Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mezey György volt eddig az utolsó olyan szövetségi kapitány Magyarországon, aki labdarúgó-világbajnokságon ülhetett a nemzeti együttes kispadján,
egyszersmind a mai napig ő az utolsó olyan edző, aki kivezette egy vb-re Magyarországot.
Mindez 35 éve, 1986-ban történt. A Mexikóba vezető út, az 1984-1986 közötti időszak csodálatos volt a magyar válogatott és a hazai labdarúgás történetében.
Mezey György
Született: 1941. szeptember 7., TopolyaAz 1986-os vb-selejtezőkön Magyarország Ausztriával, Hollandiával és Ciprussal került egy csoportba. A csoport első helyezettje jutott ki biztosan a vb-re, a második helyezés pótselejtezőt ért. Az első meccset Budapesten 3-1-re nyertük Ausztria ellen egy olyan összecsapáson, amelyen az osztrákok a félidőben még 1-0-ra vezettek. Ezek után kellett elutazni Rotterdamba, a hollandok elleni második vb-selejtezőre.
Mezey György már a találkozó előtt arról beszélt, hogy a magyar csapatnak egyáltalán nem kell feltartott kézzel pályára lépnie Hollandia ellen. Kevesen hittek neki.
Aztán a meccsen úgy alakultak a dolgok, hogy Hollandia Kieft révén vezetést szerzett. Ezt a magyar válogatott Détári Lajos góljával kiegyenlítette, majd Esterházy Márton a győztes gólt is belőtte. Ezen a meccsen még az is belefért, hogy Varga József 11-est hibázzon, a magyar játékos az égbe lőtte a 2-1-es vezetésünknél megítélt büntetőt.
"A siker alapvető tényezője az volt, hogy a játékosok megértették és magukévá tették a legfontosabbat: mindenki önmagát vállalja a pályán. Ehhez társult aztán a megalkuvást nem ismerő harci szellem, a határtalan akarás és a fegyelmezettség. Lényegében minden az elképzelésünknek megfelelően alakult. A hollandok pontosan azt és úgy játszottak, ahogy arra számítottunk. A meccsen egyébként a szünetben éreztem azt először, hogy a találkozót a magunk javára fordíthatjuk. Jól láttuk a hollandok egyenlítésünk utáni zavarodott játékát.
Érdekes módon a pihenő alatt még nekem kellett óva intenem a fiúkat, nehogy a folytatásban ész nélkül nekirontsanak a narancssárgáknak, mert az könnyen végzetes lehet. Azt kellett tudatosítanom a fejekben, hogy a csata pillanatnyi állása szerint nekünk áll a meccs, de csak akkor, ha továbbra is okosan futballozunk.
És amit még nagyon fontosnak tartok megemlíteni a siker összetevői közül: azt az igazán közösségi hangulatot, amely valósággal eggyé kovácsolta a játékosokat és az őket körülvevő embereket a hollandiai napok alatt!"
A csapat innentől kezdve szárnyakat kapott, és a következő három vb-selejtezőn is nyerni tudott. Sorrendben előbb Limasszolban, majd hazai pályán vertük meg Ciprust, majd következett a bécsi álomjáték, a 3-0-s győzelem az osztrákok elleni vb-selejtezőn.
Azzal a győzelemmel dőlt el, hogy a magyar válogatott csoportelsőként jutott ki a mexikói világbajnokságra.
Az utolsó, Hollandia elleni budapesti vb-selejtezőn az ellenfél nyert, de ez sem akadályozta meg a magyar csapat kijutását.
A spanyolországi Benidormban zajló edzőtáborból érkezett meg a magyar válogatott Hamburgba, hogy 1985. január 29-én barátságos meccsen mérkőzzön meg az NSZK legjobbjaival. A legjobbakat tényleg érdemes szó szerint érteni, mert a nyugatnémetek így álltak fel ellenünk ezen az összecsapáson.
Stein (Schumacher) — Berthold (Hergeth), Jakobs, K. Förster — Littbarski (Mill), Matthäus, Thon (Kroth), Magath, Briegel (Frontzeck) — K. H. Rummenigge, Völler.
Maradjunk annyiban, hogy az ellenfél bombaerős volt. Mezey és a magyar válogatott pedig gyakorlatilag a téli edzőtáborból érkezett arra a meccsre, amelyet jótékonysági célból rendeztek meg. A hamburgi kikötőben 1984 őszén súlyos hajóbaleset történt. Az NSZK szövetsége a meccs teljes bevételét az áldozatok családtagjainak ajánlotta fel. A mérkőzésen egyetlen gól esett: ezt Péter Zoltán szerezte. Ezzel nyert Magyarország 1-0-ra az NSZK otthonában.
"Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a ma este történtek közül számomra nem az eredmény a legfontosabb. Persze örültem a gólnak, és roppant büszke vagyok arra, hogy az előnyt okos játékkal végig tartani tudták a fiúk.
Az eredmény súlyának a latolgatása helyett inkább arra a tényre irányítanám a figyelmet, hogy a válogatottunk nem erre a találkozóra készülve is győzni tudott egy labdarúgó-világhatalom otthonában. Fontos erről beszélni, mert egy kicsit fárasztó dolog újra és újra bizonygatni, hogy ezek a játékosok valóban komolyan veszik a feladatukat.
Minden mérkőzést meg akarnak nyerni, s ami ennél fontosabb: minden tőlük telhetőt meg is tesznek érte. Hogy mi a számunkra elérhető felső határ, az nagyon sok tényezőből tevődik össze" - így beszélt a hamburgi győzelem után Mezey György szövetségi kapitány.
Az 1986-os mexikói világbajnokság előtt az utolsó hivatalos meccset Brazília ellen játszotta Budapesten a magyar válogatott. A meccsre egymillió jegyigénylés érkezett, de csak 70 ezer szerencsés ember mondhatta el magáról, hogy látta azt a csodát, amelyet a magyar csapat ezen a meccsen bemutatott. Détári Lajos, Kovács Kálmán és Esterházy Márton góljával 3-0-ra verte a dél-amerikai csapatot. A két együttes a következő összeállításban kezdett a Népstadionban.
Magyarország: Disztl P. - Sallai, Kardos, Garaba, Varga - Hannich, Nagy A., Détári - Kiprich, Bognár, Esterházy.
Brazília: Leao - Edson, Oscar, Mozer, Dida - El-zo, Silas, Alemao - Renato, Casagrande, Sidney.
Ez a mérkőzés valami egészen elképesztő eufóriát okozott idehaza. Ne feledjük, hogy pár hónap választott el bennünket a mexikói világbajnokságtól. Nagyon nehéz volt higgadtnak maradni azokban a napokban, de Mezey György legalább megpróbálta.
"Ennek az összecsapásnak sajátos kicsengése volt - mondta a szövetségi kapitány.
A brazil válogatott még sohasem játszott Magyarországon, háromszoros világbajnok, mi ellenük tradicionálisan jól szerepeltünk, mindez azt jelentette, hogy többnek kellett tekinteni, mint egyet az előkészületeket segítő mérkőzések közül. Vagyis úgy kellett készülnünk rá, hogy a találkozó rangjához méltó játékban legyen része a szurkolóknak.
Egy igazán látványos és eredményes játékkal ugyanis a magyar-holland vb-selejtező óta tartozott a válogatott a csapatot és a labdarúgást szerető sportbarátoknak. Hogy törlesztettük adósságunkat, ennek igazán örülök.
Értékes ez a siker, de a találkozó mérlegre tétele után végül csak azt mondhatom, amit előtte: egy állomás volt a vb-felkészülés útján, amelyet hasznosítani kell az elkövetkezendő időszakban."
A mexikói labdarúgó-világbajnokság után Mezey György lemondott a szövetségi kapitányi posztról. Egy ideig külföldön dolgozott, de 1988 őszén már ismét ő volt a nemzeti csapat vezetője. Keserves két év volt akkor a válogatott mögött. A mexikói kiesés sokként hatott, a Mezeyt követő Komora Imre, Verebes József, Garami József és Bálint László sem tudott csodát tenni.
A közvélemény szinte Messiásként tekintett Mezeyre, aki igent mondott és elvállalta a felkérést.
Sok ideje nem volt, mert a nyakunkon voltak az 1990-es olaszországi vb-selejtezők, amelynek első meccsét Budapesten játszottuk Észak-Írország ellen. Az 1988. október 19-én lejátszott mérkőzésen a csereként beállt Vincze István góljával Magyarország 1-0-ra nyert, azaz győzelemmel kezdte meg a vb-selejtezőket.
A szövetségi kapitány és az egész ország nagyon boldog volt a heroikus küzdelem után elért győzelmet követően. A Népsport 1988. október 21. számának címlapján Mezey azt mondta, hogy jobb csapatunk lehet, mint Mexikó előtt volt. A kapitány így beszélt:
Felemelő volt a hangulat a Népstadionban! Ahogy a csapatot az utolsó félórában a szurkolók űzték-hajtották előre, az mindennél többet ért. Ami éltet, az a csapattal való foglalkozás öröme. Törekvő, lelkes gárda alakul, amelyből - ezt hittel vallom - jobb csapatunk lehet, mint amilyen Mexikó előtt volt."
A bizakodásnak sajnos hamar vége szakadt. A következő vb-selejtező előtt robbant ki az a hatalmas bundabotrány, amely miatt
a Málta elleni idegenbeli meccsen (2-2) a magyar csapatot gyakorlatilag a rendőrség állította össze.
A hatalmas balhé közepette Valettán egy rendkívül szerencsétlen meccset játszottunk a máltai csapattal, amely után Mezey György másodszor is lemondott a szövetségi kapitányi posztról.
A Budapesti Honvéd az 1989-90-es szezonban épphogy elkerülte a kiesést az NB I-ből. Ez Kispesten elég szokatlan helyzetnek számított, éppen ezért nevezték ki Mezey Györgyöt a Honvéd vezetőedzőjének. A siker nem is váratott sokat magára, mert a Honvéd az 1990-91-es szezonban 5 pont előnnyel nyerte meg a bajnokságot.
A mester így beszélt pályafutásának első bajnoki aranyérméről.
Nem érdekel az elégtétel: nem volt bennem oldhatatlan vágy visszavágni vagy bizonyítani mindazoknak, akik piszkáltak, kritizáltak. Bár hallottam, néhányan dörzsölték a kezüket, mikor a Honvédhoz kerültem, mondván: egy kevés híján kiesett csapatról van szó, most mutasd meg, mire vagy képes. Engem a szakmai becsvágyam hajtott, az viszont annál inkább!
Szerettem volna a bennem felgyülemlett szakmai tapasztalatot érvényesíteni, s ez talán sikerült is. És ez jó érzés. Bár nem akarom túlértékelni, nem óriási fegyvertény, de mégiscsak magyar bajnoki címig jutottunk, és ez bármikor, bármilyen körülmények között értékes. Nem akarok senkit megbántani vagy alábecsülni, mégis hozzáteszem: az sem mellékes, hogy már hetekkel a bajnokság befejezése előtt behozhatatlan volt az előnyünk, tehát nem orrhosszal nyertünk."
Mezey utolsó nagy dobása volt a Videotonnal elért bajnoki aranyérem a 2010-11-es szezonban. Ez volt a székesfehérvári csapat első aranyérme az NB I történetében. A csapat mellett korábban szakmai igazgatóként dolgozó Mezey később tehát vezetőedzőként tevékenykedett és vezette a dobogó legmagasabb fokára a Videotont.
Szerződését ennek ellenére nem hosszabbították meg, azaz a bajnokság megnyerése után távozott az együttestől.
"Büszke vagyok arra a munkára, amit három és fél év alatt a klubnál végeztem. Minden feladatot, amelyet rám bíztak, teljesítettem, köszönöm mindenkinek, aki ebben segített.
Sajnálom, hogy nem tudtam megvalósítani a további terveimet, azaz nem tudtam a Videotonnal nemzetközi sikereket elérni, pedig készültem: megvan a napra lebontott, pontos felkészülési tervem, illetve az újonnan igazolni kívánt hazai és külföldi játékosok névsora. Ezúton kívánok további sikereket játékosaimnak, a klub vezetőinek, minden dolgozójának, a városnak, valamint azt utódomnak.
Még nem köszönök el, hiszen hátra van még a Magyar Kupa döntője, illetve az utolsó bajnoki mérkőzés, amelyeken teljes tudásommal kívánom szolgálni a csapatot."
2020 januárjában az Év sportolója gálán Mezey György átvehette a Magyar Labdarúgó Szövetség által neki adományozott Életmű-díjat. A neves edző ekkor így beszélt erről. "Hittel teli, büszke futballedzőként vettem át a díjat, a családomtól kezdve a játékosokon át az edzőkollégákig megköszöntem mindenkinek, aki hozzásegített.
Utólag azért bevallhatom, a meghitt pillanatokban nehéz volt szavakat találni, kifejezni a hálámat mindazért, amit átéltem. Most sem tudok annál többet mondani, amit akkor: legjobb tudásom szerint tettem a dolgom.
Igaz, közben kénytelen voltam rádöbbenni arra is, hogy az életműdíjat nem újszülötteknek adják – ez az elismerés általában lezár valamit. Mindenekelőtt leszögezném: amit elértem, ahhoz kellettek társak.
Nem véletlen, hogy a futball csapatjáték. Amiként az sem, hogy a magyar foci akkor volt jó, amikor ösztönből játszottak a pályán lévők. Máig a fülembe csengenek olyan megszólalások, amelyeket poénnak szántak, de volt igazságtartalmuk is. Aki ezeket magába szívta, örökre futballfüggő marad. Ha behunyom a szemem, előttem van a jelenet: Mészöly Kálmán az egyik idegenbeli válogatott meccs előtt rajzok segítségével magyarázza, kinek mi a feladata. A küldöttség tagja volt Puskás Ferenc is, és ha már ott volt, Kálmán megkérdezte, mit szól mindehhez.
Az addig tulajdonképpen szendergő Öcsi felnézett, és ennyit mondott: Kálmán, hagyd a fenébe ezt a rajzolgatást! Kettőt hagyjál hátul, a többit küldd fel spiccbe.
Éjjel-nappal tudnám hallgatni ezeket a történeteket.
A labdarúgó Európa-bajnokság alatt tehát Mezey György ír majd elemzéseket az Origón. Az első cikke, amelyben a tornaesélyes csapatairól ír, hamarosan olvasható lesz lapunkban. Természetesen a magyar válogatott valamennyi mérkőzése után is jelentkezik írásával a neves edző.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.
