Már a tanítvány oktatja a mestert - az olaszok hatása az angol focira

Anglia a labdarúgás szülőhazája, Olaszország pedig a sportág történetének egyik legsikeresebb nemzete, amely a kezdetekben nagyon sokat tanult az angol szakemberektől. Mára azonban megfordult a folyamat, a legutóbbi három évben szinte minden trófeát az olasz edzők vittek Angliában. Szervezettségre, fegyelemre és a védekezés fontosságára tanították a csapataikat, Paolo di Canio szerint pedig még az angol válogatott is olyan, mint egy olasz csapat a nyolcvanas évekből.

A két legerősebb bajnokságnak manapság az angol és a spanyol ligát tekintik, ám az 1990-es évek közepéig az olasz élvonal elsősége megkérdőjelezhetetlen volt. Az, hogy napjainkban a Premier League-et többre taksálják, mint a Serie A-t, részben maguknak az olaszoknak köszönhető, hiszen az olasz labdarúgásnak óriási hatása volt az angol bajnokságra.

Három év alatt öt olasz trófea Angliában

Amikor az 1990-es évek közepén megindult az európai idegenlégiósok áradata az angol élvonal felé, az olasz játékosok vitték a prímet. 1996-ban olyan klasszisok szerződtek a Premier League-be, mint Fabrizio Ravanelli, Gianfranco Zola, Gianluca Vialli és Roberto di Matteo. Utóbbi három egyaránt a Chelsea-t erősítette, és kiváló teljesítményükkel egyértelművé tették, hogy érdemes a Serie A-ból igazolni. Zolát 1997-ben az újságírók a bajnokság legjobbjának választották, de akadt olyan szavazás is, mely szerint ő volt a Chelsea történetének legjobb idegenlégiósa.

Zola később edzőként is dolgozott a Premier League-ben, akárcsak Vialli és Di Matteo, azóta pedig a brit szakemberek után Olaszországból érkezett a legtöbb edző a Premier League-be. Összesen hét olasz irányított már Premier League-es csapatot, az elmúlt években remek eredményekkel. A legutóbbi három FA-kupát egyaránt ők nyerték (2010-ben Carlo Ancelotti a Chelsea-vel, 2011-ben Roberto Mancini a Manchester Cityvel, idén pedig Roberto di Matteo a Chelsea-vel), és a legutóbbi három bajnoki címből kettőt szintén olasz edző zsebelt be (2010, Carlo Ancelotti, Chelsea, illetve 2012, Roberto Mancini, Manchester City).

Di Matteóval a régóta áhított BL-serleget is megnyerte a Chelsea

Megtanították őket védekezni

Az olasz hatás a válogatottnál is érvényesült, hiszen az FA 2008-ban Fabio Capellót nevezte ki szövetségi kapitánynak, aki természetesen a saját szakmai stábját is hozta magával, és sokak szerint korábban nem tapasztalt profizmust vezetett be. Ugyan kiugró eredményt nem sikerült elérnie, de aligha véletlen, hogy idén májusban Roy Hodgsont nevezték ki a helyére, aki ugyan angol, de edzői karrierje nagy részét külföldön töltötte, és megfordult Olaszországban is. A vasárnapi angol-olasz Eb-negyeddöntő előtt olasz részről többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a Hodgson vezette angol válogatott sok mindenben hasonlít az olasz csapatokra.

"Hodgson csapata olyan, mint egy olasz együttes az 1980-as évekből" - nyilatkozta például Paolo di Canio, Zola pedig így fogalmazott: "Az angolok is megértették, hogy a győzelemhez védekezni is kell, ami részben az Angliában is megforduló olasz edzőknek köszönhető".

Ugyanezen a véleményen volt az olasz válogatott védője, Leonardo Bonucci is: "Bizonyos szempontból az angol válogatott olyan, mint egy olasz csapat: jobban védekezik, és a kontrákra épít, amiben nagy szerepe van Capellónak és a Premier League-ben megforduló olasz edzőknek" - mondta a hátvéd.

A sérülés miatt az Eb-ről hiányzó angol középpályás, Frank Lampard így jellemezte az olasz edzőket: "Mindannyian nagyon fegyelmezettek, és ugyanaz a hozzáállásuk: fontos a kemény munka és szervezettség, ráadásul mindegyikük győztes típus". Ő már csak tudja: a Chelsea-nél volt az edzője Claudio Ranieri, Carlo Ancelotti és Roberto di Matteo is, míg a válogatottnál Capello keze alatt dolgozott.

www.globalsoccerapp.com