A magyar válogatott eddig kétszer találkozott a belgákkal nagy világeseményen, előbb az 1972-es Európa-bajnokság bronzmérkőzésén, amelyen 2-1-re maradtunk alul, majd az 1982-es világbajnokság csoportmeccsén, ahol 1-1 lett a végeredmény. A döntetlen - a Salvador elleni 10-1-es siker és az argentinok elleni 4-1-es vereség után - a magyarok kiesését jelentette.
A mérkőzés egyik kulcsjelenete volt, amikor 1-0-s magyar vezetésnél Fazekas László egyedül vezethette volna kapura a labdát, de az ellenfél kapusa,
Jean-Marie Pfaff messze kifutva a kapujából letarolta a magyar csatárt.
A brutális szabálytalanságot nem torolta meg a bíró, a belgák pedig egyenlíteni tudtak, ezzel megnyerték a csoportot.
"Egyedül léptem ki, Pfaff pedig volt annyira profi, hogy gyorsan kijött a 16-oson kívülre, majd szándékosan letarolt" - idézte fel az MLSZ.hu kérdésére a 34 évvel ezelőtti mérkőzés azóta is sokat emlegetett pillanatát Fazekas László.
A kapus brutalitása 9:25-nél látható:
"Ha ez manapság történne, egyértelmű a piros lap, akkor viszont csak szabadrúgást kaptunk érte, 20-22 méterről, amiből nem lett semmi. Pfaff-fal egyébként elég közel lakunk egymáshoz itt Antwerpenben, ahányszor csak találkozunk,
mindig nevetve mondja, hogy mennyire rendes volt, mert vigyázott, nehogy eltörje a lábamat,
és tulajdonképpen én tartozom neki köszönettel, amiért nem lábra ment. Ez a bírói ítélet végül a továbbjutásunkba került, mert tíz emberrel aligha egyenlítettek volna ki a belgák. Így viszont döntetlen lett, aminek ők elmondhatatlanul örültek akkor, pedig olyan kiválóságok játszottak náluk, mint Eric Gerets, Erwin Vandernbergh vagy Jan Ceulemans. Most viszont úgy gondolom, alighanem mi örülnénk az 1-1-es döntetlennek a nyolcaddöntőben."
Fazekasnak kellemes meglepetést okozott a mostani Eb-n a magyar válogatott, amely meglátása szerint igazi csapatként küzd, a játékosok tűzbe mennének egymásért. "Eddig kicsit a szerencse is mellettünk állt, remélem, ez így marad a belgák ellen is. Azt a játékot kell továbbvinni, amit a portugálok ellen láthattunk.
Ha nekik sikerült három gólt rúgni, akkor a belgák ellen is lehet esély hasonló góltermésre."
Azt mondja, az olaszok elleni 2-0-s vereség után Belgiumban rengetegen támadták Marc Wilmots szövetségi kapitányt. "Elképesztően negatív volt a hangulat, mindenki borúsan látta az esélyeket. Aztán jött két győzelem, és helyreállt a rend, visszatért a korábbi optimizmus. Még nagyobb lett az öröm, amikor kiderült, hogy a magyar válogatott lesz az ellenfél a nyolcaddöntőben. Az újságok legalábbis nagyon boldogan fogadták, hogy magyar-belga mérkőzés következik, jó előjelnek vélik azt is, hogy 1958 óta nem kapott ki Belgium a magyar válogatottól."
Marc Wilmots szövetségi kapitány ellenben egy szóval sem utalt rá, hogy könnyű lesz a magyar válogatott ellen, mondja Fazekas, aki szerint a belga tréner tisztában van vele, hogy vannak nekünk is ütőkártyáink, és egyáltalán nem lefutott a mérkőzés.
A 36 éve Belgiumban élő exlabdarúgó szerint vannak azért gyengéi is a belga csapatnak. "Ott van például Witsel. Azt javaslom,
ha Witsel labdát kap a középpályán, ne támadják meg, hagyják csak, hadd jöjjön.
Ő a nemzetközi élvonalhoz mérten lassabb labdarúgó, ezért sokszor lelassítja a belgák támadásait. Míg nála a labda, vissza lehet zárkózni a védekező harmadba."
A gyors játékosok közül, úgy véli, Hazard és De Bruyne a legjobb. "Hazard-ra kell a leginkább figyelni, ő egy Messi típusú labdarúgó, kifejezetten nehéz ellene focizni. Viszont nagyon szeret kényszerítőzni, ezt pedig le lehet lesni, így el lehet rontani a játékát. Figyelni kell az egyedüli ékre, Lukakura is, de ha nem kap labdát, ő sem tud mit csinálni, ezért az esetében inkább azt kell megakadályozni, hogy eljussanak hozzá a passzok. Ha beívelések jönnek a kapu elé, nincs mese, őt mindig külön őrizni kell."
A magyar sikerek titka Fazekas szerint Storck személyében keresendő. "Olyan szövetségi kapitányunk van, aki nem olyan rég érkezett a magyar labdarúgásba, ezért nem voltak előítéletei, elfogultság nélkül kezdett a munkába. Nála mindenki nulláról indult, egyforma eséllyel szálltak harcba a kerettagságért a játékosok.
Ha olyan edzőről van szó, akinek jó szeme van, ilyenkor könnyen meglát dolgokat, amire a hazai edzők esetleg nem is gondolnának.
Ezért lepődtek meg Bernd Storck néhány döntésén, de eddig ezek mind bejöttek. Érdekesség, hogy mikor annak idején az én esetleges magyarországi szerepvállalásomról volt szó, még hátrányként esett latba, hogy nem ismerem tökéletesen a hazai közeget, most pedig kiderült, hogy adott esetben ez előny is lehet."
A teljes interjút itt olvashatja.