Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hiába szerezte az Eb-k történetének második leggyorsabb gólját Robert Lewandowski, Portugália büntetőkkel hazaküldte a lengyeleket a tornáról. Pedig Cristiano Ronaldo messze volt legjobb formájától, sorra hagyta ki a helyzeteket, aminek honfitársai szerint két oka van:
kimerült a hosszú szezon végére, és túl nagy a nyomás a vállán.
Ezen az Eb-n egyszerűen nem lehet elég korán elindulni, hogy időben odaérjen az ember egy meccshelyszínre - állapítottuk meg a volán mögött sűrűn szentségelő fotós kollégával az Eb első negyeddöntőjének napján. Sokadszor fordult ugyanis elő, hogy az indulást úgy ütemeztük be, hogy bekalkuláltuk az egészségügyi megállásokat és a dugókat is, de mindig sikerült akkora tömeget kifogni az autópályán, hogy stresszes rohanás legyen a vége.
Marseille-ben Polyák kolléga 180-as pulzussal emlegette a helyiek felmenőit, amiért nem engedtek be a stadion környékén lévő parkolóba, persze a magyar az a fajta, amely ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon, így végül találtunk egy olyan önkéntest, aki megengedte, hogy letegyük az autót egy olyan helyen, ahonnan nem kellett kilométereket sétálni, hogy kihozzuk az előre megrendelt parkolójegyet.
Az Európa ötödik legnagyobb kikötőjével rendelkező város le sem tagadhatná mediterrán mivoltát, a panelházak erkélyén kifeszített szárítókötelek, és az összes közlekedési szabályt letojó, a szemközti sávban dudálva száguldozó motorosok láttán akár azt is hihettük volna, hogy Nápolyban vagyunk.
A stadion körül pedig nehéz volt első látásra eldönteni, hogy akkor most ki is a két résztvevő csapat, a portugálok és a lengyelek, valamint a házigazda franciák mellett svédek, németek, osztrákok, svájciak is feltűntek, ezek szerint mindenki úgy kalkulált a jegyvásárlásnál, hogy itt lesz jelenése június utolsó napján.
Az Eb miatt felújított Stade Vélodrome igazi ékszerdoboz, ráadásul megdobban a szívünk, amikor belépünk, mert nem is olyan rég még a stadion fele magyar volt,
itt játszottunk ugyanis 1-1-et Izlanddal.
A sajtórészen egy lengyel blokkba szól a jegyem, mellettem a kolléga felváltva szívja az orrát és krákog, úgyhogy azon gondolkozom, mennyire sértődne meg, ha megkínálnám egy zsebkendővel.
Még a fülemben lüktet a portugál himnusz csatába hívó dallama, amikor az alaposan fellocsolt füvön megcsúszik egy keresztlabda, aminél Cedric elszámolja magát, Grosicki beadása után Lewandowski bevágja a labdát,
igazolva az okoskodásom, hogy nem fogja gól nélkül zárni a tornát.
A gólnál hatalmas elánnal pattan fel a környékemen egy rakás lengyel újságíró, a helyzet ismerős, Izland ellen az egyenlítést jelentő öngólnál mi is úgy ugráltunk, hogy csoda, hogy nem vezettek ki minket.
Annak ellenére, hogy vesztésre áll a csapata, Cristiano Ronaldo egész jól viseli, hogy blokkolják egy lövését, majd bátorítóan megtapsolja a beadást szállító, de a gól előtt hibázó Cedricet, ilyen egy igazi csapatkapitány!
Mellettem a két lengyel már kevésbé jófej Milikkel, amikor a lengyel hetes passz helyett lövést választ, egyikük azt a magyar nyelvben is használatos k betűs szót is hozzáteszi a mondandójához, amely a lengyelben is azokat az üzletasszonyokat jelöli, akik a testüket árulják.
Egy Lyonban élő magyar ismerősünk mesélte, hogy a helyi újságban két cikk is foglalkozott a magyar szurkolókkal, akik finoman jelezték Ronaldónak, hogy szerintük a férfiakkal bújik ágyba, nos, a lengyelek dalt ugyan nem költöttek a portugálok sztárjáról, de még akkor is nagyon kifütyülik, amikor a bíró egyébként az ő javukra dönt Ronaldo túljátszott esése után.
A lengyeleket másodszor látom élőben a tornán, de most sokkal élesebbek, mint az északírek ellen, nyomatják a széleket, és jól megbecsülik a labdát, úgyhogy azon morfondírozom, mit szólna a továbbjutásukhoz a magyar sportújságírás egyik megmondóembere, aki már a svájciak ellen sem adott esélyt a polákoknak.
Portugália viszont nem hagy kibontakozni, a frizurájával
a Schwarzenegger-féle Predatorra emlékeztető Renato Sanches szépségdíjas gólt lő,
és ez a srác csak 18 éves, de már megért 35 millió eurót a Bayernnek, kezdjük érteni, miért. Bár ez már a csapat ötödik meccse a tornán, csak a gólörömnél fedezzük fel, hogy a portugál kispadon a stáb tagjaként ott ül a korábbi válogatott csatár, a 2000-ben Eb-bronzérmes Joao Pinto is.
A második félidő egy Lewandowski-fejessel indul, mellettem a krákogós kolléga egy dobréval jelzi, hogy ez tetszik neki, majd hogy visszaálljon minden a normális kerékvágásba, jó mélyről szív egyet az orrán. Ronaldo nem találja a ritmust, előbb helyzetben passz helyett lő, amivel magára haragítja Joao Mariót, majd ballal rúg méretes luftot, a lábát valahonnan a 25. sorból hozzák vissza, ő pedig még fél perccel később is égnek emelt karokkal bosszankodik.
"Jé, itt vannak a lengyelek"
- állapítjuk meg Milik góllal kecsegtető perdítésénél, előtte ugyanis olyan csöndben volta a piros-fehérek, hogy nem tudtuk eldönteni, ennyire izgulnak, vagy csak berekedtek az első félidőtől. Grosicki lövése után csalódott moraj fut végig a lelátón, mellettünk pedig az orrszívás egyeduralkodója megint csúnyákat mond.
Ronadó is kivan, előbb Joao Mariót kéri számon, majd a térdére görnyedve méltatlankodik, amikor csapattársa pontatlanul teszi le a labdát, ami miatt megakad a támadás. Nem tudjuk, a portugálok mit ettek meccs előtt, de amíg
a lengyelek hangtompítót tettek magukra a góljuk óta, a
szögletzászlónál kucorgó portugál kórus végigénekli a meccset. Jedrzejczyk majdnem tesz róla, hogy a portugál sarok a boldogságban ússzon, de a mentése végül nem torkollik öngólba, pedig a hely szelleme ezt diktálná, igaz izlandiak?
Ez nem Cé meccse, most már bizonyos, a rendes játékidő végén ugyanis megint elpocsékol egy nagy ziccert, ezt már a portugál Supermanek sem hiszik el.
"Még egy gólt, még egy gólt" - harsogják a lengyelek a hosszabbítás elején, de már ekkor is érezni lehet, hogy a csapatok olyan óvatos üzemmódra váltottak, hogy akár egy óvszerreklámban is szerepelhetnének. "Hoppá" - kiált fel az egyik lengyel mellettem, amikor középen két honfitársa emelkedik egy beadásnál, de Pepe határozottan jelzi, hogy ő igenis büntetőt akar, és óriásit ment.
A portugálok verőembere amúgy is tanár volt egész meccsen,
úgy vette el a labdát egymás után az ellenféltől, mint a rettegett napközis tanárunk, Lívia néni tőlünk, amikor megunta, hogy a teremben is fociztunk.
Nincs más hátra, jönnek a tizenegyesek, amit Ronaldo csalódottan vesz tudomásul, hosszasan guggol a 16-osnál, aztán fejben összerakja magát, és végre összejön neki valami, beveri a büntetőt, a mellettünk ülő lengyel pedig bosszankodva szörcsög.
Ugyanő az öklét rázza, amikor Lewa begurítja a saját 11-esét, majd vadul tapsol, amikor a második körben Milik is jól céloz. Glik góljánál a feje fölött csápol, miközben Ronaldót figyeljük a gyepen, aki a többiektől külön sétál, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, hol a nadrágját babrálja, hol a tenyerét dörzsöli, minden mozdulata visszaadja, hogy szétfeszíti a feszültség,
Blaszczykowski rontása után Milik a saját szurkolóit hergeli, hátha sikerül megzavarni Quaresmát, de nem sikerül, így Portugália elődöntős, a szomszédom pedig látni sem akarja az ellenfél ünneplését, felpattan, és elviharzik.
Egy kopasz, nagydarab lengyel még rosszabbul éli meg a kiesést, záporoznak a könnyei,
de Lewandowski szeme is nagyon csillog, mikor kimennek a tábor elé megköszönni a szurkolást. A másik oldalon Cé az öklét rázza, Pepe és Eliseu a gyerekkel osztja meg az öröm perceit, a gyönyörű stadion pedig negyedóra alatt szinte teljesen kiürül.
A pályán három fűnyírós ember indul el egymás mellett, miközben a szektorukat elhagyó portugálok útját szinte egészen pontosan le tudjuk követni, elég fülelni a hatalmas hangerővel előadott ünneplésüket.
Egyiküket, aki mezén a José Ferreira feliratot viseli, elkapjuk egy gyors értékelésre, diplomatikusan taktikai csataként írja le a kissé lapos meccset, Ronaldo pedig azért fogott ki ilyen gyenge napot szerinte, mert a hosszú szezon után már kimerült fizikailag. "Nem hiszem, hogy meg tudnánk nyerni az Eb-t, nekem Németország a favoritom" - mondja, amivel kissé meglep minket. Egy másik portugál, Paolo már optimistább, szerinte ott lesznek a döntőben, még akkor is, ha Belgium kemény ellenfél lesz, ezek szerint ő már azt is tudja, hogy a minket legyőző csapat Walest is kipipálja.
Ronaldo? Túl nagy a nyomás rajta, és ettől ilyen stresszes"
- válaszolja, mikor őt is megkérdezzük csapata nagymenőjéről.
Egy lengyel lány zászlóval álldogál a stadion egyik kijáratánál, mint elmondja, aláírást szeretne a csapat tagjaitól, úgyhogy azt tanácsoljuk neki, induljon el a csapatbusz parkolója felé. "Nem voltunk rosszak, csak most nem volt szerencsénk, Svájc ellen nekünk adott a gép, most meg megfordult a tendencia. Lewandowski a kedvencem a csapatból, nemcsak azért, mert gólerős, de amúgy is egy udvarias és jófej pasi. Hogy hozzámennék-e? Naná, az első szóra" - mondja mosolyogva.
Egy gyors pakolás után már mi is indulnánk a stadionból, amikor két fiatal ugrik a kocsihoz, és angolul kérnek segítséget tőlünk, mint kiderült, lemerült az autójuk akkumulátora. Bár a Volkswagen rendszáma francia, és jól beszélnek angolul, a fiatalok Jénából jöttek, és az autóval két héten át bejárták Franciaországot, voltak Párizsban és Nizzában is. Amíg a fotós kolléga segít nekik bebikázni az akkumulátort, addig szóba kerül a közelgő olasz-német derbi, és bár elismerik, hogy az olaszok nagyon sokszor fricskázták meg őket fontos meccsen, de most itt a lehetőség, hogy mindenért visszavágjanak.
Meglepődnek, amikor mondom, hogy Carl Zeiss Jenának hívják a csapatukat, én meg akkor húzom fel a szemöldököm, mikor kiderül, hogy a negyedosztályú klub többségi tulajdonosa Roland Duchatelet, akinek ugyanez a posztja Újpesten is, ahol ő az elnök is egyben.
A németek nincsenek túl jó véleménnyel Duchatelet úrról,
nekünk viszont nagyon hálásak, hogy életre keltettük a verdát, és távozóul egyikük még odakiáltja, hogy imádja Budapestet, az a kedvenc városa.
Ilyen, amikor egy keservesen induló nap ideálisan zárul, és erre még rátesz egy lapáttal, hogy éjjel fél 3-kor egy reménytelennek tűnő helyen egészen pazar kebabot sikerül megnyerni. És az idillbe még az sem zavar bele, hogy a megkésett vacsora közben három patkány száguld el nem túl messze tőlünk. Ez is Marseille, és pár nap múlva úgyis csak a két gólra meg tizenegyesekre fogunk emlékezni.
