Nem etióp atléta: cseh jobbhátvéd

Olykor jókora kerülőkkel juthat el egy-egy focista a maga válogatottjához, sok ilyen játékost az Eb-n is megcsodálhatunk: a lengyelek külön hivatallal kutatják a diaszpóra tehetségeit, a görög válogatottsághoz tekintélyes német amatőrmúlt is elég volt, Marko Devic a semmiből lett ukrán, a csehek pedig Gebre Selassiéval vonulnak majd a pályára.

Manapság már egyáltalán nem meglepetés, ha bármelyik európai válogatottban színes bőrű focista szerepel, a lengyelek 23 fős Európa-bajnoki keretében pedig négy olyan játékos is van, aki korosztályos szinten még más ország színeiben futballozott. Sebastian Boenisch és Eugen Polanski egészen az U21-es válogatottig Németországot képviselte (Boenisch még Európa-bajnoki címet is nyert), míg Damien Perquis és Ludovic Obraniak a francia korosztályos válogatottakban játszott.

A lengyelek a jelentős diaszpóra miatt külön hivatalt állítottak fel a szövetségben a tehetséges lengyel származású focisták felkutatására, de más válogatottakban is bőven van, aki ifjúságiként még más országot képviselt, vagy csak máshol nevelkedett.

Holebas jókor volt jó helyen

A lengyelek nem csak ennél a négy futballistánál próbálkoztak, megkörnyékezték az olasz Roberto Acquafrescát és a francia Laurent Koscielnyt is, de mindketten nemet mondtak. Koscielny döntése abból a szempontból helyesnek bizonyult, hogy szülőhazájában, Franciaországban is bekerült a válogatottba, és ott lesz az Európa-bajnokságon is. A görögök Eb-keretében 20-as mezszámmal szereplő José Holebas (vagy görögösen Joszif Holevasz) viszont néhány éve valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy egyszer pályára léphet egy nemzetközi tornán.

Koscielny válogathatott a válogatottak közt

Holebas ugyanis a németországi Aschaffenburgban született, édesapja a görögországi Trikalából vándorolt ki, édesanyja pedig egy amerikai származású német hölgy. A jelenleg 27 éves játékos ifistaként olyan csapatokban játszott, mint az FC Südring Aschaffenburg, az FC Kleinwallstadt vagy az FSV Teutonia Obernau, és amikor 17 éves korában a barátnője terhes lett, akkor be is fejezte a focit, és dolgozni kezdett annak érdekében, hogy eltartsa családját.

Egy év kihagyás után az amatőr SV Damm-Aschaffenburgban kezdett el ismét játszani, és a csapattal három év alatt három osztályt lépett előre, majd a Viktoria Kahlban húzott le egy idényt, itt fedezte fel az 1860 München. Egy évig csak az amatőrök között játszott, majd felkerült a profi keretbe, de így is maximum egy jó német másodosztályú labdarúgó lett volna belőle, ha a müncheniek edzője, Ewald Lienen 2009-ben nem viszi magával az Olimpiakoszhoz. A görög bajnokságban nyújtott teljesítménye alapján viszont felfigyelt rá Fernando Santos szövetségi kapitány, akinek egy megbízható balhátvédre volt szüksége. Holebas végül tavaly novemberben kapta meg a görög útlevelet, egy héttel később be is mutatkozott a válogatottban.

A szerb gólkirály ukrán lett

A házigazda ukránok egyik játékosának semmilyen kötődése nem volt az országhoz, míg oda nem igazolt. A 28 éves csatár, Marko Devic Belgrádban született, 21 éves koráig a szerb bajnokságban játszott anélkül, hogy különösebben kiemelkedett volna. 2005 januárjában aztán az ukrán Volin Luck vette meg, de eleinte itt sem remekelt, másfél szezon alatt mindössze két gólt ért el, majd a Metaliszt Harkivba igazolva sem ontotta a gólokat. A 2007-2008-as idényben azonban elkapta a fonalat, 19 találattal gólkirály lett, és ez már elég volt a csatárínségben sínylődő ukránoknak, hogy az időközben az állampolgárságot megkapó Devicet meghívják a válogatottba, ahol azóta eddig 18-szor lépett pályára, de csak kétszer talált be.

Devic: szerbnek indult, ukrán lett belőle

Az Eb-n 15-ös mezszámmal láthatjuk majd Artyem Milevszkijt. A 27 éves focista Minszkben, vagyis Fehéroroszországban látta meg a napvilágot (még az egykori Szovjetunióban), 17 évesen került a Dinamo Kijevhez. 2001-ben még fehérorosz színekben szerepelt az U16-os Európa-bajnokság selejtezőin, de ez után már az ukrán korosztályos csapatokban futballozott, a nagyválogatottban 21 évesen debütált.

Dél-Amerikából az olasz válogatottba

Az olaszok brazil származású középpályása, Thiago Motta még a nagyválogatottban is szerepelt a dél-amerikai ország színeiben. 2003-ban a brazilokat meghívták a CONCACAF-térség tornájára, az Arany-kupára, ahová gyakorlatilag az U23-as csapatukat küldték el, de a FIFA hivatalosan nagyválogatottként könyvelte el a csapatot. Motta ebben az együttesben lépett pályára kétszer (csapattársai között volt Robinho és Maicon is), így nehezen érthető, hogy a nemzetközi szövetség később miként engedélyezhette, hogy játsszon az olaszoknál, a szabály szerint ugyanis csak azok válthatnak országot, akik nem játszottak tétmeccset első hazájuk színeiben. Motta gyökerei mindenesetre tagadhatatlanok, hiszen a nagyszülei olaszok voltak.

Motta brazil és olasz válogatott is volt

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy az olasz Eb-keretben legyen egy argentin is, hiszen az AS Roma csatára, Pablo Osvaldo a bővebb keretben még benne volt, de Cesare Prandelli végül a mellőzése mellett döntött. Ott van viszont a csapatban két afrikai származású, színes bőrű futballista, akik közül Mario Balotelli a sokkal ismertebb. A Torino védője, Angelo Ogbonna az elmúlt két szezonban a Serie B-ben futballozott, így nem volt annyira előtérben.

Lesz színes bőrű a cseh csapatban is, amelynek immár első számú jobbhátvédje az etióp származású Theodor Gebre Selassie. A Slovan Liberec profija csak névrokona a kétszeres olimpiai bajnok hosszútávfutónak, Haile Gebreselassiének, és már Csehországban született, édesapja, Chamola Prágában végezte el az orvosi egyetemet, és közben beleszeretett egy cseh hölgybe, így az országban maradt. A jobbhátvéd szülei nem sportoltak, de minden bizonnyal remek géneket adtak át gyermekeiknek, hiszen Theodor öt évvel fiatalabb húga, Anna a cseh kézilabda-válogatott tagja.

www.globalsoccerapp.com