Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bernd Storck egy olyan 4-1-4-1-es formációba rendezte a csapatát a Belgium elleni nyolcaddöntőre, ami labdavesztés esetén 4-2-3-1-re rendeződik vissza. Az volt a terve, hogy támadásoknál a pálya közepéről Kleinheisler László lép fel a center, Szalai Ádám mögé, a védekező felállásban pedig a jól bevált Gera–Nagy Ádám kettős előtt helyezkedik. De a német kapitány számításait keresztülhúzta a Werder Bremen támadójának sérülése.
Egy mozgékony, mindig a kapura néző támadót és egy védekezésben is hasznos munkát végző játékosát bukta el Storck. Kleinheisler kulcsjátékos volt, a kapitánynak pedig szinte lehetetlen dolga volt a pótlásával. A játékrendszer módosítása 10 perccel a kezdőrúgás előtt szóba sem jöhetett, Storcknak azt kellett eldöntenie, kivel próbálja helyettesíteni a Barcikai Scholest.
Storck tehát egy az egyben akarta pótolni Kleinheislert, de
talán nem a legjobban választott, amikor Pintér Ádámra bízta a feladatot.
A Fradi játékosa középhátvédként és védekező középpályásként is bevethető, de az ellenfél kapuja előtt sokkal kevésbé hasznos, és a magyar csapat támadójátéka az első félidőben fájdalmasan megérezte Kleinheisler hiányát.
Pintér az első félidőben gyenge volt a számára idegen támadó középpályás poszton, háromszor szerelték le (az egész mezőnyben a legtöbbször), ezekkel együtt összesen ötször adta el a labdát, ami erős szám ahhoz képest, hogy az egész csapat 27-szer. Kétszer vette át rosszul a labdát, a passzaival nem tudta segíteni a csapatot. A második félidőben
Elekkel a középpályán már jobban ment neki is,
ekkor volt remek lövése és kulcspassza, és feljavult a passzjátéka is. Azért sok támadópasszt nem láttunk tőle, igaz, nem is várhattuk.
Pintér viszont így a védekezésből sem tudta kivenni a részét, egyetlen szerelést sem mutatott be, egy labdalopása és egy blokkolt lövése volt, és egyszer felszabadított egy szöglet után. A kényszerdöntés tehát sajnos pont olyan eredményt hozott, amilyet várni lehetett.
Elek, aki a beállása után a legszebb támadásunkat játszotta le Szalaival, lényegesen kevesebb idő alatt hasonló számokat produkált, mint Pintér. Ugyanúgy kiosztott egy helyzetet eredményező passzt, volt egy kaput eltaláló lövése, és nagyjából ugyanolyan hatékonyan passzolt. Ugyanakkor egyszer sem szerelték le, és nem fordult le róla az ellenfél, ami nem meglepő,
hiszen Eleket a korábbi szövetségi kapitányok is bátran tolták feljebb a pályán,
miközben Pintér erősségei inkább a védekezésben mutatkoznak meg.
Elek persze komoly sérülés (oldalszalag-szakadás) után tért vissza, elképzelhető, hogy nem bírta volna végig a mérkőzést, ezért kapott a számára idegen poszton szerepet Pintér. Storck kényszerpályán mozgott, különösen az után, hogy Gera Zoltánt is le kellett cserélnie a pálya közepéről, így
az már kimondott bravúr, hogy a hajráig harcban volt az egyenlítésért a csapat,
miközben Gera és Kleinheisler személyében az összes kreatív középpályása kiesett.
Az talán felmerülhetett volna lehetőségként, hogy
Gera lépjen feljebb Pintér helyére az első félidőben,
esetleg Nagy Ádám, ha már Storck nem merte betenni a támadásokban hasznos, de a védekezésben kevésbé használható Stiebert. A második félidőben már nem volt mit tenni, Gerát is le kellett cserélni, Nagy Ádám pedig teljesen kifulladt, ahogy a csapat nagy része is.
Dzsudzsák és Lovrencsics rengeteget dolgoztak, a második félidőben a két szélső feljavult játéka kellett ahhoz, hogy többször is közel kerüljünk az egyenlítéshez, Kádár pedig hozta az egész Eb-n látott magas színvonalú játékot. A második félidőben tulajdonképpen az egész csapat rendben volt, kár a végéért, mert az erejével teljesen elkészült csapatunk nem érdemelt súlyos vereséget.
Ezzel együtt sincs mit szégyellni, a világ egyik legjobb csapata volt az ellenfél egy Európa-bajnoki nyolcaddöntőben, és a magyar válogatott három kulcsjátékosát (Fiola, Gera, Kleinheisler) nélkülözve többször is közel került az egyenlítéshez, egészen a hajráig meccsben volt a torna egyik nagy esélyesével szemben.
A 0-4 súlyos vereség, de erről az Európa-bajnokságról nagyon kevés magyarnak fognak elsőre eszébe jutni a kiesés körülményei.
Bernd Storck csapata igazi, kézzel fogható futballőrületet hozott az életünkbe,
és elérte, hogy egy emberként sorakozzon fel a csapata mögé az évtizedes sokkból boldogan és hitetlenkedve ébredő ország.
A mérkőzés statisztikái közül itt szemezgethet:
