Aki vezet a törökök ellen, elbukik

A labdarúgó-Eb második negyeddöntőjében a török válogatott hihetetlen körülmények között a hosszabbítás hosszabbításában egyenlített Horvátország ellen, majd tizenegyesekkel elütötte a továbbjutástól előzetesen lényegesen esélyesebbnek tartott ellenfelét.

• Nézze meg az összes eddigi Eb-gólt!
• Nézzen képeket egy török drámáról!
• Elemezze ki a gólokat 3D-ben, tetszőleges kameraállásból!
• Irányítsa ön az Európa-válogatottat!
• Így szavaznak önök: játékos- és csapatstatisztikák
• Vegyen poroltót a horvát-török meccsre!
• Ez történt percről-percre

A labdarúgó-Eb kimondottan jól sikerült negyeddöntő-párosításainak előzetesen talán legkevésbé közönségvonzó összecsapásának ígérkezett a bécsi horvát-török összecsapás.

Egy portugál-német és egy spanyol-olasz találkozó minden körülmények között óriási presztízscsata, a holland-orosz párosmeccs pedig elsősorban a két csapat az idei tornán nyújtott teljesítménye okán avanzsált szuperrangadóvá.

Az Európa-bajnokság második negyeddöntője azonban csak a másik három párosításhoz hasonlítva tűnhetett talán kevésbé izgalmasnak, önmagában vizsgálva mindenképpen óriási mérkőzésre volt kilátás.

A csoportmeccsek során háromból hármat nyerő horvátok az előcsatározások során nyertek meccset szenvedve (1-0 Ausztria ellen), nyertek remek játékkal (2-1 a németekkel szemben), és jó szokásukhoz híven behúzták a már tét nélküli meccsüket is (1-0 a lengyelek ellen), igazolva ezzel, hogy nincsen olyan helyzet, nincsen olyan ellenfél, amelyre ne lenne receptje Bilic kapitánynak.

A másik oldalon a török válogatott nem annyira szép - és végső soron eredményes - játékával hívta fel magára a figyelmet, hanem sokkal inkább rendkívüli fanatizmusával, illetve az elsősorban brit védjegyként ismert már-már elképesztő küzdőszellemével.

A negyeddöntőbe jutást két meccs hátrányból történő megfordításával vívta ki Fatih Terim csapata, ráadásul Svájc és Csehország ellen is az utolsó pillanatokban gyötörte be a győztes gólt, üzenve ezzel a jövőbeni ellenfeleknek, hogy sok mindent várhatnak Törökországtól, a meccs feladását soha.

Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a két szurkolótábor egyike sem a hurkalufival tapsolgató szalondrukkerek gyűjtőhelye, akkor érthető, hogy a mérkőzés előtt a Heute című bécsi bulvárlap tűzoltókészülék beszerzésére biztatta az osztrák főváros lakóit.

Ilyen sem volt még: Bécs horvát megszállás alatt

A mérkőzés előtt óriási hangpárbajt vívott egymással a két tábor az Ernst Happel-stadionban, amelyben a törökök annak ellenére felvették a versenyt a horvátokkal, hogy az ellenfél drukkerei lényegesen nagyobb számban voltak jelen.

Talán ennek is köszönhető, hogy kimondottan jól kezdte a mérkőzést az ezer sebből vérző, sérülések és sárga lapok által sújtott Terim-csapat. Tuncayék tetszetősen járatták a labdát a horvát térfélen, és Altintop távoli kísérleteivel Pletikosa idegeit is próbára tették. Lényegesen többet birtokolta a labdát a török válogatott, mint az érezhetően óvatos Horvátország, egészen a 19. percig, amikor Modric centerezését Olic a felső lécre küldte.

A horvát kapufa megfogta a törököket, délnyugati szomszédunk pedig szép lassan átvette a mérkőzés irányítását. Ettől függetlenül több horvát helyzetet nem jegyezhettünk fel, ellenben a másik oldalon Altintop kis híján kiugratta Nihatot - aki ziccerben mehetett volna a kapuig -, de nem jól találta el a labdát, Mehmet Topal pedig igen keveset tévedett egy egészséges távoli löket irányzékának beállításánál.

Az első félidőbeli Tuncay-sárga után a második játékrész elején Arda is begyűjtött egy hasonló figyelmeztetést, ami azt vetítette előre, hogy ha tovább is jut Törökország, akkor a németek elleni elődöntőben gyakorlatilag - Hamit Altintop mellett - két legjobb játékosuk nélkül kell kiállniunk a félholdasoknak.

Olic kontra Rüstü

Meglehetősen leült a mérkőzés, egyik csapat sem mert - vagy nem tudott - kockáztatni. Mindkét mester cserével próbált frissíteni, Bilicé volt a bevállalósabb: a horvát kapitány a semmit nem mutató karmester, Niko Krancjcar helyett egy igazi csatárt, Mladen Petricet küldött pályára.

A hajrában megpróbálták döntésre vinni a dolgot a horvátok, azonban hiába kínálkozott több lehetőség a kockások előtt, vagy ők szúrták el, vagy a hosszú idő után reaktivált veterán kapus, Rüstü Recber védett bravúrral, így a rendes játékidő 0-0-s döntetlennel zárult.

Határozottan jobban kezdték a ráadást a törökök: előbb Tuncay próbálta az alapvonal közeléből meglepni Pletikosát, majd Semih próbálkozott, de előbb védett a horvát kapus, a gólkirály pedig a kapu fölé lőtt. A hosszabbítás első félidejének vége felé ismét Tuncay kísérletezett, nem is lőtt sokkal a jobb alsó sarok mellé.

Először is: Semih akkor egyenlített, amikor azt senki nem várta, legkevésbé a horvátok...

A hosszabbítás második félidejében is mentek előre becsülettel a csapatok, azonban a fáradtság lépten-nyomon tetten érhető volt, egyre több lett a pontatlan átadás, így meglehetősen csapkodóvá vált a meccs.

A 119. percben óriási hibázott a korábban bravúrokat is bemutató Rüstü: a török kapus Nikopolidisz-módra teljesen feleslegesen futott ki kapujából az alapvonallal párhuzamosan, Modric középre emelte a labdát, Klasnic pedig közvetlen közelről a kapuba bólintott.

...aztán Modric mellé lőtte az első tizenegyest...

Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel eldőlt a mérkőzés, hiszen ilyen helyzetből még nem állt fel csapat, amióta feltalálták a futballt. Rosetti játékvezető azonban az eufórikus horvát gólöröm miatt még ráhúzott egy kicsit a hosszabbításra, egy felívelést követően pedig a csereként beállt Semih csapott le egy lepattanó labdára, majd a jobb felső sarokba bombázott.

...Rüstü pedig kivédte az utolsót, és vége!

A horvátokat érezhetően megviselte a nem mindennapi egyenlítés, ez látszott a tizenegyespárbajon is: a kékmezesek közül Modric, Rakitic és Petric is hibázott, így nagy meglepetésre - de nem érdemtelenül - Törökország jutott az elődöntőbe.