57 éve átkoztuk, ma dicsőséggel beszélünk az 1964-es fociebé magyar bronzérméről

Albert elől ment Iribar

A magyar labdarúgó-válogatott története során első alkalommal az 1964-es Eb-n szerepelt és ott rögtön bronzérmes lett. Most ezt idézzük fel.

A még Nemzetek Európa Kupája néven létrehozott sorozat első kiírásában, 1960-ban a magyar válogatott már az első selejtező párharcban elbukott. A dolgot az teszi elfogadható, de ezzel együtt bosszantóvá is, hogy focistáink útjába a sors a későbbi győztes Szovjetuniót sodorta. Ekkora időbeli távolságból már nehéz pro és kontra érvelni abban a kérdésben: igaz-e, hogy előrehozott döntőre került sor már a nyitókörben? Ami tény, akkor labdarúgásunkat sokkal magasabban jegyezték, mint manapság, bár már nem olyan szinten, mint néhány évvel korábban.

Az elvárásoknak megfelelően a következő, 1964-es tornára már ki is jutott válogatottunk. Pedig akkor még csak négy csapat vett részt a végjátékban.

Baróti Lajos vezette a magyar csapatot az 1964-es labdarúgó Eb-n Forrás: MTI/Lajos György

A selejtezőket egyenes kieséses párharcok formájában rendezték. Válogatottunk Wales-t és az NDK-t egy győzelemmel és egy döntetlennel ütötte ki, míg Franciaországot kettős győzelemmel. Így került a legjobb négy közé, és a végjátékot egy hosszú hétvégén rendezték Spanyolországban.

A közvélemény annak ellenére döntőbe jutást, sőt, aranyérmet remélt, hogy a házigazdák csapatával kellett játszani a fináléért.

Spanyolország akkori erejéről sokat elmond, hogy a Real Madrid uralta a kontinens klubfutballját, bár abban – mint tudjuk - korántsem volt mindenki spanyol. A kor talán legjobb csatára, Luis Suárez azonban spanyol volt, bár csatárok terén mi sem álltunk rosszul, annak ellenére, hogy Sándor Károly sérülése miatt nem vett részt a tornán.

Érdemes megemlíteni az összeállítást, mert sajnos azóta csak egyszer fordult elő, hogy válogatottunk elődöntőt játszott egy világversenyen:

Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Nagy, Sipos – Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi dr.

A spanyolok kezdtek jobban és az első félidőben vezetést is szereztek. A kiküldött tudósítók, elégedettek voltak a védelemmel, de nem tartották elég aktívnak a támadásokért felelős Tichy Lajost és Albert Flóriánt. Aztán, amikor ők is feljavultak, sikerült az egyenlítés, Bene Ferenc jóvoltából. A 90 perc nem hozott döntést, jöhetett a hosszabbítás. És jött a mindent eldöntő, furcsa gól. Szöglet után szerezték a spanyolok, amikor Nagy István sérülten feküdt a földön, és a korabeli tudósítás szerint „két társa élesztgette".

Blavier játékvezető ennek ellenére engedélyezte a szöglet elvégzését, és ebből született a győztes találat. Ez mai ésszel nehezen fogható fel.

Ahogy az is, hogy állítólag a belga bíró az első félidőben hatszor is hatalmas lesről engedte el a spanyol játékosokat, pedig jugoszláv partjelzője többször is jelzett. Egyszer a kitörő Tichy lábáról kézzel ütötték le a labdát, máskor Benét rúgták fel csúnyán a 16-os előtt, de még csak szabadrúgást sem kapott csapatunk egyik alkalommal sem. Akik látták a találkozót megerősíthetik, hogy valóban így történt-e, vagy nem.

1963. október 4: csapatkép a magyar labdarúgó "A" válogatott 16-os keretéről. Elöl: Albert Flórián, Machos Ferenc, Mészöly Kálmán, Sándor Károly, Göröcs János, Tichy Lajos és dr. Fenyvesi Máté. Álló sor: Ilku István, Palotai Károly, Sárosi László, Sóvári Kálmán, Marosi László, Nagy István, Rákosi Gyula, Nógrádi Ferenc és Szentmihályi Antal Forrás: MTI/Petrovits László

Az biztos, hogy a korábbi világeseményekkel ellentétben azok a kiváltságosak láthatták, akik rendelkeztek 1964-ben televízióval. Ugyanis közvetítette a magyar tv. Bár az adás színvonala még (finoman szólva) nem volt a mai szinten, a Képes Sport jegyzetírója humoros párhuzamot vont a közvetítés minősége és sztárcsatárunk teljesítménye között, amikor ezt írta:

Vibrál a kék fény. Ül az ember a képernyő előtt és egyre sápadtabb az arca. Igen, a kék fény is sápasztólag hat, de most nem csak attól. Az első negyedóra elteltével megbokrosodik az adás. A kép percenként futni kezd és elmegy. Albert nem utánozza. Ő tízpercenként sem kezd futni és félóránként sem tud elmenni. Erre mondják: az ember nem gép?"

Albert elől ment Iribar az 1964-es labdarúgó Eb magyar-spanyol elődöntőjében Forrás: MTI

Utólag azt mondja mindenki, hogy történelmi (valószínűleg soha vissza nem térő) lehetőséget szalasztott el a csapat, hogy döntőbe jusson. Baróti Lajos, szövetségi kapitány így értékelt a meccs másnapján:

A rendes játékidőben a döntetlen reális. A hosszabbításban a magunk javára fordíthattuk volna a mérkőzést, de a helyzeteink kimaradtak. Nekik viszont sikerült egy számunkra szerencsétlen helyzetből gólt szerezniük. A végeredményt illetően el kell ismerni, hogy a kulcsjátékosok mondták ki a végső szót: a spanyol kulcsjátékosok jól játszottak, a mieink rosszul."

A szerdai 120 perces dráma után három nappal a bronzmérkőzésen kellett pályára lépni. Ráadásul Madridból át kellett utazni Barcelonába. Az akkor új, százezres stadionban furcsán mutatott a kétezer néző, de a harmadik helyért vívott mérkőzéseknek ez volt a sorsuk, ha nem a házigazda játszott. Korábban soha nem voltak ilyen kevesen ott tétmérkőzésen, és lehet, hogy azóta sem. Később ezeket a felesleges bronzcsatákat megszüntették, de egy négyes végjáték során érthető, hogy sor került egy ilyen mérkőzésre. Az eredmény ismeretében utólag mondhatjuk: jó hogy megrendezték.

Mert Dánia nem volt ellenfele válogatottunknak.

Az idősebb játékosok közül ötöt is kihagyott a kapitány és bekerült Novák Dezső, Ihász Kálmán, Solymosi Ernő, Farkas János és Varga Zoltán. A frissebb focistákból álló, fiatalabb csapat remekül játszott.

Novák Dezső főszerepet játszott az 1964-es Eb-bronz megnyerésében Forrás: MTI

Már a 12. percben Bene Ferenc megszerezte a vezetést, ám hiába volt nagy különbség a két gárda között, nem akart megszületni a második találat. Pedig néha perceken át nem engedték ki a saját térfelükről ellenfeleiket Benéék. Aztán a hajrában váratlanul egyenlített Dánia. Szerencsére kétszer nem lehetett ugyanabba a folyóba lépni, ezt a meccset már nem engedte ki a csapat a hosszabbításban.

Novák Dezső előbb 11-esből, majd szabadrúgásból volt eredményes, ezzel a második Európa-bajnokságon Magyarország bronzérmet szerzett.

A mai napig ez a magyar válogatott legjobb Európa-bajnoki eredménye.