Az olasz labdarúgó-válogatott játékosain már a törökök elleni nyitómérkőzésen is látható volt, hogy mennyire akarják a sikert. A játékosok átéléssel és szenvedéllyel énekelték a nemzeti himnuszt, majd a pályán is emlékezeteset nyújtottak, 3-0-ra elintézték Törökországot, amely az Eb-k történetének legsimább nyitómeccse lett. Érthető is az olaszok hozzáállása, hiszen 3 évvel ezelőtt szégyenszemre nem jutottak ki az oroszországi vb-re.
Az olasz csapat világversenyen régen játszott már ennyire gólratörően, érződik a csapaton, hogy egy korábbi csatár, Roberto Mancini a szövetségi kapitány, aki egyértelműen a támadófoci híve.
Az olaszok megtartották a lendületet Svájc ellen, és a második csoportmeccsükön is felettébb magabiztos, 3-0-s győzelmet arattak. Az A csoport utolsó mérkőzésén, tartalékos csapattal is 1-0-ra legyőzték a walesieket, így Hollandiához és Belgiumhoz hasonlóan százszázalékos teljesítménnyel jutottak be a nyolcaddöntőbe.
Az olaszokat az első három, sőt, már az első meccs után kikiáltották a torna egyik legnagyobb esélyesének, ám Mancini nem hagyta, hogy a játékosok fejébe szálljon a siker. A csoportmérkőzések idején azt mondta, hogy szerinte a francia, a belga és a portugál csapat is esélyesebb, mint az övé. A franciák és a portugálok aztán már a nyolcaddöntőben kiestek, míg a belgákat éppen az olaszok búcsúztatták a legjobb 8 között.
Maga a nyolcaddöntő az olaszok számára sem volt egyszerű menet, az előzetesen jóval esélytelenebbnek tartott osztrák válogatott hatalmas csatára kényszerítette Itáliát.
Tudtuk, hogy sok banánhéjon elcsúszhatunk az osztrákok ellen, akik lehet, hogy elvileg nem olyan jók, mint a következő ellenfeleink, de hihetetlenül meg tudják nehezíteni az életünket. Gólt akartunk szerezni az első félidőben, és akkor minden másként alakulhatott volna, de mivel ez nem sikerült, nagyon össze kellett szedni magunkat"
- mondta Mancini a meccs után, amelyet az olaszok csak a hosszabbításban tudtak 2-1-re megnyerni.
A belgák elleni negyeddöntő igazi csúcsrangadónak számított, és a várakozásoknak megfelelően szenzációs mérkőzést hozott. Az első félidőben Nicolo Barella és Lorenzo Insigne csodálatos góljaival 2-0-ra vezetett Olaszország, majd Belgium egy vitatható 11-essel, Romelu Lukaku révén még az első félidő végén szépített. A második játékrészben, főleg a találkozó végén az olaszok mutattak valamit a rájuk jellemző hősies védekezésből - és az időhúzásért sem mentek a szomszédba - de sikerrel jártak, és összességében véve megérdemelten jutottak az elődöntőbe, ahol Spanyolország várt rájuk.
Az a Spanyolország, amely 2008 és 2012 között uralta a világfutballt, ugyanis ebben az időszakban két Eb-t és egy vb-t nyert. A mostani csapat természetesen már nem ugyanaz a világverő együttes, de szintén a torna egyik esélyesének számított. Az olaszok alaposan megszenvedtek Luis Enrique együttesével, amely fölényben játszott, de a helyzeteit nagyon rosszul használta ki. Federico Chiesa góljával Mancini csapata a semmiből szerzett vezetést, de Álvaro Morata kiegyenlített, így hosszabbításra került sor, amelyben szintén a spanyolok álltak közelebb a győzelemhez. Az olaszok végül kihúzták a 11-es párbajig, amelyben aztán teljesen a spanyolok fölé nőttek.
A büntetőrúgások előtt a pénzfeldobásnál Giorgio Chiellini olyan felszabadultan viselkedett, hogy szinte nem is lehetett kérdés, hogy a döntőbe melyik csapat fog bejutni.
Olaszország csak egy büntetőt hibázott, míg Spanyolország kettőt, így 2012 után újra ott van az Európa-bajnokság fináléjában.
Nagy érvágás az olaszok számára, hogy a döntőben az egyik legjobbjuk, a Belgium ellen megsérülő Leonardo Spinazzola nem állhat a csapat rendelkezésére. Helyettese, a brazil származású Emerson ugyan nem játszott rosszul a spanyolok ellen, de az AS Roma balhátvédje az olasz csapat és az egész torna egyik legjobbja volt, amíg meg nem sérült.
A kapuból Gianluigi Donnarumma kirobbanthatatlan, a védelem tengelyében pedig a rutinos, minden hájjal megkent Leonardo Bonucci-Giorgio Chiellini páros még mindig képes arra, hogy a világ legjobb csatárait is leszedje a pályáról.
A középpályán Nicolo Barella, Marco Verratti és a spanyolok elleni büntetőpárbajban a mindent eldöntő 11-est pimaszul végrehajtó Jorginho is klasszis teljesítményre képes, és ott van még az a Manuel Locatelli, aki Svájc ellen két nagyszerű gólt lőtt.
A támadósorban Lorenzo Insigne és Ciro Immobile minden bizonnyal ott lesz a kezdőben, valamint az osztrákok és spanyolok ellen is fontos gólt szerző Federico Chiesa is kulcsszerepet kap majd. Chiesa egyébként hatalmas erőssége a válogatottnak, az elődöntőben is a meccs legjobbjának választották, egy Eb-győzelemmel biztosan túlszárnyalná apja, Enrico sikereit, aki 25 évvel ezelőtt egy gólt lőtt az angliai Európa-bajnokságon.
Nem tudom szavakkal leírni az érzelmeimet. Kemény meccs volt. A spanyolok ma este nagyszerűek voltak, de most mi vagyunk a döntőben. Július 11-én visszajövünk ide, és majd meglátjuk mi lesz"
- nyilatkozta a 23 éves támadó.
Az olasz válogatott a története során egyszer, 1968-ban lett Európa-bajnok, majd 2000-ben és 2012-ben játszhatott döntőt, legutóbbi tornagyőzelme a 2006-os világbajnokság megnyerése volt. A szenvedéllyel és szívvel-lélekkel harcoló csapat, amely 33 meccses veretlenségi sorozattal büszkélkedhet, Roberto Mancini irányításával már csak egyetlen lépésre van attól, hogy a csúcsra érjen.
Az angol labdarúgó-válogatott nagy reményekkel vágott neki az idei Európa-bajnokságnak, és most karnyújtásnyira került a végső sikertől. Anglia elképesztően ki van éhezve a sikerre, a média, a szurkolók, a közvélemény régóta várja az áttörést, amely eddig Eb-n még nem sikerült.
Az angol válogatott a története során világversenyt is csak egy alkalommal tudott megnyerni, az 1966-os hazai rendezésű világbajnokságot.
Hiába vágott neki minden egyes tornának esélyesként, hiába volt tele klasszisokkal szinte az összes generáció, egyik csapat sem tudott eljutni a végső győzelemig a vb-győzelem óta. Most egy mérkőzésre van attól, hogy 55 év után újra hazai környezetben dicsőüljön meg. Ehhez Olaszországot kell legyőznie a döntőben.
Az angolok nem kezdték olyan szenzációsan a tornát, mint az olaszok, de magabiztosan jutottak tovább a D csoportból. Az első meccsükön teljesen megérdemelten győztek 1-0-ra a 2018-ban vb-döntős horvátok ellen, és jobb helyzetkihasználással a különbség lehetett volna nagyobb is. Az ősi rivális skótok elleni rangadón nyújtotta a leggyengébb produkcióját a tornán Gareth Southgate csapata. A mérkőzés 0-0-s eredményt hozott, az angolok láthatóan csak szenvedtek a kellemetlen stílusban játszó ellenfelükkel szemben, akik akár a meccset is megnyerhették volna.
Anglia a torna egyik meglepetéscsapatát, a cseheket is 1-0-ra, a horvátok kapujába is betaláló Raheem Sterling góljával verte meg, és 7 ponttal végzett csoportja élén.
Az Európa-bajnokság első komolyabb tesztje, a németek elleni nyolcaddöntő volt az angol válogatott számára. Németország sem brillírozott a csoportmeccsek során, de mégis egy olyan együttes, amely 2014-ben világbajnokságot nyert, játékosai pedig a legnagyobb európai klubok húzóemberei, és a portugálok ellen 4-2-re megnyert csoportmeccsen is bebizonyították, hogy képesek a legmagasabb szinten futballozni.
Az angolok ezt a csúcsrangadót is a Wembley-ben játszhatták le, és nem okoztak csalódást a szurkolóiknak, a hajrában szerzett gólokkal 2-0-ra legyőzték a németeket.
Az angolok megérdemelten jutottak tovább, de nem volt számukra ez egy egyszerű mérkőzés, Thomas Müller például hatalmas ziccert hagyott ki egygólos angol előnynél, tehát alakulhattak volna másképpen is az események. Németország legyőzése után Angliát a szakértők többsége kikiáltotta az Eb első számú esélyesének, ráadásul a legjobb nyolc között a topcsapatnak nem nevezhető Ukrajna legyőzésén keresztül vezetett az út az elődöntőbe, ahol az egész tornán erőn felül teljesítő Dánia volt az ellenfél.
Azt gondolom, hogy a játékosaim óriási teljesítményt nyújtottak a meccsen. A németek elleni meccs különleges élmény volt, de az öltőzőben már a szombati negyeddöntőről beszélgettünk"
- mondta a szövetségi kapitány a mérkőzés után.
Az ukránok elleni negyeddöntő abszolút a papírforma szerint alakult. Az angolok mindenféle erőlködés nélkül arattak kiütéses, 4-0-s győzelmet, és nyerhettek volna ennél is több góllal. Southgate csapatára Dánia várt az elődöntőben, amely a tornán látottak alapján nem ígérkezett könnyű mérkőzésnek. A dánok az első két meccsükön kikaptak, a finnek elleni vereségben természetesen nagy szerepet játszott az, hogy a válogatott legjobb játékosát, Christian Eriksent újra kellett éleszteni a pályán. A skandináv csapat mindössze egy győzelemmel jutott tovább a csoportjából, majd Walest és Csehországot is kiejtve teljesen megérdemelten lehetett ott a legjobb négy között.
Anglia számított egyértelműen a párharc esélyesének, de a dán válogatott bebizonyította, hogy nem lehet leírni, és egy csodás szabadrúgásgóllal vezetést szerzett az első félidőben. Ugyan az angolok egy öngóllal kiegyenlítettek, a második játékrészben már nem tudtak betalálni, így hosszabbítás következett. A ráadás első félidejében aztán olyan jelenet történt, amely hatalmas viharokat kavart a későbbiekben.
Danny Makkelie játékvezető úgy látta, hogy Sterlinget buktatták a 16-oson belül és 11-est ítélt, amelyet Harry Kane kihagyott, de a kipattanóból megszerezte a döntőbe jutást érő találatot.
Az ítélet azért is váltott ki felháborodást világszerte, mert még a videobírós visszajátszások alapján sem tűnik teljesen egyértelműnek, hogy valóban szabálytalanság történt.
Mindemellett a 11-es szituációt megelőzően két labda volt egymáshoz közel a pályán, amiért meg kellett volna állítani a játékot, majd a büntetőrúgás elvégzésekor a dánok kapusát, Kasper Schmeichelt a lelátóról lézerrel próbálták megzavarni. (Nyilván a döntőben már nem mernek majd csalni a szurkolók lézerrel, erről a segítségről, fájdalom, le kell mondani az angol válogatottnak.) Az angol szurkolók pirotechnikai eszközöket is használtak a meccsen és a dán himnusz alatt is méltatlanul viselkedtek. Az UEFA nem merte érdemben megbüntetni az angolokat, csupán 30 ezer eurós pénzbírságot szabott ki az Angol Labdarúgó Szövetségre.
A körülményektől függetlenül Olaszország mellett Anglia is megérdemelten jutott be a döntőbe, az egyenes kieséses szakaszban már lényegesen gólratörőbben és eredményesebben futballozott, és 55 év után újra hazai pályán érhet el világraszóló sikert.
Hihetetlen. Micsoda meccs volt, le a kalappal Dánia előtt. Minden erőnket bele kellett adnunk, és kihasználtuk a lehetőséget, amikor kellett. A bekapott gól után nagyon jól reagáltunk. Fantasztikus érzés hazai pályán döntőbe jutni.
A büntetőnél előre eldöntöttem, melyik irányba fogok lőni, de tény, hogy nem ez volt életem eddigi legjobban elvégzett tizenegyese. Néha előfordul az ilyesmi, de az is, hogy kapsz még egy lehetőséget, szerencsére ma ez történt. Tudjuk, hogy az olaszok ellen nagyon nehéz meccs vár ránk a döntőben, de eddig nagyszerűen alakult számunkra az Eb, szóval már alig várjuk, hogy pályára léphessünk a fináléban" - nyilatkozta a dánok legyőzése után az angol válogatott csapatkapitánya, Harry Kane, akit a mérkőzés legjobbjának választottak.
Természetesen nem Harry Kane az angol válogatott egyetlen sztárja, Southgate gyakorlatilag két ugyanolyan bombaerős csapatot tudna összeállítani a keretben szereplő futballistákból.
A kapuban azért Jordan Pickford helye megkérdőjelezhetetlen, az Everton játékosa csak egyetlen gólt kapott a tornán, azt is szabadrúgásból. Ez a remek mutató természetesen annak is köszönhető, hogy a védelem tengelyében Harry Maguire és John Stones világklasszis teljesítményt nyújtott az eddigi meccseken, őket rendkívül nehéz átjátszani vagy fejpárbajban megverni. A modern futballban a szélsőhátvédek szinte állandóan segítik a támadásokat, és ez az angoloknál sincs másképp. Közülük különösen Luke Shaw játéka kiemelkedő, a Manchester United balhátvédje szintet lépett ezen az Európa-bajokságon.
A középpályán Kalvin Phillips és Declan Rice támadásban és főleg védekezésben, labdaszerzésekben kimagasló, a játékuk megadja a csapat stabilitását. A kreativitásért és a gólokért felelős futballisták közül több embert is ki lehet emelni.
Harry Kane és Raheem Sterling életveszélyes, mindig bennük van a gól, előbbi 4, utóbbi 3 találatnál jár eddig az Eb-n.
A Chelsea-vel idén BL-győztes Mason Mount pontrúgásaira és jó meglátásaira szinte mindig lehet számítani, de például Bukayo Saka félelmetes gyorsasága és az általában csereként beálló Jack Grealish váratlan húzásai is rendre gondot okoznak az ellenfeleknek.
Gareth Southgate - akit az angolok győzelme esetén lovaggá üthetnek - csapata tehát óriási siker kapujában áll, az angol királynővel az élén a fél világ a válogatottnak szurkol, és a hazai pálya előnyét is élvezheti, hiszen a legendás Wembley Stadionban léphet pályára a fináléban is. Az angolok csupán az ukránok elleni negyeddöntőt játszották másik arénában, az összes többi mérkőzésen a labdarúgás szentélyében futballozhattak.
A döntőben mintegy 60 ezer néző lehet ott a helyszínen, amelyből csupán 1000 olasz szurkoló várható, ebből a szempontból ez egy rendhagyó mérkőzés lesz. Ez a látszólagos előny akár hátránnyá is válhat, hiszen az egyébként is jelentős nyomás még nagyobb lesz az angolokon, akik rendkívül hosszú idő, 55 év után nyerhetnek újra nemzetközi tornát.