Az európai nagycsapatok szokásos, sablonos játékát játszó portugál válogatottat 84 percen keresztül alaposan meglepte a magyar csapat tempós játéka, harcossága és az a hangulat, amely a Puskás Arénában uralkodott a teljes mérkőzés alatt. A lelátóról a jó hangulat, a szurkolók bizakodása sugárzott át.
Erre a magyar csapat abszolút rászolgált, mert Marco Rossi társulata harcos, fegyelmezett játékot mutatott be.
Majd jött – teljesen váratlanul – a meccs utolsó 10 percének (a hosszabbítással együtt telt el ennyi idő) vesszőfutása. Ugyanakkor szó sem volt arról, hogy a portugálok nagy nyomása alatt teljesen felőrlődött volna a magyar válogatott. Nézzük meg, mi történt egészen pontosan.
84. perc: Egy vérszegénynek tűnő Fernandes-beadás pattan meg szerencsétlenül Szalai Attilán, majd az így középre került labdába úgy rúg bele a portugál Guerreiro, hogy a labda Willi Orban lábán irányt változtatva kerül be a tehetetlen Gulácsi Péter kapujába.
86. perc: Rafa Silva és Willi Orban felesleges lökdösődése hozza meg a portugál csapat számára a tizenegyest, amelyet Cristiano Ronaldo értékesít
93. perc: Megint jöttek a portugálok, szép, rövidpasszos adogatás után Cristiano Ronaldo kissé lesgyanús helyzetben Gulácsit is kicselezve gurít a magyar kapuba.
Ezzel vége is lett a meccsnek. A török játékvezető, Cakir, aki a meccs közben néhány furcsa ítéletet is hozott, lefújta a mérkőzést. A meccs harmadik félideje ekkor vette kezdetét.
A közönség vastapssal és a himnusz eléneklésével köszöntötte a vesztes együttest, a tiszteletkört futó magyar játékosokat.
A közös himnuszéneklés az este egyik legnagyobb és legmeghatóbb pillanata volt, amely bizalmat adhat a csapatnak a folytatásra. A bizalom mellé pedig hitet is. Mindez azt is megmutatta, milyen sport a labdarúgás. Ez a csodálatos játék egyszer biztosan visszaadja azt, amit most elvett tőlünk.
Nézzük akkor most azt, hogy melyek voltak a portugálok elleni meccsnek a legfontosabb tanulságai. Az első, hogy az a csapat, amelyik egy vesztes találkozó után ilyen támogatást kap a közönségtől, az
még jobban harcoljon, még nagyobb önbizalommal focizzon tovább.
Ugyanakkor a folytatást elemezve a magyarok szempontjából elengedhetetlen, hogy együtt vizsgáljuk meg a müncheni német-francia meccset és a budapesti magyar-portugált. Münchenben – ahol Franciaország 1-0-ra nyert – érdekes és a futball jövőjébe mutató meccset láthattunk. Két, teljesen különböző felállású csapat csapott össze, de ezek a közkedvelt számok, amelyek a rendszereket jelzik, már a szakembereknek sem mondanak szinte semmit. Az a világ ugyanis régen elmúlt, amikor leírták, hogy a csapatok 4-3-3-ban állnak fel, s ebből pontosan tudhattuk, hogy az adott mérkőzésen hány csatárral támadnak az együttesek. A müncheni német-francia meccs azért is volt nagyon fontos, mert ezzel a két csapattal játszik a folytatásban Magyarország. Mielőtt felületesen legyintenénk, hogy kikaptunk a portugáloktól, akkor mit akarunk a francia vagy a német csapattól, érdemes jobban megfigyelni a leendő ellenfeleket.
Ebben az esetben nem mondhatjuk azt, hogy Franciaország vagy Németország ellen nincs semmi esélyünk.
De van! Június 19-én, szombaton a francia csapat következik a Puskás Arénában. Ez a csapat viszonylag simán nyerte meg a müncheni meccsét. Úgy, hogy két gólját vonták vissza a videobírózás után. Ez a francia válogatott az egész Európa-bajnokság egyik fő esélyese. Az biztos, hogy ellenük sokkal nehezebb lesz a dolgunk, mint a portugálok ellen. A francia csapat dinamikus, fiatal együttes, tele van feltörekvő, sikeréhes játékosokkal. Mindezek a tulajdonságok még a kapusukra, Hugo Llorisra is vonatkozhat, pedig ő aztán már száz éve áll a francia kapuban. Mbappé, Pogba, Griezmann, Benzema – ezek akkora sztárok, akkora nevek a futballban, hogy
ellenük csak a precíz, aprólékos szakmai stratégia vezethet eredményre. Csak ebben az esetben reménykedhetünk abban, hogy sikeresek lehetünk a világbajnok ellen.
A francia csapat legnagyobb erőssége a mindenkori ellenfelük felületes támadásfelépítéséből származó hibák azonnali megtorlása. Villámgyors ellentámadásokkal pillanatok alatt kivégzik a felületesen védekező vetélytársukat. Pontosan ezt tették a németekkel szemben is. Ezért kell pontosan megtervezni, hogyan futballozzunk ellenük. Ha a középpályás játék felépítésekor hibázunk, akkor a franciák gyakorlatilag megállíthatatlanok. Elképesztő szakmai felkészülés kell ellenük, de az önbizalomból fakadó és egységes, tudatos játékkal, a csapatrészek közötti együttműködéssel a franciák is megállíthatóak.
Ugyanakkor – bármilyen furcsán is hangzik – a német csapat elleni védekezést, a támadásaik blokkolását egyszerűbb edzői feladatnak gondolom. Miért? Mert Németországban most nem a szakmai kérdések a legfontosabbak, hanem a válogatott újjászületésével járó problémák, Joachim Löw búcsúzása és Hansi Flick, az új szövetségi kapitány érkezése.
A padon még ott ül Joachim Löw, de neki ehhez a csapathoz már nem sok köze van.
Ő már nincs abban a helyzetben, hogy a taktikai tábla előtti magyarázkodással mindent megoldjon. A németeknél hiányzik a támadásbefejezések legfontosabb láncszeme. Thomas Müllerék jobbkeze, a kapuelőtérbe benyúló Robert Lewandowski. Aki a lengyel válogatottat erősíti. (Meg a Bayern Münchent, de az most egy másik történet.) A német csapatban Toni Kroos sablont játszik, hátul Mats Hummels Boatengék nélkül megzavarodva focizik, Timo Werner sem tudja igazán, hogy mit kellene játszania. Egyszóval: ebben a bizonytalan helyzetben, amibe a német csapat most belekerült, teljeset, tökéleteset nyújtani nem lehet. A németekben most nincs meg a kellő hit, ami a maximális teljesítményhez szükséges. Ha a magyar csapat elemi hibák nélkül tud futballozni, akkor Münchenben is szerezhet pontot, pontokat.
A franciák ellen tehát a végig éles koncentráció, a németek ellen az óriási szív kell a sikeres helytálláshoz. Hajrá, Magyarország. Ésszel, odaadással focizzunk, s egy pillanatig se adjuk fel – semmi áron.