Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Melyik ország futballálma íródhat tovább? Ez volt a kérdés az Európa-bajnokság második elődöntőjét megelőzően. A torna rajtjától fogva a tulajdonképpen végig (egy meccset kivéve) hazai pályán játszó, és meccsről meccsre nagyobb esélyesnek számító angolok, és az 1992-es csoda megismétlésében bízó, sokak kedvencévé váló dánok is szerettek volna bejutni a vasárnapi döntőbe.
Gareth Southgate csapata ezúttal már 60 ezer (90 százalékéban angol) szurkoló előtt léphetett pályára, ami az eddig is jó teljesítményt még tovább fokozhatta. Az angol szövetségi kapitánya szokása szerint nem hagyta magát befolyásolni: hiába akarnak a szurkolók tíz támadót a pályán látni, a mindig elegáns szakvezető ezúttal is jól bevált 4-2-3-1-es felállásban szerepelt, a két jól bevált szűrővel, Declan Rice-szal és Kalvin Philipsszel a középpályán. Elől pedig kikerült Jadon Sancho, helyette Bukayo Saka kezdhet.
A dánok kapitánya, a nagy taktikus hírében álló Kasper Hjulmand 3-4-3-as fellálásban állította fel a csapatát, és, ahogy a felállásban, úgy a játékosok terén sem okozott meglepetést.
A hangulat már-már a Puskás Arénát idézte a Wembley-ben, az angolok nagyon élvezték, hogy visszatérhettek a lelátóra, közel 65 ezren látták a helyszínen a meccset.
Könnyű meccsre és gólzáporra azonban senki sem számíthatott: a Wembely-ben egymás ellen játszott hét meccsük mindegyike 1-0-ra végződött, ötször az angolok, kétszer a dánok nyertek, utóbbiak legutóbb 2020. október 14-én, és abból a csapatból 7-7 játékos az Eb-elődöntőben is pályára lépett.
Az első komolyabb esélyt magában hordozó helyzetre a hatodik percig kellett várni, amikor Harry Kane kanyarította középre a labdát, ami éppen csak hosszú volt a védőjét megelőző Raheem Sterlingnek.
A 10. percben jött a dán válasz, egy három érintős dán kontra során Damsgaardot ugratták ki, de Luke Shaw utolérte a támadót, és szerelni tudta mielőtt Pickford összeszedte volna a labdát. Az akció azonban jelezte, hogy a dánok nem a 0-0-t tartani érkeztek a Wembley-be.
A 12. percben Mason Mount tört be a dán tizenhatosra, Vestergaard az ötösön tudta blokkolni a beadását, majd egy perccel később Sterling indult meg balról befelé, a hátráló védők között végül 14 méterről lőtt, de a gyenge labdát könnyen fogta Kasper Schmeichel. Újabb két perc elteltével pedig Harry Kane bombázott a tizenhatosról a vendégek kapuja mögött álló dán szurkolók közé.
Az angol lehetőségeket újabb dán helyzet követte, Pickford előbb fogta Dolberg lövését, utána viszont rosszul indított, a dánok visszaszerezték a labdát, Braithwaite lőhetett balról 15 méterről, de egy blokkról szögletre ment a labda, ami után felszabadítottak az angolok.
Látványosnak nem nevezhettük a mérkőzést, de ezt már megszokhattuk az angolok eddigi öt meccsén,
melyeken sokkal fontosabb volt, hogy ne kapjanak gólt – nem is kaptak még –, mint az, hogy gólzáport rendezzenek.
A 26. percben Kane vesztett labdát a középpályán, a dán akciót pedig Damsgaard zárta le egy kapura tekert lövéssel – nagyjából két métert tévedett a dán játékos. A másik oldalon Saka harcolt ki szabadrúgást, amiből szokás szerint Harry Maguire fejét keresték, de az angol védő nem tudta kapu felé bólintani a labdát.
A 28. percben a dánok jutottak szabadrúgáshoz jó harmincméterre az angol kaputól. A variációra induló Christensennel szemben szabálytalankodtak, így a dánok a 30. percben már 25 méterről rúghatták a következő szabadot, amit Mikkel Damsgaard a sorfal fölött mesterien tekert az eddig gólt sem kapó Pickford kapujába – 1-0 Dánia javára!
Az angolok tornán értelemszerűen először játszottak hátrányban, ami teljesen új szituáció volt nekik. Támadásba is lendültek, és a 35. percben Sterling szinte ugyanonnan végezhetett el szabadrúgást, ahonnan a túloldalon a dánok, de Damsgaarddal ellentétben ő a sorfalba vágta a labdát.
A 38. percben pedig már színtiszta helyzetbe került a Manchester City támadója, de Kane remek labdáját közelről nem tudta elrúgni a remekül kimozduló Schmeichel mellett. Hogy aztán egy perccel később kiegyenlítsen! Kane ugratta ki Sakát, aki az alapvonalig vitte a labdát, visszagurított az érkező Sterling pedig a kapuba lőtt. Illetve a visszajátszásból kiderült, hogy a menteni igyekvő dán kapitányról, Simin Kjaerről pattant a kapuba a labda – a lényeg azonban az, hogy 1-1 az állás.
Danny Makkelie játékvezető pontosan 45 perc után lefújta az első félidőt, amire nem lehetett panaszuk sem a stadionban lévőknek, sem a tévé előtt ülőknek: ilyen jó hangulatú meccset eddig csak a Puskás Arénában láthattunk.
Szünetben egyik kapitány sem cserélt, és erre az 51. percben, a Maguire által egy felugrás során lekönyökölt Kjaer ápolása után sem került sor.
A dán csapatkapitány folytatni tudta a játékot, az angol védő pedig megkapta a meccs első sárga lapját.
Az 55. percben Kane harcolt ki szabadrúgást a dán alapvonaltól nyolc-tíz méterre a tizenhatos jobb oldalán. A tökéletesen középre tekert labdát Maguire remekül fejelte kapura, Schmeichel azonban egy emberfeletti vetődéssel kiütötte a jobb kapufa mellé tartó labdát. Gyönyörű jelenet sor volt.
A félidő első bő negyedórájában lényegesen veszélyesebben játszottak az angolok, Mount kétszer is helyzetbe került, a dánok pedig nagyon beszorultak, de megúszták gól nélkül az angol rohamot. A 67. percben megkezdődtek a cserék: a dánoknál Stryger Larsen, Damsgaard és Dollberg is lement, érkezett helyettük Nörgaard, Yussuf Poulsen és Daniel Wass. Az angoloknál pedig Saka helyére a hazai szurkolók nagy kedvence, a Németországi meccset beállásával jó irányba terelő Jack Grealish érkezett.
Az Aston Villa szélsőjének beállása mindjárt vitt egy kis életet az éppen kicsit kihűlő meccsbe, egy-két jó csel és rövidebb megindulás a labdával éppen elég volt a szurkolóknak, hogy ők is új erőre kapjanak. A 78. percben is előle kellett akrobatikus mozdulattal mentenie Christensennek, aki bele is sérült a mutatványba, le kellett cserélni.
A 80. percben Kalvin Phillips lövése ment nem sokkal a dán kapu mellé, hosszú idő után ez volt az első kapura tartó labda. Az utolsó tíz percben aztán már mintha mindkét csapat már a hosszabbításra készült volna. A 88. percben még egy dán szöglet adott reményt a vendégeknek, de Wass támaszkodott, így kifelé jött szabadrúgás. A dánok ekkorra már mind az öt cseréjüket kihasználták, míg az angolok csak egyszer változtattak.
A rendes játékidő utolsó perceiben az angolok mentek előre, de igazán komoly helyzetig nem jutottak, talán egy Maguire-fejest leszámítva.
A hosszabbítás elejét megnyomták az angolok, a dánok percekig ki sem tudtak jönni a saját térfelükről. A 96. percben Southgate is elérkezettnek látta az időt a cserékre: Mount és Rice helyére érkezett Jordan Henderson és Phil Foden. A 98. percben utóbbi szögletét kellett a kapu torkából kivágniuk a dánoknak, majd Grealish lövését öklözte ki Schmeichel.
A 101. percben Wass fejelte ki Foden szögletét, de a dánok másodpercekre sem tudták megtartani a labdát. Az iszonyatos angol nyomásnak a 102. percben lett meg az eredménye: Sterling tört be a dán tizenhatosra, Maehle ment után, és a második sikertelen szerelési kísérlet után összerúgta az angol csatár bokáját. A játékvezető befújta a büntetőt, ami a videozás után is érvényben maradt. Harry Kane lőtte a 11-est, Kasper Schmeichel azonban megfogta a bal alsóba tartó lövést! Csakhogy a kipattanó pont Kane elé került, ő pedig másodszor már nem hibázott – 2-1 Anglia javára!
Fordulás után Southgate váratlant, de valahol érthetőt húzott: a 69. percben beküldött Grealish-t cserélte le, akinek a helyére egy jobbhátvéd, Kieran Trippier-érkezett. A cserének is köszönhetően az angolok visszahúzódtak a saját térfelükre, a dánok pedig a megsérülő Jensen hiányában kilenc mezőnyjátékossal is rohamra indultak.
Harry Kane holtvesenyben az Eb-k és vb-k legeredményesebb angol gólszerzője lett:
A 115. perc elején Pickford tenyerelte szögletre Braithwaite lövését, a sarokrúgást azonban kifejelték az angolok, ahogy a következőt is. Az angolok már a megszerzett labdával sem indultak a kapu felé, inkább passzolgatásba kezdtek, nagyon vigyázva, hogy el ne veszítsék. Schmeichel a 120. percben még becsületből védte Sterling közeli lövését, de ez már nem számított, mert Anglia 2-1-re legyőzte az óriásit harcoló dán csapatot, és története során először bejutott az Európa-bajnokság döntőjébe.
Anglia eddig egyszer, 1996-ban, ugyancsak hazai pályán, még a régi Wembley Stadionban játszott Eb-elődöntőt, akkor 11-esekkel kikapott Németországtól, most azonban egy elrontott tizenegyes után bejutott a fináléba.
A győztes július 11-én a döntőben Olaszországgal találkozik a Wembley Stadionban.
