Félórás ír kacérkodás után olasz továbbjutás

Már a 13. másodpercben helyzetet hagytak ki, fél órán át irányították a mérkőzést, végül mégis 2-0-s vereséget szenvedtek az írek Olaszország ellen a labdarúgó Európa-bajnokság C csoportjának zárófordulójában. Cassano és Balotelli gólja azt jelentette, hogy Spanyolország mögött az olaszok negyeddöntősök, és várhatják a soros ellenfelet.

C csoport, 3. forduló:
Olaszország - Írország 2-0 (1-0)
Poznan, Municipal Stadion
v.: Cüneyt Cakir (török)
Olaszország: Buffon - Abate, Barzagli, Chiellini (Bonucci, 57.), Balzaretti - Pirlo - Marchisio, Thiago Motta, De Rossi - Di Natale (Balotelli, 74.), Cassano (Diamanti, 63.)
Írország: Given - O'Shea, Dunne, St. Ledger, Ward - McGeady (Long, 65.), Whelan, Andrews, Duff - Keane (Cox, 86.), Doyle (Walters, 76.)
gól: Cassano (35.), Balotelli (90.)
sárga lap: Balzaretti (28.), De Rossi (71.), Buffon (73.), ill. Andrews (37.), O'Shea (39.)
piros lap: Andrews (89.)

Olvassa el élő közvetítésünket!

Nagyon benn volt Cassano gólja - videó

Nézze meg a mérkőzés képeit!

Az első két mérkőzésen elért 1-1-es eredménynek köszönhetően az olasz labdarúgó-válogatott elveszítette azt a lehetőséget, hogy a saját kezébe vegye sorsát. A biztosan kiesett Írország ellen így egy feladat maradt: nyerni kellett, és szorítani, hogy a spanyol-horvát mérkőzésen megfelelő eredmény szülessen.

Azt lehetett tudni, hogy ha csak egy góllal vagy 2-0-val gyűjti be a három pontot, akkor a horvát-spanyol találkozón a 0-0 kivételével minden döntetlen azt jelenti, hogy Olaszország kiesik, ha pedig a csoport másik meccsén 2-2 vagy még több gólt hozó döntetlen születik, akkor az olaszok győzhetnek akármilyen nagy arányban, semmiképpen sem mehetnek tovább.

Az íreknél Giovanni Trapattoni ragaszkodott a szokásos összeállításhoz, bár vasárnap még azzal kacérkodott, hogy Doyle helyén esetleg Longnak ad lehetőséget, végül nem változtatott a csatársor összetételén.

Cesare Prandelli viszont megbolygatta kezdőcsapatát, a sérüléssel bajlódó Balotelli helyett Di Natale kezdett, a védelemben pedig Maggio, Bonucci és Giaccherini helyett Barzagli, Balzaretti és Abate lépett pályára.

Ez azt feltételezte, a válogatott visszatér a selejtezősorozatban bevált 4-1-3-2-es hadrendhez, az első félidő azonban azt mutatta, többnyire három védő maradt az ír támadókra, valószínűleg nem azért, mert Abate nem akart vagy tudott visszaérni, sokkal inkább, mert támadófeladatokat kapott.

Így viszont már csak az írek ügyetlenségén múlt, hogy az emberfölényes akciókat (egy ízben öt támadó ment három védőre, de lövésig sem sikerült eljutni) képtelenek voltak helyzetre váltani.

A másik oldalon Di Natale teljesen eltűnt a bekkek szorításában, de miután a középpálya is teljes átjáróház volt, akár egymagában ácsorogva is hiába könyöröghetett volna a labdáért.

Vagy az írek impotens fölénye bosszulta meg magát, vagy a Givenre rátört bizonytalanság, mindenesetre félóra elteltével előbb Di Natale vitte el a labdát az ír kapus mellett, és éles szögből majdnem csodagólt lőtt, majd Cassano lövését védte be majdnem Given. A szögletből pedig jött a gól, Cassano az ötösről csúsztatott a gólvonal mögé.

Félidőben egyik kapitány sem érezte szükségességét a cserének, az olaszoknak jó volt az 1-0, Trapattoninak nem állt a rendelkezésére minőségi játékos.

Így aztán az olaszok kellemes labdabirtoklási fölénye és az írek lelkes rakkolása inkább emlékeztetett birkózómeccsre és a futóversenyre. Az ír drukkerek énekeltek és ugráltak a lelátón, megtapsolták a néhány kósza lehetőséget, majd Andrews bombaszabadrúgását is, és nem szomorkodtak túlzottan a csereként beálló Balotelli félfordulattal szerzett gólja miatt sem.

Olaszország félgőzzel hozta a kötelezőt, és a spanyolok mögött csoportmásodikként várhatja, melyik együttest kapja a negyeddöntőben a D csoportból.