Az Európa-bajnokság kezdete előtt nagyon sokan voltak, akik a torna legnagyobb esélyesének az angol válogatottat gondolták. Ezzel nem is lehetett vitatkozni, mert a 2018-as világbajnokság negyedik helyezettje valóban nagyon erős csapat, tele olyan játékosokkal, akik az elmúlt 3 évben részesei voltak számtalan futballsikernek az európai kupaporondon.
Az elődöntőig kapott gól nélkül játszott le öt meccset az angol válogatott, igaz, minőségi ellenfele csupán egy volt: Németország a nyolcaddöntőben.
A németek legyőzése igazi szenzációszámba ment Angliában, mert az 1966-os világbajnokság megnyerése óta (a mai napig ez az egyetlen győzelme a futball egykori tanítómestereinek) az angolok gyakorlatilag semmit sem tudtak kezdeni a német válogatottal - már ha összekerültek.
Ebben az emelkedett hangulatban került sor szerdán este a Dánia elleni elődöntőre, amelynek ismét a londoni Wembley Stadion adott otthont.
Most már kimondható, hogy a 24 Eb-csapat közül az egyetlen Anglia lesz, amely a hét meccséből hatot hazai pályán rendezhetett meg.
Ők voltak az egyetlenek, akik a csoportmeccsek házigazdájaként a németek elleni nyolcaddöntőt is hazai pályán játszhatták. Ennek az oka az volt, hogy az UEFA az Eb előtt nem sokkal elvette az írországi Dublintól a rendezés jogát.
Az eredeti menetrend szerint a D csoport első helyezettje (ez volt Anglia) Dublinban játszotta volna a nyolcaddöntőt. Az ír főváros kiesése után ez a meccs is Londonban maradt, így az angoloknak csupán egyszer kellett elhagyniuk a szentélyt, a Wembley-t. A negyeddöntőben Rómában játszottak az ukránok ellen, s valljuk be, az ukrán csapat volt a nyolc negyeddöntős közül a leggyengébb. Mondjuk erről nem az angolok tehettek, mármint arról, hogy az egyenes kieséses szakaszban kit sodort útjukba a sors.
Bár az ember eltűnődik: mi lett volna, ha az angol-német meccsen 1-0-s angol vezetésnél Thomas Müller nem hagyja ki a kihagyhatatlant.
A Dánia elleni elődöntő miatt most az egész világ háborog: három eseményt emelnek ki azok, akik nem tudnak napirendre térni a történtek felett. Az első az angoloknak a hosszabbításban megítélt tizenegyes, amely nem volt az. Már az Origo csütörtök hajnali cikkében megírtuk, hogy ez valódi kamutizenegyes volt, amelyet a bíró szinte gondolkodás nélkül fújt be az angoloknak.
Ekkor még mindig közbeléphetett volna a videobíró, de a VAR-szobában ülők valami miatt úgy gondolták, hogy nem kell közbeavatkozni.
A dolog azért érdekes, mert ennél sokkal piszlicsárébb ügyekben is született már olyan VAR-ítélet, amely ellenkezett a pályán a bíró által megítéltekkel. Csütörtökön reggel számos neves edző - köztük Jose Mourinho vagy Arsene Wenger - is azt mondta, hogy ez a tizenegyes nem volt tizenegyes.
Aztán az is kiderült, hogy a futball templomában, a Fair Play hazájának nevezett Angliában nemcsak hófehér lelkületű emberek vannak a lelátón.
Az, aki az angol tizenegyes előtt lézerrel a dán kapusnak, Kasper Schmeichelnek a szemébe világított, elképesztő sportszerűtlenséget követett el.
Természetesen tudjuk, hogy ez nem óvási alap, meg azt is, hogy az akció ellenére Schmeichel kivédte a tizenegyest, csak arra nem számított, hogy a kipattanóból Harry Kane mégis betalál. Ugyanakkor a dán és a nemzetközi sajtó csütörtökön reggel mélységesen elítélte a magáról megfeledkezett szurkoló cselekedetét.
Kiderült az is, hogy a tizenegyes megadásának pillanata előtt két labda volt a pályán.
Egykoron a szabály úgy rendelkezett, hogy abban a pillanatban, amikor egy másik labda kerül a pályára, akkor a bírónak meg kellett állítania a játékot.
Azonban ezt a szabályt módosították, s ma már úgy szól a regula, hogy a játékvezetőnek csak akkor kell lefújnia az akciót, ha a második labda zavarja, vagy befolyásolja a játékot. Nézzük akkor most a képet, amelyet az élő közvetítésből merevítettünk ki.
Nézzék meg a videót, az ominózus eset 3.45-nél látható
Nem lehet vita: a második labda pont ott helyezkedett el, ahol az angolok támadása elindult.
Nincs játékvezető, aki nem fújta volna ezt le, hiszen a második labda zavarólag hatott, ott volt, ahol a támadás elindult. A holland bíró azonban nem így látta (már ha egyáltalán látta, hogy ott volt a második labda), s nem fújt. Mondjuk azt sem lehet érteni, hogy a partjelző miért nem jelezte a bírónak mindezt.
A vasárnapi döntő előtt - látva a szerdán történteket - nagyon sokan az 1966-os világbajnokságot emlegetik. Nem mondhatjuk, hogy nincs igazuk. Az 1966-os vb-döntőben az angolok hosszabbításban úgy nyertek 4-2-re az NSZK ellen, hogy Geoff Hurst lövése a kapufáról a gólvonal elé pattant, de 55 éve a svájci bíró, Gottfried Dienst és a szovjet partjelző, Tofik Bahramov konzultációja nyomán előbbi gólt ítélt, hiszen Bahramov azt mondta neki, hogy Hurst lövése után a labda biztosan a gólvonal mögé vágódott le.
Ma már tudjuk, hogy ez nem történt meg, mint ahogyan azt is, hogy ez a gól döntően befolyásolta az akkori vb-döntő kimenetelét.
Nézzük akkor a mostani helyzetet. Az Eb-t rendező UEFA-nak aligha van ellenére, hogy a döntő egyik résztvevője éppen Anglia, és a döntőt éppen a londoni Wembley Stadionban rendezik meg.
Bár a koronavírus-járvány miatti vészhelyzetet még Angliában sem oldották fel, de az elődöntőre és a döntőre már 60-60 ezer néző mehet be a londoni stadionba. Ezeknek a nézőknek a nagy többsége hazai szurkoló, hiszen szerdán este csak olyan dán állampolgárok lehettek ott a lelátón, akik Nagy-Britanniában élnek.
A beutazási tiltások ugyanis nem tették lehetővé, hogy Dániából drukkerek utazzanak Londonba.
Nem lesz ez másképpen a vasárnapi Olaszország-Anglia döntőn sem. Ott is csak olyan olasz drukkerek lehetnek, akik Nagy-Britanniában élnek. De ezt a regulát mindenki tudta, ehhez nincs köze az UEFA-nak, mert ezeket az intézkedéseket csak a Boris Johnson vezette kormány oldhatná fel. Nem fogja feloldani, mert a brit miniszterelnök megelégedett annyival, hogy vasárnap a helyi kocsmák nyitvatartását meghosszabbította 23.15-ig.
De az UEFA-nak sem volt mindegy, hogy ennek a tornának a végjátékában ott van-e az angol válogatott, vagy sem. Az ukránok elleni negyeddöntőben nem volt lécrezgés, a dánok elleni elődöntőben volt.
S ilyenkor adódik a kérdés: valóban egy jogtalanul megítélt tizenegyes kell ahhoz, hogy az UEFA vezetői a tenyerüket dörzsölve mondhassák el: a 2021-es labdarúgó-Eb végül hatalmas közönségsikert aratott. A két labdáról nem is beszélve.
Sokan boldogabbak lettek volna, ha mindehhez nem kell egy kamutizenegyest megítélni az angol válogatottnak.