Azt se feledjük, hogy akkoriban még nem volt olyan nagyszabású a sport-turizmus, mint manapság. Annak is örültünk, hogy a fekete-fehér televíziókon valamit lehetett látni abból a világeseményből. Jegy éppenséggel lett volna, hisz a zágrábi bronzmérkőzésre mindössze 6700-an voltak kíváncsiak, pedig a házigazda játszott.
2008-ban talán minden bécsi mérkőzésekre átruccantak ennyien hazánkból.
Akiknek nem volt jegyük (ilyen volt a többség) azok csak azért, hogy beleszippantsanak az Eb levegőjébe.
Nem voltak egyébként messze a magyar szurkolók attól, hogy még Bécsig se kelljen elmenni egy-egy Eb-találkozóért. Magyarország ugyanis majdnem megkapta annak az eseménynek a rendezési jogát. A Makray Balázs vezette projekt nagyszerűen haladt előre, számtalan támogatót szerzett a kontinensen. Végül sok szavazatot kapott, de nem eleget. Talán az döntött, a svájci-osztrák pályázat javára, hogy nálunk akkor a modern stadionok még csak makettek szintjén léteztek. Így nem jöttek Magyarországra az európai futball legjobbjai, és válogatottunknak selejtezőn kellett (volna) kivívni a 16-os döntőben szereplés jogát. Akkoriban az volt az általános vélekedés, hogy komoly esélyünk akkor van az Eb-részvételre, ha mi rendezhetünk. Ezt válogatottunk meg is erősítette a selejtezők során. A sorsoláskor az 5. kalapba rakott csapatunk még ezt a helyezést sem szerezte meg.
Négy győzelemmel és nyolc vereséggel hatodik lett Görögország, Törökország, Norvégia, Bosznia-Hercegovina és Moldova mögött.
Csak Máltát sikerült megelőzni, de még ott is vereséget szenvedett a válogatott.
A csoportunkból továbbjutó címvédő, Görögország pont nélkül, mindössze egy rúgott góllal esett ki a legjobb 16 között. Törökország viszont elődöntőt játszott.
A 2008-as Eb végjátékára két ország nyolc városában került sor. Ausztriában Bécsen kívül Salzburg, Innsbruck és Klagenfurt volt Eb-helyszín. A főváros a második naptól, június 8-tól a 29-i döntőig, vagyis végig otthont adott a tornának. Bécs ki is tett magáért. Noha az osztrák válogatott akkor sem képviselt komoly erőt (először vett részt az Eb-végjátékban is) azért a város mindent megtett az odaérkezők szórakoztatása érdekében. A városháza előtti hatalmas teret szurkolói zónává alakították. Ezt csak a mérkőzések előtt négy órával nyitották ki, de a drukkerek addig sem unatkoztak. Ráadásul a csoportmérkőzések nem alakultak rosszul az osztrákoknak. Az első két fordulóban. Ugyanis a zárónapon úgy léphettek pályára Németország ellen, hogy győzelem esetén bejutnak a legjobb 8 közé. Igaz, hogy egy ponttal várták azt a találkozót, de a németek is csak hárommal.
Vagyis a képlet egyszerű volt: aki nyer az osztrák-németen, az jut tovább.
Bécset már délelőtt megszállták a mérkőzés iránt érdeklődők. Jeggyel és jegy nélkül. A Stephankirche és az Operaház környékén a németek tartottak folyamatos alkalmi koncerteket. A többségük a nyakában azzal a hawaii-mintájú füzérrel, melynek német nemzeti színekben pompázó változatával két évvel korábban, a németországi vb-n ismerkedett meg a világ.
Ahogy a szervezett szurkolói zónák is akkor váltak ismertté egy-egy mérkőzés városában. A bécsiek is követték a német példát, de az esti találkozónak helyt adó stadion környékén, a Práterben is nagyobb élet volt, mint egy szokásos júniusi napon. Bécs egyik büszkesége, az óriáskerék igen furcsa díszítést kapott. A közepére Petr Cech, cseh kapus óriás-portréja került, melyből nyolc kéz indult ki a kerék szélei felé. Itt is volt szurkoló zóna, de ez is csak a mérkőzés előtt telt meg igazán. Pedig inni itt egész nap lehetett, és – mint tudjuk – a szurkolók egy része ezt az időtöltést nem utasítja el. Aki a sorsdöntő meccset megelőző napokban nem szerzett be magának emléksálat, azt ekkor „Sonderangebot" keretében megtehette: 2 eurót kértek a másnap már felmosórongyként sem értékesíthető nyakmelegítőért.
Persze ennek gyakorlati haszna majd csak néhány hónap múlva lett, de tulajdonosát addig is emlékeztette a bécsi nyárra. A mérkőzésre hangolás legötletesebb eszközét az osztrák posta dobta piacra. Pontosabban dobta az utcára, ugyanis önkéntesei ingyen osztogatták boldog-boldogtalannak a belvárosban. Ez egy helyes kis kulcstartó volt, melyről egy gomb megnyomása után egy korábbi osztrák-német mérkőzés rádiós közvetítésének egy részletét lehetett hallani. Az őrjöngő riporter hatszor kiáltotta a gólt, majd eufórikus állapotban üvöltötte, hogy szinte hihetetlen, de Ausztria vezet 3-2-re.
Nyert is ezzel a 88. percben született Hans Krankl találattal, elütve ezzel a világbajnoki címet védő Nyugat-Németországot a legjobb négy közé jutástól. 1978-ban volt ez a találkozó, és a mai napig az egyetlen tétmérkőzés a 16-ból, amit Ausztria nyert. És egyike annak a kettőnek, amelyen nem Németország diadalmaskodott, ha nem számoljuk az 1912-es olimpiai selejtezőjüket.
Öt nap híján 30 éve volt akkor az az argentínai találkozó, ezért is emlékeztette a helyi posta a drukkereket erre. Az osztrákok meg úgy gondolták, hogy 30 évente csak verhetőek a németek. Annyian reménykedtek ebben, hogy a stadion kapuit még ki sem nyitották a Práterben, amikor a Városháza előtti szurkolói zónát már bezárták. Megtelt. Jókedvűen latolgatták az esélyeket az osztrákok és a németek, ha láttak valakit arcfestés nélkül, azon számon kérték a mulasztását.
Rengeteg magyar is élvezte ott a szép nyári estét és a nagy kivetítőn a mérkőzést. A sör fogyott szépen, a rendezők zseniális találmányának köszönhetően a férfiaknak még a mobil-toalettet sem kellett meglátogatniuk, ha könnyíteni akartak magukon. Telepítettek ugyanis egy csomó, derék alatt takaró kör alakú valamit, ahol egyszerre négy „férfibeálló" volt, és úgy végezhették a dolgukat az urak, hogy az egymással szemben állóknak a beszélgetést sem kellett abbahagyniuk.
Tízezernél is többen nézték itt békésen a meccset, amely egyébként nem volt túl izgalmas. A legemlékezetesebb momentuma az első félidő hajrájában jött el, amikor hajba kapott Josef Hickersberger és Joachim Löw. Ők a szövetségi kapitányok, és nem derült ki, hogy min vesztek össze, ám a spanyol játékvezető, Mejutó González kicsit túlreagálva a történetet, mindkettőt elzavarta a kispadtól. Löw egy kicsit értetlenkedett, ám segítőtársa mosolyogva küldte el őt, miközben megnyugtatta: bízzon benne, megoldja ő a meccs hátralévő részét. Löw és Hickersberger a legnagyobb barátságban hagyta el a pálya melletti területet.
Josef Hickersbergert küldi el a kispadról Mejuto González. Mi történt? Nem derült ki.
A házigazda még csak-csak talált magának helyet, de a vendégnek nehezebb dolga volt. Végül a legmagasabb szintről oldották meg a problémáját: Németország kancellárja mellett akadt egy szabad szék. Angela Merkel másik oldalán a Horvátország elleni kiállítása miatt eltiltott Bastian Schweinsteiger ült, úgyhogy az ország első embere első kézből tájékozódhatott a csapat körüli eseményekről. A trió együtt álmélkodott és örült, amikor a második félidő elején Michael Ballack óriási gólt lőtt szabadrúgásból. Ez volt a találkozó egyetlen találata, így Németország jutott a legjobb nyolc közé. Löw segítőjének igaza volt, megoldotta a kötelező feladatot főnöke nélkül is. Ezt a segítőt egyébként úgy hívják: Hansi Flick. Igen, ő veszi át Löw helyét és feladatait az idei Európa-bajnokság után.
Akkor még csak beugró kapitány volt Flick és másfél mérkőzés jutott neki. Ugyanis a következő találkozótól eltiltották Löwöt. Ráadásul olyan megalázó cirkuszt csináltak körülötte az UEFA illetékesei, hogy az ritkaság. Egy zárt szobába száműzték, és folyamatosan lesték minden mozdulatát, hogy nem kommunikál-e csapatával. A Portugália elleni negyeddöntőnek nem Németország volt az esélyese. Ám Flick vezetésével Schweinsteigerék 3-2-re legyőzték Ronaldóékat.
Utóbbi második nekifutásra sem lett Európa-bajnok. Hansi Flick pedig másfél meccs után 100%-os teljesítménnyel adta vissza a csapatot Löwnek. Azóta Löw irányítja a National11-et. Az Eb után írhatja tovább a maga történetét Flick.
Németország Bázelben győzte le Portugáliát, és ott nyert hosszabbítás után 3-1-re Oroszország Hollandia ellen. Nincs tévedés, az 1996-os és 2000-es aranygól, továbbá a 2004-es ezüstgól szabály után visszatértek a régi hagyományokhoz, és a hosszabbítás akkor is 30 percig tartott, ha az egyik csapat két gólt szerzett a ráadás során. Az aranygól-szabály megszűnésének a horvátok lettek a kárvallottjai Bécsben.
Ugyanis a 119. percben gólt szereztek, ám a hosszabbítás hosszabbításának hosszabbításában a törökök egyenlítettek.
Majd büntetőkkel megnyerték a meccset. A spanyolok is így győzték le Olaszországot, csak azon a találkozón 120 perc alatt egy gól sem esett. Úgyhogy az olasz és horvát szurkolók hazautaztak, a törökök pedig Bázelbe. A három tábor helyére érkezett az orosz, melynek tagjai mindent elkövettek, hogy a bécsi belvárosi fogyasztás terén pótolják az eltávozottakat. Nem kérdés, hogy a spanyol-orosz elődöntő napján történelmi csúcsot ért el a vodka eladása a császári városban. Az oroszok egy része már délelőtt a Stephanplatz és Goldschmiedgasse vendéglőinek asztalain állva fogyasztott lelkesen, és éltette csapatát.
Aztán a stadionban ugyanez a tábor szomorúan nézte, amint Spanyolország 3-0-ra veri kedvenceit.
Akinek szerencséje volt annál nem múlt még el az egésznapi vodka fogyasztás hatása. A németek Bázelben egy őrült hajrá után 3-2-re verték a törököket. Amely hajrát a helyszínen lévőkön kívül élőben csak a németek láttak. Ugyanis egy hatalmas zivatar miatt szétesett a külföldi országok felé menő televíziós közvetítés, és csak a német tv szakkommentátora, a volt svájci FIFA bíró, Urs Meier kapcsolatait felhasználva sikerült valami „sufnituning" segítségével eljuttatni a képet Németországba. Európa tv-nézőinek többsége minden idők egyik legjobb Eb 10 percéről maradt le.
Németország és Spanyolország vívta a döntőt, és a találkozó egyetlen gólját Fernando Torres szerezte Philipp Lahm és Jens Lehmann tétovázását kihasználva. Az volt a spanyol aranycsapat első nagy sikere. És Joachim Löw első világversenye szövetségi kapitányként. A német tréner idén a hetedik nagy eseményre vezeti a németeket. Az eddigi hatból ötről éremmel tért haza. Kérdés, hogy sikeres vagy bukott csapatot ad át egykori segítőjének Hansi Flicknek.