A futball sorsa véglegesen eldőlt - interjú Mezey Györggyel

Mezey György a helyszínen elemzi az Európa-bajnokság mérkőzéseit az UEFA technikai csapatának a tagjaként, többek között Fabio Capellóval, Gerrard Houllier-vel és Lars Lagerbäckkel. Az egykori magyar szövetségi kapitány szerint a spanyolok megtorpantak, megszokták, hogy mindig nyernek, és a döntő végeredményén múlhat, hogy változtatnak-e a csatár nélküli játékukon. Számtalan olyan habitusú játékossal dolgozott már, mint Mario Balotelli, Andrea Pirlo mozdulatai pedig a Colosseum gyönyörű íveire emlékeztetik a 70 éves szakembert, aki nem csodálkozna az olaszok végső győzelmén.

Milyen ez a mostani Eb, jobb vagy rosszabb, mint az eddigiek?

Egymás után ez a harmadik Eb-m, amelyen dolgozom, és óriási technikai fejlődést tapasztaltam. A csapatoknak sem a körülményekre, sem a szervezettségre nem lehet egy szavuk sem. Sokan reménytelennek találták az ukrán-lengyel rendezést, de én csak dicsérő szavakat tudok mondani. Noha nincs teljes rálátásom az eseményekre, de például az Eb technikai, orvosi oldalról hibátlanul működik.

Milyen jelentéseket kell leadnia az UEFA-nak?

Az európai szövetségnek van egy technikai csapata, amelynek a szakmai megfigyelői követik a mérkőzéseket. Minden meccsre két-két kolléga megy ki, és a csapatok taktikai mozgását, a kiemelkedő játékosok teljesítményét, az edzői munkát elemezzük - mindent, ami a pályán látható. Legutóbb Donyeckben a spanyol-portugál meccset néztem végig, és ott leszek a döntőn is.

Ön szerint mennyit változott a spanyolok játéka a négy, illetve a két évvel ezelőttihez képest?

A futball jövőjéről is dönthet a spanyolok új stílusa, amely - bármennyire is tiltakoznak ellene - elsősorban a Barcáéhoz, és kissé a Realéhoz is hasonló. Egyértelműen más stílus, mint a németeké, a franciáké vagy akár a hollandoké. Szerintem megtorpant a spanyol lendület, és érdekes, hogy többször is csatár nélkül álltak fel. Úgy látom, hogy most kérdések előtt állnak, viszont ha megnyerik a döntőt, akkor mondhatják majd, hogy igazuk volt, jól döntöttek, jó úton járnak. Egy másik irányvonal a franciák által is képviselt kicsit erőteljesebb, progresszívabb, szervezettségben még masszívabb futball, kiváló csapatuk van, nem is tudom, hogy mi történt velük.

A spanyol-portugál elődöntőben sokan csalódtak, önnek sem tetszett, amit Donyeckben látott?

Jogos volt a kifogása az átlagnézőnek, igaz, én egy másik szemszögből néztem a meccset, elmélyültem az apró részletekben, és azt láttam, hogy iszonyúan óvakodtak a felek attól, hogy nehogy kikapjanak, nehogy gólt kapjanak. Ez rányomta a bélyegét az egész elődöntőre, elmaradt a felszabadult játék. Két hasonló típusú csapat csapott össze, de a portugálok jobban megérdemelték volna a győzelmet, mert nagyon szervezetten, tudatosan, és óriási odaadással játszottak. A spanyolok mintha megszokták volna, hogy mindig nyernek, és ez kicsit egyhangúvá tette őket. De végül is győztek.

Jól értem, hogy a döntő végeredménye befolyásolja a futball további sorsát is?

A futball sorsa véglegesen eldőlt. Az, hogy mi történik a pályán, majdnem elvált attól, hogy mi történik körülötte, a felhajtás kezd fontosabbá válni, mint a játék. Az edzők, a játékosok már inkább színészek, és nagyon odafigyelnek az alakításaikra. Ma már nem otthon, a televízió előtt nézik a meccseket az emberek, hanem szurkolói zónákba járnak. Nehéz elmondani, hogy mi történik egy ilyen helyen, emberek százezrei őrjöngnek színes mezekben, és az már nem is olyan fontos, ha Ronaldónak volt egy szép kapáslövése. Persze az eredmények is kellenek, mert csak azt lehet sztárolni, aki győz, de a marketingvilág már egy önálló sínen halad.

Gondolom, nem véletlenül Ronaldót hozta fel példaként.

Ő a klasszikus esete a labdarúgás mai világának. Egy szabadrúgásnál koreográfiát mutat be, megáll mereven, négy lépést masszívan hátralép, a nézők pedig az arcizma rezdüléseit is látják. Az ilyen jeleneteken kívül a 11-es rúgások is növelik a nézőszámot, ilyenkor bejön a nagymuter is a szobába, és kíváncsi, hogy ki rúgja, hogy rúgja.

A portugálok, úgy tűnt, eltaktikázták a tizenegyesrúgásokat.

A jelek szerint igen. Bruno Alves elindult, erre visszahívták, és Nani végezte el a büntetőt. Ez egy háttérben lévő bizonytalanságot mutat, a bizarr külsejű Alves talán nem volt a legalkalmasabb a 11-es rúgásra. Nani berúgta, ő azonban később kihagyta, és ez döntő hibának bizonyult.

Meglepte az olaszok menetelése?

Az olaszokat kétszer láttam élőben, és nem leptek meg. Kitűnően szervezett csapat, amely bemutatta, hogy miért is csodálatos az olasz futballkultúra. A mostani - részben legalábbis - már egy új generáció, látható, hogy remek új játékosokat termelt ki az olasz labdarúgás. Mégis egy tapasztalt játékost emelnék ki, Pirlo a gyöngyszem, aki minden mozdulatával a Colosseum gyönyörű íveire emlékeztet. Most már az sem lepne meg, ha megnyernék az Eb-t.

Az olasz kapitány helyében minden esetben a kezdőbe tenné Mario Balotellit?

Patikamérlegen kell mérni, hogy mi az, amit hoz, és mi az, amit elvisz az, ha bekerül a csapatba. Ha Prandelli úgy látja, döntően inkább hasznára válhat a csapatnak, akkor be kell tenni. A pályafutásom alatt millió olyan habitusú játékossal dolgoztam, mint ő, ilyenkor egyet nem szabad: felsőbbrendűséget mutató hangon parancsolni. Persze nem szabad engedni, hogy a határt túllépje.

Az egykori angol kiválóság, Chris Waddle azt mondta Balotelliről az angolok ellen meccs után, hogy világsztárnak semmiképpen nem nevezné, sőt nagyon sok hibát talál a játékában.

Tény, hogy Messi és Ronaldo más kategória, de itt van Moutinho, ez a kis szerény nyolcas, aki a portugál csapat lelke, esze, szíve volt, és legalább akkora haszna van, mint Ronaldónak. Az ilyen játékosok nélkül nehéz nyerni, de sztárolni csak az olyan alkatú játékosokat lehet, mint Ronaldo. Más alkat Messi, máshogy sztár, mint Ronaldo. Vagy ott van Ibrahimovic, aki iszonyú népszerű, a franciák elleni kapásgólja után végtelen őrjöngésbe kezdtek a szurkolók.

Az Eb előtt a magyar válogatott legyőzte a cseheket, majd döntetlenezett az írekkel. A két Eb-résztvevő elleni meccsek után Dzsudzsák Balázs azt mondta, hogy ott lenne a helyünk a viadalon. Ön szerint mire vitte volna a magyar csapat?

Rutinosabb futballedző vagyok annál, hogy egy ilyen kérdésre válaszoljak. Annyit mondanék, hogy ha itt lenne a helyünk, akkor itt lennénk. Viszont ott kell lennünk a következő vb-n, utána lehet majd viszonyítgatni, hogy miképp állunk a többi válogatotthoz képest. A csehek egyébként szépen teljesítettek, a cseh média is elégedett volt, mert végül is csak az utolsó pillanatban kaptak ki a portugáloktól.

Több esélye lehet a magyar csapatnak kijutni a 2016-os Eb-re, amelyen már 24 csapat lesz jelen.Sokan - például a németek - nem örülnek a bővítésnek, mondván, a plusz nyolc csapat miatt jóval alacsonyabb lesz a színvonal. Ön is így látja?

Ugyanezt mondták, amikor a világbajnoki résztvevők számát bővítették, de jó döntést hoztak, mert minél szélesebb körben kell népszerűsíteni a futballt. Fontos, hogy ne csak ugyanazoknak a nagycsapatoknak adasson meg a részvétel.

Kassai Viktorék karrierjére milyen hatással lehet az ukránok elleni meg nem adott gól?

Ezt nem tudom megítélni, mert annyira nem ismerem az ő világukat. Azt viszont tudom, hogy rengeteg elemzés alapján a környezetemben mindenki azt mondta, hogy emberi szemmel sokszor követhetetlen a labda útja, éppen ezért az az érzésem, hogy az illetékesek beadják a derekukat, és érkezni fog a kamerás gólbíró.