Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Történelmi meccsen van túl a magyar válogatott és Budapest.
Olyan élményeket kaphatott mindenki, amit eddig mindig csak tévében láttunk.
Akik ott voltak 2016-ban Franciaországban, azok már kaphattak egy kis ízelítőt a világversenyek semmihez sem fogható hangulatáról, olyanról, amikor a mi válogatottunk is ott van, és nem csak annak tud szurkolni, amelyik válogatottat a tévében valamiért megkedvelte, hanem a sajátjának is.
Kedden délután 2-kor tele volt a város piros mezes szurkolókkal, a Puskás Aréna környékén pedig igazi ünnepi hangulat alakult ki. A stadion az Eb kékes színeiben pompázott, ami ebben a nyári időben kifejezetten jól állt az épületnek.
A stadionba először a portugál válogatott busza érkezett meg, majd begördültek a magyarok is. Jó volt látni az egyenöltönyben feszítő játékosokat, akik Marco Rossi szövetségi kapitányt követve léptek be a stadionba.
A játékosok még öltönyben bejárták a pályát, a helyszínen már ekkor is volt nagyjából 10 ezer néző, akik rögtön óriási hangzavart csináltak, nem csoda, hogy több játékos is rögtön a telefonjáért nyúlt és próbálta megörökíteni az eddig ismeretlen hangulatot.
Nem sokkal később már bemelegíteni jöttek a játékosok, fülsiketítő zaj fogadta a magyarokat, és természetesen a portugálokat is, de ők inkább füttyszót kaptak.
Negyven perccel a kezdés előtt a helyszínen mondta be a hangosanbeszélő a kezdőcsapat tagjait, ekkor már a saját szavát is alig hallotta az ember.
Emlékeztetőül, a magyarok a Gulácsi – Szalai A., Orbán, Botka – Lovrencsics, Nagy Á., Schäfer, Kleinheisler, Fiola - Szalai Á, Sallai összeállításban léptek pályára,
míg a címvédő portugálok szinte egy világválogatottnak is beillő névsorral, a Rui Patrício - Nélson Semedo, Pepe, Rúben Dias, Raphael Guerreiro - Bruno Fernandes, Danilo, William Carvalho - Cristiano Ronaldo, Bernardo Silva, Diogo Jota tizeneggyel futottak ki a pályára.
A meccs előtt félórával jött az elmaradhatatlan Soho Party dal, aminek már a címét sem kell leírni, majd érkezett egy portugál sláger, aminek érthetően nem volt akkor sikere, mint a mindenki által ismert magyar társának.
Este hat előtt nem sokkal végre megjelentek a játékoskijáróban a focisták, majd besétáltak a játéktérre. Előbb a portugál himnusz csendült fel, majd jött a magyar. A mi Himnuszunk úgy szólt, mint talán korábban még soha. Már-már olaszos beleéléssel énekelték közösen a játékosok és a szurkolók, talán a tévék előtt is beleborsódzott a nézők háta.
A magyar csapat az első félidőben stabilan védekezett, kulcsfontosságú volt, hogy a világsztárokból álló portugál válogatott ne tudjon betalálni már a meccs elején. Amíg a játékosok csúsztak-másztak, a szurkolók elképesztő hangulatot teremtettek. Már a mérkőzés előtt bemutatott koreográfia is gyönyörű volt,
de amit a magyar tábor meccs közben művelt, az maga a világszínvonal.
Volt itt hidegrázós izlandi típusú szurkolás, felcsendült a felelgetős "hajrá, magyarok" rigmus is, mindez olyan hangerővel, hogy amikor a mellettem egy méterre ülő kollégámtól kérdezni akartam valamit, üvöltenem kellett, de semmit sem hallottam a válaszából.
A mérkőzés első bő félórájában a magyar csapat többnyire védekezett, és totálisan kikapcsolta a portugál válogatott világsztárjait. A Puskás Aréna először a 37. percben robbant fel, Szalai Ádám középre tartó fejesét fogta Rui Patricio, de az első kapura tartó lövésnél olyan hangzavar lett, mintha megnyertük volna az Eb-t.
Az első félidő vége előtt síri csend uralkodott a stadionban, ugyanis Bruno Fernandes belőtt labdája után Cristiano Ronaldónak csak az üres kapuba kellett volna gurítania.
Az ötszörös aranylabdás nem szokott ilyen helyzetekben hibázni, így már a lendítés pillanatában mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket, de Ronaldo a kapu fölé lőtte a kihagyhatatlan helyzetet, így a magyar csapatnak megmaradt az esélye a győzelemre a második félidőre.
A második félidő elején Gulácsi Péter mutatott be egy szép védést Pepe fejesénél, ezt követően pedig mintha a portugálok játékát teljesen elvágták volna. A magyar szurkolók egyre hangosabbak voltak, a játékosok pedig elkezdték elhinni, hogy ez a portugál csapat igenis megfogható. Az 50. percben Szalai Ádám lövésénél hördült fel a magyar tábor, majd hét perccel később a meccs egyik legjobbjának, Sallai Rolandnak a lövését védte Rui Patricio.
A magyar csapat a magyar tábor felé támadott, és a második félidőben érezhető volt, hogy Marco Rossi együttese sokkal többet vállal támadásban, a portugálok pedig annyira tompák és ötlettelenek voltak, hogy a 70. perc környékén úgy tűnt, akkor sem rúgnak gólt, ha reggelig játszanak.
Tíz perccel a mérkőzés vége előtt a Puskás Arénában és a televízió előtt szurkoló magyarok nagy része mindent eldobott, ami a kezében volt.
A három perccel korábban beálló Schön Szabolcs kapott egy remek átadást a szélen, befelé cselezett, majd a rövid alsóba visszahúzta a labdát, amit Rui Patricio nem tudott védeni. Ebben a pillanatban a Puskás Aréna felrobbant, a fejem fölött egy műanyag söröspohár elrepült, a hangzavar mellett pedig sokan egymás nyakába borultak.
Igazság szerint mi viszont csalódottságot éreztünk, ugyanis vonalban ültünk és teljesen tiszta volt, hogy Schön Szabolcs lesről indult, és biztosan tudtuk, hogy a játékvezető néhány másodperc múlva elveszi a mieink vezető gólját – sajnos jogosan.
Az viszont érthetetlen, hogy ha lelátóról tisztán látható volt a leshelyzetet, akkor a partjelzőnek fél méterről még tisztábban kellene látnia, mégsem lengette a zászlóját, hanem hagyta, hogy végigmenjen az akció, elhúzta a mézesmadzagot a magyar csapat előtt, majd amikor gólt lőttek a mieink, lerombolták az álmainkat.
Ez volt az a pont, amikor a portugálok felébredtek, és rájöttek arra, hogy akár ki is kaphatnak, és sajnos felpörgették a tempót,
majd a 84. percben egy elképesztően szerencsés, megpattanós góllal megszerezték a vezetést, a magyar csapat pedig összezuhant.
Három perccel később Cristiano Ronaldo értékesített egy büntetőt, az ötszörös aranylabdás pedig olyan gólörömöt mutatott be, mintha most nyerte volna meg a tornát. Ezt sok magyar nem díjazta, így a szögletzászlónál pózoló Ronaldo irányába záporoztak a műanyag söröspoharak. A hosszabbításban Ronaldo még lőtt egy szépségdíjas gólt is, de már volt annyi esze, hogy ne a magyarok előtt ünnepeltesse magát, így inkább a pálya közepén lepacsizott a csapattársaival, a játékvezető pedig lefújta a meccset.
Aki csak a végeredményt olvasta el, azt hiheti, hogy ez egy sima meccs volt, de a magyar csapat végig egyenrangú partnere volt a portugál válogatottnak, a második félidőben pedig voltak a meccsnek olyan periódusai, amikor kifejezetten jobban is játszott.
Ezt a fantasztikus magyar szurkolók is díjazták, akik hősként ünnepelték a válogatott játékosokat, végezetül pedig együtt énekelték el a magyar himnuszt.
A meccs után egyébként mindkét szövetségi kapitány külön kiemelte a szurkolókat, Fernando Santos szerint fantasztikus volt újra ennyi ember előtt focizni és mint elmondta, a világ legjobbjait is az hajtja igazán előre, ha ilyen hangulatban és ennyi néző előtt játszhatnak.
Marco Rossi szerint ha olyan jól játszottunk volna, ahogy a szurkolók buzdították a csapatot, akkor egy Eb-nyire elég meccset is nyerhettünk volna.
Egy biztos, szombaton délután – az előrejelzések szerint igazi kánikulában – újra megtelik majd a Puskás Aréna és a nézőkön biztosan nem múlik majd, hogy az Európa-bajnok után a világbajnok franciák ellen is legyen esélyünk jó eredményt elérni.
