Egy beszámíthatatlan kapitány okozta Németország totális focibukását

Joachim Löw, a bukott kapitány

A 2014-ben még világbajnok, 2016-ban pedig Eb-bronzérmes német labdarúgó-válogatott gyakorlatilag nyom nélkül tűnik el az idei Európa-bajnokságról. A bukás óriási, ma még szinte fel sem fogható. Nagy kérdés, hogy ezek után mi történik majd a német válogatottal, de a jelek most nem biztatóak.

• 2008: Eb-ezüst
• 2010: vb-bronz
• 2012: Eb-bronz
• 2014: vb-arany
• 2016: Eb-bronz
• 2018: vb-csoportkör
• 2021: Eb-nyolcaddöntő

Ezek Joachim Löw eredményei a német válogatott szövetségi kapitányaként. Megsüvegelendő. Kevés edző van a világon, aki nem irigyli ezért.

Ám a vége nagyon siralmas lett. És nemcsak az eredmények miatt. Hanem sokszor reménytelen volt a játék, érthetetlen a taktika és sok-sok döntés megmagyarázhatatlan.

Nyilván ha a jövőbe látott volna, akkor a 2016-os Európa-bajnokság után átadja a helyét. Mert valószínűleg tudta ő, hogy a 2014-es csúcs nem tartható. Akkor minden összejött, egy tervszerűen felépített gépezet robogott megállíthatatlanul a világ tetejére. A tökéletesség pillanata a Brazília elleni elődöntőben jött el, mely nemcsak a német és a brazil foci történetében mérföldkő, hanem az egyetemes labdarúgáséban is. Utána, ha nem is könnyen, de megszerezte a megérdemelt világbajnoki címet Löw és csapata. Kilenc elődje közül a játékosként és vezetőként is óriás, Franz Beckenbauer ugyanilyen tett után 1990-ben a csúcson távozott a válogatott éléről.

Ma már tudja mindenki: Löwnek is ezt kellett volna tennie.

Joachim Löw, a bukott kapitány Forrás: AFP/Andy Rain

Mert biztosan tudta ő is, hogy Philipp Lahm, Miroslav Klose és Bastian Schweinsteiger pótolhatatlan. Nyilván bízott benne, hogy a 2014-es nyerő csapat fiatal titánjai, Matthias Ginter, Erik Durm, Julian Draxler, André Schürrle és mindenki előtt a vb-döntő egyetlen góljának szerzője, Mario Götze vagy 10 évig viszi majd a hátán a csapatot, és az újonnan érkezőkkel együtt majd a világ közvetlen élvonalában tartja. Mindegyikben csalódnia kellett. Továbbá a náluk fiatalabb érkezők többségében is. A 2016-os Eb-n már ott volt Julian Weigl, Jonathan Tah, Leroy Sané, Emre Can, Joshua Kimmich. Közülük csak az utóbbi vált be. Aztán a történelmi bukást hozó 2018-as vb-n kerettag lett Niklas Süle, Julian Brandt, Timo Werner és Leon Goretzka. Wernernek rögtön kulcsszerepet is szánt, 22 évesen. Persze ez kényszerhelyzet volt, mert rajta kívül csak a kiöregedő (és egyébként sem egy fenomén) Mario Gomezre lehetett számítani csatárposzton. A csoportkör utáni kiesést, majd a Nemzetek Ligája-szégyent követően pedig meghozta a soha, senki által nem értett döntést Mats Hummels, Thomas Müller és Jerome Boateng száműzését.

Ekkor már sokan megkérdőjelezték Löw beszámíthatóságát.

Valószínűleg belefáradt a maga által sokszor eljátszott szerepbe, de nem tudott megújulni. Ám nem választotta az egyszerűbb utat, hogy érdemei elismerésével távozhasson.

Mert ha most nem is bukott emberként lép le a színről, de minimum kétes megítélésűként. 10 sikeres év áll szemben 5 sikertelennel. Nem kevésbé sikeressel, hanem kimondottan sikertelennel.

Olyannal, amely méltatlan a német labdarúgáshoz.

Olyan helyzetbe került a német foci, mint az ezredfordulón. Akkor a 2000-es és a 2004-es Eb-n is csúnyán leszerepelt, ám a kettő között a 2002-es vb-n döntőt játszott. Az utóbbira a nagyon szerencsés sorsolás mellett van még egy magyarázat: még voltak olyan játékosok, akik fanatikusan küzdöttek a hazájukért. Sztár csak kettő volt, a kapuban Oliver Kahn és a középpályán Michael Ballack, ám olyan gépemberek robotoltak, mint Carsten Ramelow, Bernd Schneider, Torsten Frings, Jens Jeremies, Carsten Jancker.

Ők még a világ közvetlen élvonalában tartották Németországot, amíg az új generáció fel nem nőtt.

Ez az akkor focizni tanuló generáció tagjai lettek világbajnokok 2014-ben. Szebben, szellemesebben, könnyedebben játszottak, mint az ezredforduló robotjai, de csak egy nagy siker volt bennük. Mert, ahogy a német társadalom gyökeresen átalakult az elmúlt 20 évben, úgy változott a focista toborzókra jelentkező fiatalok összetétele is.

Ez a kép ma már szinte hihetetlennek hat: Joachim Löw 2014-ben a vb-trófeával Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Frank Hoermann/Sven Simon

Ahogy a kétkezi munkára nem lehet rávenni az „echte" német fiatalokat, úgy a sok gyakorlással, fiatalkori lemondással járó focista életre sem. Többnyire a szegényebb sorból jött fiatalok látják a kiugrás lehetőségét a fociban, és ebben semmi meglepő nincs, hisz' így volt ez korábban is. Németországban, és a világ sok más részén is.

Ám ezzel elveszett az a német mentalitás, amellyel a német válogatott akkor is csúcsközelben volt, ha nem játszott jól.

Akik már éltek akkor, emlékezhetnek az 1982-es vb-n Karl-Heinz Rummenigge mentalitására, aki végig sérülten szerepelt, és csak a hosszabbításban bejőve hozta vissza a meccset az elődöntőben Franciaország ellen. Vagy Jürgen Klinsmann 1996-os szerepére, amikor súlyos lábsérülés után néhány nappal az Eb-döntőn ő vezette ki a csapatot. És aki nem élt akkor, az is tudja, hogy Franz Beckenbauer az 1970-es vb-n törött kulcscsonttal, felkötött karral játszott. Ezeket az embereket kell összehasonlítani

Mesut Özil 2018-as ábrázatával, ahogy üveges szemmel bámult a semmibe a kritikus pillanatokban.

Vagy elég megnézni a mostani Eb-n szereplő Kai Havertz kifejezéstelen tekintetét, Serge Gnabry vagy Leroy Sané testbeszédét. Ennek nem lehetett más a vége, csak újabb korai bukás.

Az elhibázott taktikával, és néhány játékos nem megfelelő poszton való játszatásával már foglalkoztunk az angol-német előtt. Nem cáfoltak erre rá a játékosok a Wembley-ben lejátszott nyolcaddöntőn. Sőt, rá is erősítettek. A belső védők egymást fogták, miközben az angolok két közeli gólt szereztek. Miután a német védelem jobb oldaláról jött a passz. A támadók nem tudtak elszakadni a védőktől, a középpályások rendre eladták a labdát, és a világ egyik legjobb játékosa, Joshua Kimmich talán még most sem érti, hogy milyen taktikával lett felküldve.

Ezeket egy budapesti hokedlin ülve is meg lehet állapítani, nem kell hozzá Southgate-nek vagy Deschamps-nak lenni.

Emre Can sem érti, mi történhetett a német válogatottal Forrás: UEFA via Getty Images/Alex Morton

A németek teljesítményében nem az a tragikus, hogy kikaptak Angliában a házigazdától, hanem a Dél-Koreától és Mexikótól 2018-ban elszenvedett vereséggel együtt reménytelen a helyzet. Meg ha ideszámoljuk a spanyolok elleni 0-6-ot, és az Észak-Macedónia elleni hazai vereséget.

Akik az Eb előtt azzal érveltek a Németország (legalább) elődöntőbe jutása mellett, hogy „ők a németek", azok ezt elfelejthetik.

Amilyen heterogén lett a német társadalom, olyan heterogén lett a korábban sok nagy sikert hozó német focistamentalitás is. Valószínűleg a jövőben csak annyi esélye lesz egy-egy világverseny megnyerésére a német fociválogatottnak, mint 11 másiknak. Egyek lesznek a tucatból.
A jövőben már egy angol válogatottnak sem kell félnie tőle.

Véget ért egy fejezet. Minden téren.

A Joachim Löwöt búcsúztató gondolatok végére pedig még két betonkemény tény, minden kommentár nélkül: az idei Európa-bajnokságot a német válogatott Hummels-öngóllal (és az ezzel járó vereséggel) kezdte, és Müller ordító ziccerben való mellé lövésével (és az ezzel járó vereséggel) fejezte be.

Ezzel zárult méltatlan módon a 10. német kapitány 15 éves pályafutása.