kisebb brazil klubok után a Közel-Keleten dolgozott, és először akkor figyeltek fel rá, amikor hazatérése után 1991-ben nagy meglepetésre megnyerte a Taca Brasilt a Criciumával.
Később a Grémio mestere lett, amellyel ismét elhódította a Copa do Brasilt, majd 1995-ben a Libertadores-kupában sem talált legyőzőre, végül a brazil országos bajnoki címmel tette teljessé gyűjteményét.
Kisebb japán kitérőt követően (a Jubilo Ivata mestere volt) a Palmeirasszal ott folytatta, ahol a Grémióval abbahagyta: Mercosur-, majd Libertadores-kupát nyert. 2001-ben közel állt ahhoz, hogy a Cruzeiróval is megnyerje a legrangosabb dél-amerikai klubkupát.
Klubedzőként híres volt arról, hogy csapataival elsősorban védekező típusú futballt játszatott, és minden eszközt bevetett a győzelem érdekében. 2001 júniusában nevezték ki a válogatott élére, és ha nehezen is, de sikerült kivezetnie a selecaót a vébére.
Az Ázsiában megszerzett világbajnoki cím után felállt a kispadról, és elvállalta a portugál együttes irányítását. Luzitániában is remek munkát végez, annak ellenére, hogy óriási csalódást jelentett számára a hazai környezetben elveszített 2004-es Eb-döntő.
Az elmúlt években a világ egyik legerősebb válogatottját alakította ki, a portugálok a 2006-os világbajnokságon a negyedik helyen végeztek.