Az Európa-bajnokságot nagyon sokan még a világbajnokságnál is színvonalasabb, illetve a résztvevők számára nehezebb tornának tartják, hiszen a sportágban még mindig az öreg kontinens számít meghatározónak, és az Eb-ről hiányoznak a "töltelékcsapatok" - egyes vélemények szerint az Eb nem más, mint világbajnokság Argentína és Brazília nélkül.
Még ha ez az utóbbi kijelentés túlzás is, hiszen az elmúlt időszakban az afrikai és az ázsiai gárdák is sokat fejlődtek, az feltétlenül igaz, hogy a nagy nemzetközi viadalok közül itt a legkiegyensúlyozottabb a mezőny.
Erre utal az is, hogy az Európa-bajnokságok történetében viszonylag gyakoriak a meglepetések, és itt fordult elő a legtöbbször, hogy olyan gárda nyerte meg az aranyérmet, amelyre senki sem számított. A legeklatánsabb példa természetesen a görög együttes négy évvel ezelőtti diadala, ám említhetnénk a dánok 1992-es győzelmét is.
Ha már a görögöknél tartunk: ritkán fordul elő, hogy a címvédőt nem sorolják az aranyéremre esélyesek közé, ám a hellének esetében jelenleg éppen ez a helyzet. Sőt, sokak szerint Otto Rehhagel együttesétől már az is bravúr lenne, ha továbbjutna csoportjából - igaz, négy évvel ezelőtt is ez volt a hozzáállás velük kapcsolatban...
Az mindenesetre tény, hogy Görögország válogatottját nem tartják aranyesélyesnek, pedig a FIFA legfrissebb világranglistáján a csapat a nyolcadik helyen áll, és csak öt európai együttes előzi meg. Ebben a rangsorban egyébként az olaszok a legjobb európaiak, és a taljánokat már csak azért is az Eb első számú favoritjaként kell említeni, hiszen a squadra azzurra az aktuális világbajnok. Ez azonban nem feltétlenül jó előjel, elvégre eddig csak egyszer fordult elő, hogy a két évvel korábbi vébén legjobban szerepelt európai gárda meg tudta nyerni a kontinensviadalt: 2000-ben a vb-győztes franciák diadalmaskodtak az Eb-n is.
Az olaszok helyzetét tovább rontja csapatkapitányuk, Fabio Cannavaro sérülése, arról nem is beszélve, hogy a squadra azzurra a torna úgynevezett "halálcsoportjába" került. A C betűjelű kvartettben ugyanis a taljánok mellett ott van Hollandia és Franciaország - mind a három csapatot a végső győzelemre esélyesek közé sorolják, ám egyikük a legjobb nyolcig sem jut el.
És akkor még nem is beszéltünk a kvartett negyedik tagjáról, Romániáról, amely képes lehet arra, hogy meglepetést okozzon, elvégre keleti szomszédunk a selejtezők során éppen Hollandia előtt végzett, és két meccsen négy pontot szerzett az oranje ellen. Ezzel együtt Victor Piturca együttesét nem szokták a favoritok közé sorolni, ellentétben a hollandokkal és a franciákkal.
E két válogatott egyébként korábban már nyert Európa-bajnokságot, akárcsak Olaszország, sőt, az eddigi kontinensbajnokok közül mindössze egyetlen hiányzik a tornáról (már ha Oroszországot Szovjetunió jogutódjának tekintjük), csak Dánia maradt le.
A "halálcsoport" résztvevői mellett a nagy favoritok között érdemes még említeni a németeket, akik már az Eb-re való kijutással olyan eredményt értek el, amire 36 éve nem volt példa: az 1972-es viadal óta ugyanis egyszer sem fordult elő, hogy a világbajnoki bronzérmes (amennyiben európai volt) kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra. A germánoknak ez most összejött, de nem csak ezért tartják őket esélyesnek: a Nationalelf a selejtezősorozatban magabiztosan focizott, és a csoportbeosztása sem túl nehéz, arról nem is beszélve, hogy nagy szurkolói támogatásra számíthat.
A négy évvel ezelőtti kontinensviadal ezüstérmese, Portugália is ott van az aranyesélyesek között: Luiz Felipe Scolari gárdája a vébén is bejutott a legjobb négy közé, ráadásul soraiban tudhatja a világ jelenlegi talán legjobb, de mindenképpen a legkiemelkedőbb formában lévő focistáját, Cristiano Ronaldót. Persze a luzitán gárda nem csak a MU klasszisából áll, de a gólerős szélsőn nagyon sok fog múlni az Eb-n, és ha folytatja eddigi remeklését, akkor nagyon messzire viheti a portugálokat.
Nyakunkon az Eb-rajt - nézze meg galériánkat!
És természetesen említeni kell az örök favorit, és egyben örök vesztes spanyolokat is, akik már évek óta úgy vágnak neki minden nagy tornának, hogy most végre szakítanak az őket sújtó átokkal, és valóban kiemelkedő sikert érnek el. A hispán gárdától már a legjobb négy közé jutás is annak számítana, elvégre az 1984-es Eb-döntő óta ilyen messzire sohasem jutott el egyetlen nagy viadalon sem. Ha most sikerülne a bravúr, az elsősorban a szövetségi kapitány, Luis Aragonés személyes diadala lenne, hiszen a mester rengeteg kritikát kapott a Real Madrid támadójának, Raúlnak a mellőzése miatt. Persze Aragonés megtehette, hogy nem számított Raúlra, elvégre rajta kívül is olyan támadók állnak a rendelkezésére, mint Fernando Torres vagy David Villa...
Ha a végső győzelmet a felsorolt együtteseken (vagyis Olaszországon, Franciaországon, Hollandián, Németországon, Portugálián és Spanyolországon) kívül más szerezné meg, az már mindenképpen szenzációszámba menne. A bravúrra a legnagyobb esélyük talán a cseheknek van, akik hagyományosan jól szerepelnek a kontinensviadalokon: négy éve elődöntősek voltak, 1996-ban pedig finálét játszottak (és akkor az 1976-os diadalt még nem is említettük).
Egy másik kelet-európai gárdáról, Oroszországról sem szabad megfeledkezni: a Zenit Szankt-Petyerszburg UEFA-kupa-győzelme jelezte, hogy az orosz labdarúgás egyre erősebb, és mivel a szbornaja mestere, Guus Hiddink neve garancia a sikerre - a holland szakvezető eddig minden állomáshelyén bizonyított.
Egy harmadik titkos esélyes a horvát nemzeti tizenegy, amely viszonylag könnyű csoportbeosztást kapott (Ausztria és Lengyelország mindenképpen legyőzhető kategóriába tartozik a horvátok számára), ha pedig bejut a legjobb nyolc közé, az egyenes kieséses szakaszban már bárkit legyőzhet.