Hősi halált haltak a törökök

Ha csak az eredményt nézzük, nem történt meglepetés az Európa-bajnokság első elődöntőjében, hiszen a nagy esélyes Németország 3-2-re legyőzte Törökországot. Azonban a rengeteg sérültet és eltiltottat nélkülöző törökök alaposan megizzasztották Joachim Löw csapatát, amely a félholdasokat a saját fegyverével győzte le, Philipp Lahm ugyanis akkor szerezte a döntőt érő gólt, amikor a rivális már nem tudott válaszolni.

Dajka Balázs helyszíni tudósítása Bázelből

• Nézze meg az összes eddigi Eb-gólt!
• Az összes eddigi Eb-galéria
• Elemezze ki a gólokat 3D-ben, tetszőleges kameraállásból!
• Irányítsa ön az Európa-válogatottat!
• Így szavaznak önök: játékos- és csapatstatisztikák
• Török taktikával jutott Eb-döntőbe Németország
• Civil a pályán, török csók a rendőrnek

"Hazai pályán játszunk Bázelben" - zengett söráztatta német torkokból az első elődöntőnek helyet adó város pályaudvarán, és valóban, nyomasztó fölényben voltak az egységesen fehérbe öltözött nationalelf-hívek. Ennek ellenére a St. Jakob-parkba induló különvonaton csak törökök ülnek mellém, arcuk kifestve, hajuk befújva vörösre, és vadul magyarázzák, milyen jó meccs vár ránk este, és milyen kár, hogy ilyen tartalékos csapatuk.

A stadion felé vezető úton a régi nagyokba is belebotlom, előttem araszol Beckenbauer, Netzer és Breitner, vagy legalábbis az ő mezükbe bújó drukkerek, azért itt már erősen vegyül a nép, és a Türkiye felirat is egyre több hátról, fejről köszön vissza. A svájciak piros mezükbe öltöztek, jelezve, mindenhol ott vagyunk, a németek közül pedig páran nem akarnak beolvadni a nagy fehér masszába, a legötletesebb maskarája annak a három srácnak van, akik egy felfújható lovat vettek magukra, és így úgy néznek, mint a cowboyok.

A lelátón körülnézve is hatalmas a német többség, de a törökök nem ijednek meg, a pályán 11 harcol 11 ellen, ez a lényeg, és ha a játékosok olyan tüzesek lesznek, mint Fatih Terim, akkor még a döntő sincs túl messze. A németeknek meg egyenesen közel van az osztrák főváros, ki is feszítenek egy hatalmas transzparenst, amelyen a "Bécs a végső úti célunk" felirat díszeleg.

Terim négy percet tudott a padon üldögélni, aztán felpattan a helyéről, amikor a 182 centis Klose kioszt egy bodicseket a nála 12 centivel magasabb Gökhan Zannak. A törökök hátvédje talán még az előző jeleneten agyal, mert egy simán levehető labdát izomból visszaküld, az első pár percek alapján a török védelemre minden igaz, csak a nyugodtság nem. Érzik ezt az elöl lévők, és úgy gondolják, megkönnyítik a társak dolgát azzal, hogy letáboroznak a német kapunál, Ugur Boral a bal oldalon veri be a cölöpöket, középen viszont Semih valószínűleg még a matracot pumpálja, mert lemarad a beadásról. Kazim-Kazim angolos hidegvérét hátrahagyva vállalja a mindig hálátlan első bemutatkozó szerepét, nehéz ilyenkor igazán ütőset produkálni, de a lövés jó irányba megy, erő is van benne, csak éppen Lehmann is olvas a sorok között.

Az első török gól előtti pillanat: Ugur Boral perdítése már Lehmann lába között

Az ellenfél után Lahm gondoskodik egy újabb feladványról kapusának, Hamit Altintopot találja meg a labdával, aki azonban nem tudja eldönteni, hogy beadja-e, vagy inkább lőjön, ráadásul az ikertesó sincs a közelben, hogy segítsen, végül Lehmann egy rottweilert idézően megy lábra, de közben a labdát is megkaparintja. Ugur Boral révén a bal oldal villan ismét, Freidrich arca erősen torzul, miközben a török mezének hátuljával ismerkedik, a vicsorgásból azonban nem lesz sírásra görbülő száj, mert Ugur rosszul ad be.

Akik leírták a meccs előtt a törököket, azok ezentúl nézzenek sznúkert, a félholdasok ugyanis a nagyhatalmi korszakukat idézve támadnak, Ayhan visszagurítása után Kazim-Kazim hegeszt ki egy darabot a felső lécből, aztán a Hakan Balta által produkált beadást egy fehérmezes védő túrja szögletre Semih Sentürk elöl. Nincs idő kesergésre, mert újabb török akció bontakozik ki, Ayhan már tenné is maga elé a labdát, de Rolfes elvállalja a sárga angyal szerepet, és kisegíti a védőket. Terim már mutatja is játékosának mit kellett volna, "borítsd magad elé mellel, aztán belövöd, örülünk, ennyi az egész", de a rövidke feddés után már jön is a biztatás, hüvelykujjak az ég felé, nem lehet unatkozni a török kapitány mellett.

Hakan Baltára nem ragadt át a hadvezér szuggesztív stílusa, és még a hallásával is gond van, mert az ezerrel üvöltöző Terimet kikapcsolva addig totojázik, míg elbaltázza a szituációt, Schweinsteiger el is indul a számára még felfedezésre váró török zóna irányába, majd nagyot borul, Terim ezt is lereagálja, minimum egy sárgát máris kiosztana a német fodrászok rémálmának.

Látják a németek, hogy erőből nem megy, megpróbálják hát beíveléssel, a korszakalkotó megoldás gyorsan eredményt hoz, hiszen Podolski már lendítené is a balost, de Mehmet Topal topánja a gyorsabb, szöglet a vége. A 22. percben jár a meccs, amikor Kazim-Kazim végképp megutálja a lécet, hulló falevél-szerű emelése ugyanis megint a keretet rongálja, de Ugur Boral csavar egyet a német idegeken, a kipattanót a mázlistából pechvogellé váló Lehmann lábai között postázza a gólvonal mögé. Schweinsteiger gondol az Eb alatt némileg elhanyagolt asszonyokra, egy becsúszás után a nadrágja alól kivillan ez-az, de még így sem tudja megszorítani a műfaj királyát, a mi Sebők Vilmosunkat, aki még újpestiként egyszer alsógatyás mutatvánnyal ünnepelt egy győztes gólt. Hogy az Eb-n a vezetés mennyei érzését eddig csak nyolc percig élvező törökök előnye most is pünkösdi szultánságnak bizonyul, arról a Mehmet Aurélio csúsztatásáról centikkel lemaradó Semih és a negyeddöntő után ismét gólt érően összedolgozó Podolski, Schweinsteiger tandem tehet, előbbi baloldali előkészítése után a nemzet Bastija külsővel pörgeti a labdát a bal sarokba mesterien.

Ugur Boral dönt úgy, hogy kiteszi a villogó R betűt, ő is állított labdából próbálja megcibálni Lehmann bajszát, van is húzása a lövésnek, de Lehmann ökle eltéríti a labdát a kapu irányából. A félidő végén az alámondásos videokazetta fénykora idéződik fel egy párharc jóvoltából, a Véres sport című Van Damme-klasszikust anno minden ismerős elkérte, és tessék, most a futballról is bebizonyosodik, hogy véres sport, Rolfes szedi le a levegőből Ayhant, a vége az, hogy mindkettőjüket az orvosi stáb veszi kezelésbe. Pörögnek az események, mint a Rózsa bisztróban, az egyik oldalon Hamit Altintop kiált egy számmal nagyobb lábért, amikor egy kényszerítő végén nem tudta elérni a labdát ígéretes pozícióban, a túloldalon Klose passzát nyúlja le a törökök utolsó vonala, Löw pedig átmegy építőipari szakmunkásba, és úgy dönt, lebontja a kispadot.

Altintop is mindent megtett a sikerért, azúttal azonban ez is kevés volt

Sérült helyett sérültet hoz be a kapitány, a bordatörést szenvedett Frings váltja Rolfest, vagyis mégse, mert a rögtönzött műtét jól sikerült, így a sebhelysarcú visszatér, mint Luke Skywalker. A szünetben aztán mégis megtörténik a csere, Frings 2006-ben az olaszok ellen kihagyta az elődöntőt, most nem akar kimaradni a jóból. Nemzetközi csúcstalálkozó zajlik a szemünk előtt, a bal oldalon egy lengyel fut le egy angolt és egy brazilt, de Podolski hiába gyorsulja le a két import törököt, a beadása nem randevúzik csapattárs lábbelijével. Busacca eldöntötte, hogy lap nélkül vezeti a meccset, így Lahm hiába tágítja nyaktájékon Hamit Altintop mezét, a sárga pihen a zsebben, több sem kell a török másodedzőnek, aki legszívesebben pitába tekerné és csípőssel jól nyakon öntené a negyedik játékvezetőt. Aztán ismét csuklik a bírói négyes tagjainak összes felmenője, csak ezúttal a németek miatt, Lahm gyanúsan megy át vízszintesbe a 16-oson belül, de Busacca olyan, mint a viagra, őt is felállítja, 30 ezer német drukker fütyül úgy 300 decibellel, halláskárosultak előnyben.

A táncos lábú Terim rég csinálta a fesztivált, eljött az ő ideje, amikor Semih csúnya faultja után Lehmann az asszisztensnél reklamál, a kapitány az oldalvonalon taposva ápolja a német-török diplomáciai kapcsolatokat, aztán kiosztja a negyedik bírót, a cseréket, az első sorban ülőket, senki nem ússza meg a vulkánkitörést. Sabri nem akar kapni a Császár becenevű edzőtől, szorgalmasan robotol a jobb oldalon, de egy ízben Dombi Tibort másolja, tanárian megkerüli Lahmot, de addig nézelődik, amíg az alapvonal megzavarja, és pocsékul ad középre. Lassan már kéne futballoznia is a németeknek, hiszen a forgatókönyv azt ígéri, hogy ők mennek a döntőbe, de a rendező nem szólt Ugur Boralnak, aki magánszámba kezd, Friedrichet egy csellel leugrasztja a színről, de a jobb lábas emeléséhez Lehmann-nak nem kell súgó. Hitzlsperger a balatoni nyaralások során ismerkedett meg Dévényi Tibi bácsival, és azóta szereti minél előbb teljesíteni a kívánságokat, a mögöttem ülő német kolléga ugyanis lövésre biztatja, nem is pepecsel a stuttgarti, de az önök kérték ezúttal happy end nélkül zárul.

Klose hős lehetne, de Mertesacker ívelése után amilyen szokatlanul üresen van, legalább olyan szokatlanul használja rosszul a fejét. Aztán kiderül, hős akar lenni, csak várt még vele, Lahm beadása után Rüstü elindul kifelé, a labda meg a Klose homlokával való találkozás után befelé, alakul a német program vasárnap estére. Kockáztatni kell, Terim behozza Gökdenizt és Mevlüt Erdint, Tümert viszont visszaülteti a padra, lehet-e negyedszer is összehozni a feltámadást, ez az utolsó percek kérdése. Hibáztak a németek, mert nem szerezték elég későn a második gólt, így még jöhetett az utolsó török támadássorozat, Sabri sokadszor húzta rá a bohócsipkát Lahm fejére, aztán jól adott középre, ahol Lehmann hokikapus módjára térdelve várta a labdát, de Semih a rövid saroknál belepiszkált a centerezésbe, amivel a török Eb-történelem legeredményesebb játékosává koronázta magát. Terim szinte közömbösen fogadja az életet jelentő gólt, azért kollégái tesznek róla, hogy visszatérjen bele az élet, a nagy ugrálásban ugyanis a fejét és az orrát is fájdalmasan dörzsöli, a török eksztázisban csak Tümer nem osztozik, aki már megint nem tudott beállni. A futball európai változata után az amerikaiból is ízelítőt kapunk, egy vállalkozó kedvű fiatalember ugyanis Jimmy Jump-módra robog be a pályára, és bár az első rendezőt még eltakarítja, a többség végül maga alá temeti.

A végletekig kihajtotta magát az Eb meglepetéscsapata

A hosszabbításban jól jöhetne egy adag víz, Terim viszont pazarol, Semih nagy önbizalomra valló lövése után a jobb megoldást váró török mágus dühösen kereszteli meg a bázeli gyepszőnyeget. Amikor már minden tévé előtt ülő férfiember oldalazott kifelé a konyhába, hogy a hosszabbításban is legyen sör kézben, akkor Lahm indult meg, Kazim-Kazim a bokáját fájlalva szabad utat engedett a német balbekknek, aki Hitzlspergerrel kényszerítőzött, és azán a bal sarokra számító Rüstüt átvágva a labdát a jobb felsőbe, csapatát a Bécsre tartó repülőre tette fel. Hiába jött be a törökök utolsó cseréje, a már kétszer beharangozott Tümer, Kemal Atatürk-i magasság őt sem fenyegette, épp annyi jutott neki, hogy a labdát a műholdak közé küldje egy botrányos szabadrúgással.

Győzött tehát Németország, amely 1996 után jutott ismét Eb-döntőbe, Törökország pedig egy álommal szegényebb lett.