Capriati másodszor emelhette magasba az Australian Open női győztesének járó trófeát |
Capriati győzelméért 520 ezer dollárt kapott, melynek minden centjéért kőkeményen megdolgozott.
Az első szett sima elvesztése után a másodikban 4:0-s hátrányba került, s annyira elvesztette a fejét a frusztráció következtében, hogy fennhangon káromkodva szidta a döntnököt. 3:5-nél, majd 5:6-nál Hingis összesen három meccslabdához jutott, de Capriati mindegyiket hárította, kétszer Hingis kettős hibájának köszönhetően.
Következett a játszmarövidítés, melyben 6-7-nél negyedszer is mérkőzéslabdája volt a svájcinak, ám Capriati most is ellenállt, majd a két következő poént is megcsinálta, s kiegyenlítette a szettállást.
Árnyékban 36 fokot mértek a melbourne-i Rod Laver arénában, a két játékos alig állt a lábán, ezért a döntnök kivételesen 10 percnyi pihenőt engedélyezett a döntő játszma előtt.
"Olyan elcsigázott voltam, hogy nem maradt erőm ruhacserére. Az átizzadt trikómban botorkáltam ki a harmadik szettre" - emlékezett vissza Capriati a túlélőversenynek számító mérkőzésre.
Hingis azonban még ellenfelénél is fáradtabb volt, olyannyira, hogy szinte semmi ellenállásra nem volt képes, összesen 130 perces küzdelemben alulmaradt.
Tavaly ilyenkor Capriati simábban, 6:4, 6:3-ra kerekedett felül. Capriati bravúrja páratlan, soha, senki nem volt még képes Grand Slam-tornát nyerni úgy, hogy ellenfelének négyszer volt mérkőzéslabdája. Még 1898-ban történt, hogy Blanche Bingley Hillyard három meccslabdát hárítva fordított Lena Rice ellen a wimbledoni fináléban.
"Igazán egyszer sem játszottam jól ezen a tornán, a küzdőképességemnek köszönhetem a sikert" - mondta Capriati, aki a győztes pont beütése után elsőnek édesapjához, Stefanóhoz rohant bekasszírozni a jutalompuszit.
Capriati küzdőképességével amúgy sem lehet baj, mert az egész sportvilágban egyedülálló az az akaraterő, amellyel a poklok poklát is megjárva talpra tudott állni.
Minden idők legnagyobb tenisztehetségének indult, 1990-ben, 14 évesen bejutott a francia nemzetközi bajnokság elődöntőjébe, majd a barcelonai olimpián 16 évesen az akkor pályája csúcsán álló Steffi Grafot verte a döntőben.
Ám az 1993-as US Opent követően két és fél évre eltűnt: a kábítószer rabja lett, nem hogy teniszkarrierje, de puszta élete is veszélyben forgott. A kilencvenes évek második felében ugyan megpróbálkozott a visszatéréssel, de azt senki sem vette igazán komolyan, amíg 2000-ben be nem jutott az ausztrál bajnokság elődöntőjébe.
Ennek két éve - azóta újra napfény és kacagás Jennifer élete. Fizikumát kemény edzésekkel - és hathatós kreatinkúrával - teljesen átalakította, a kissé trampli tinédzserből izmos, fitt fiatal hölgy lett.
A még mindig csak 22. évében járó Hingis most ellenkező utat jár be. Az 1997-es ausztrál Open megnyerésével, 16 évesen a huszadik század legfiatalabb GS-bajnoknője lett, felkerült a világranglista élére, két éve azonban képtelen Grand Slam-tornát nyerni.
Összesen 209 héten át őrizte az első helyet, ám tavaly októberi bokaműtétje érthetően visszavetette. Most január eleje óta Capriati az első.
A férfi egyes döntőjében a 22. születésnapját vasárnap ünneplő orosz Marat Szafin a svéd Johanssonnal találkozik.
Női egyes, döntő:
Jennifer Capriati (amerikai, 1.) - Martina Hingis (svájci, 3.) 4:6, 7:6 (9-7), 6:2
Férfi páros, döntő:
Knowles, Nestor (bahamai, kanadai, 9.) - Llodra, Santoro (francia) 7:6, 6:3
Korábban:
Szafin-Johansson döntő az Australian Openen
Ch. Gáll András