Csak bedobtuk a mosást, és már jöttünk is vissza

Franciaország - Izland európa bajnokság negyeddöntő, Párizs

Izland és a szurkolói mennek ugyan haza, de még sokáig emlékezni fog rájuk a világ futballszerető része, és nem csak a harci indulónak is beillő tapsolós biztatás miatt. Kiestek ugyan, de nem voltak hajlandóak szomorkodni, helyette büszkék voltak, és ajándéknak fogták fel, hogy idáig eljutottak.

"700 euróba (221 ezer forint) került a jegy, de úgy voltunk vele, ilyen lehetőség, lehet, hogy csak egyszer adódik az életben, úgyhogy itt kell lennünk. Az Istenek velünk vannak, úgyhogy nem félünk senkitől" - mondta egy órával a franciák elleni negyeddöntő előtt egy izlandi testvérpár, akik két év után találkoztak újra. Az idősebb, Lars Dániában él, míg öccse odahaza, ezért volt a hosszú szünet, de a válogatott szédületes menetelése összehozta a családot.

A mindössze 330 ezres Izland Eb-szereplése a torna szenzációja, pedig a mostani nagy durranásnak volt már előjele, a 2014-es vb-selejtezőkön például a csapat második lett a csoportban Svájc mögött, Norvégiát és Szlovéniát megelőzve, de a pótselejtezőn a horvátok leszedték őket a Brazíliába tartó gépről.

Hölgykoszorú Forrás: Polyák Attila

Korábban a férfi kézisek voltak az ország sporthősei, akik 2008-ban Pekingben olimpiai ezüstöt nyertek, 2010-ben pedig Eb-bronzérmesek lettek, és ott voltak a londoni olimpián is, ahol hihetetlen meccsen kaptak ki hosszabbításban a magyaroktól.

A vb-selejtezős szereplés azonban alaposan megnövelte a focisták ázsióját,

akik aztán oda is értek a kézisek mellé, amikor történetük során először megjelentek az Eb-n, lenyomva a hollandokat és törököket a csoportban.

10 ezren ingáztak

Most pedig ott tartottunk, hogy 10 ezer izlandi utazgatott Franciaország és Izland között, hogy élőben lássa a csodát. Sok család összehozta a két dolgot, és a franciaországi nyaralást felturbózta a Eb-meccsekkel, de a többség oda-vissza utazgatott.

Csak bedobtuk a mosást, és már jöttünk is vissza"

- mondta egy izlandi anya Sigfridur, aki két fiával érkezett a negyeddöntőre. "Izlandon most mindenki ezt a meccset nézi, az is, aki korábban utálta a focit. Soha nem gondoltuk volna, hogy eljutunk idáig, de a fiúk már korábban is megmutatták, hogy mit tudnak, szóval nem a véletlen műve, hogy az elődöntőért játszanak. Lehet, hogy a végén kikapunk, de mi akkor is győztesnek érezzük magunkat" - mondta, és ezzel tökéletesen leírta az izlandiak álláspontját, mert

mindannyian úgy érezték, már az hatalmas ajándék, hogy itt lehetnek Párizsban,

miközben ez az óriási siker összehozta az országot.

Ők is csak erre vártak Fotó: Polyák Attila - Origo

Nemcsak a csapat szerzett hírnevet magának, hanem a szurkolói is, egyrészt az északiakra jellemző állandó jókedvvel, másrészt pedig az internetes szenzációvá váló tapsolós, üvöltős biztatással, amelyet az izlandi klubcsapat, a Stjarnan szurkolói a skót Motherwelltől vettek át, és a később a válogatott meccsein is meghonosodott. A franciák pedig nem szégyellték lenyúlni, úgyhogy a meccs előtt a 70 ezer francia és a 10 ezer izlandi egyszerre csapta össze a tenyerét, és egyszerre üvöltött hozzá, ami egészen félelmetes összhatást keltett ekkora hangerővel.

Párizsban szalonközönség szurkolgat

Az izlandiak a meccs közben már nem közösködtek a franciákkal, viszont hiába voltak nagy hátrányban a lelátón, simán leszurkolták a hazaiakat, akik általában csak akkor jelezték, hogy kint vannak a stadionban, ha a kapu mögötti szektorban egy 100-150 fős mag rákezdett valami rigmusra. Egyébként békésen üldögéltek, élvezték a gólokat, és azt, hogy a fedett lelátó miatt nem áznak el az esőben.

Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy szalonközönség.

Az izlandiak ellenben megmutatták, miért lett nagy kedvenc a csapat és a szurkolótábor világszerte, a pályán lévők négygólos hátrányban is óriási szívvel hajtottak, a drukkerek pedig bizonyították, hogy tényleg imádják a focistákat, mert nem sok tábor szólt volna ilyen hangosan 0-4-nél vagy 2-5-nél. A lefújás után jött a közös izlandi tapsolós rituálé, majd egészen hosszan ünnepelték a csapatot, a francia szektorok már majdnem teljesen kiürültek, amikor a kis ország játékosai még a tomboló nézőiknek hálálkodtak a biztatásért, és egyből felmerült bennünk, mi lett volna itt, ha Izland nyer?!

Hősök Fotó: Polyák Attila - Origo

"Hogy mit érzek most? Végtelenül büszke vagyok, és várom, hogy felébredjek az álomból. Nekünk ez egy win-win szituáció volt, kikaptunk ugyan, de ettől még nem vagyunk sem szomorúak, sem csalódottak. Az első félidőt sajnos nagyon elrontottuk, de

a másodikat megnyertük, mert mi sosem adjuk fel.

Találkozunk a 2018-as vébén" -értékelt az 50-es éveiben járó Asgeir.

Csak pozitívan!

Akárkit kérdeztünk, semmi nem mondott egy fikarcnyi negatívumot sem, viszont mindenki tele volt pozitív élményekkel, az angolok elleni győzelmet például mindenki megemlítette, nem is csoda, mivel Izlandon óriási kultusza van az angol futballnak, és a kissé lenézett tanonc alaposan odacsapott a tanítómesternek a nyolcaddöntőben. Amikor Izland kiverte az angolokat, az a helyiek elmondása szerint felért egy nemzeti ünnepnappal.

"Itt voltunk, és egészen messze eljutottunk, mit tehetett volna még egy 330 ezres ország? Élőben láthattunk egy történelmi eseményt, úgyhogy

most eksztázisban vagyunk, és a buli otthon is folytatódni fog,

mert ezek a fiúk már eddig is hősök voltak, de amit itt produkáltak, az egy csoda volt" - lelkendezett egy nő, aki a férjével és a gyerekeivel jött ki a meccsre.

Egy ingázó a tízezerből Forrás: Polyák Attila

Egy négytagú hölgykoszorú egyik tagja statisztikai jártasságát is megvillantotta, amikor előhozta, hogy csak Izland és Wales tudott minden meccsén gólt szerezni a tornán. Két újonc, akik feldobták a tornát, és igazolták, nem hígult fel a mezőny azzal, hogy 24 csapatosra duzzasztották.

Kemény vb-selejtezős csoportban

"Most végre nem a vulkán miatt figyeltek fel Izlandra. Amikor az Eyjafjallajökull 2010-ben kitört, hirtelen téma lett az országunk, aztán elfelejtettek minket, és a csapat szenzációs szereplése kellett hozzá, hogy újra bekerüljünk a hírekbe. Ez egy kis ország, annyian lakunk benne, mint ahány egy párizsi külvárosban.

Nincsenek huligánjaink, csak egy csomó vidám ember, akik most még buliznak egyet Párizsban,

aztán majd folytatják otthon" - mondta a négytagú társaság egyik tagja, Helena, Kristbjörg pedig azt tette hozzá, hogy jobban zavarja a metrón ellopott telefonja, mint az, hogy számukra véget ért a torna.

Hogy a mese folytatódik-e? Izland elég kemény vb-selejtezős csoportba került, Horvátország, Ukrajna, Törökország és Finnország lesz az ellenfél, de most is kiderült félteni nem kell őket, és megmondták, ők sosem adják fel.