Olaszország félelmetes üzenetet küldött Angliának

Olaszország az első döntős az Eb-n

Túl vagyunk a labdarúgó Európa-bajnokság két elődöntőjén, megvan a döntő párosítása: Anglia-Olaszország meccset rendeznek vasárnap este 21 órakor a londoni Wembley Stadionban. Mindkét elődöntőben hosszabbításra volt szükség, az angol-dán meccsen nem jutottunk el a tizenegyesekig, míg az olasz-spanyol összecsapáson a büntetők döntöttek az olaszok javára.

Az olasz-spanyol mérkőzés előtti várakozások megoszlottak. A nosztalgia iránt vágyakozók Puyol és Piqué személyét emelték ki Xavi és Busquets mellett.

Sokak fejében élt még a 2010-es évek spanyol aranycsapata, az a játék, amely 2008-ban és 2012-ben Európa-bajnoki győzelmet hozott a spanyol válogatott számára.

Miközben sok elemző úgy gondolta, hogy a mostani csapat tagjai, az utódok nem tudják ezt a teljesítményt megközelíteni. Ma már tudjuk, hogy sokan lebecsülték a spanyol játékosokat. Még akkor is így van ez, ha Spanyolország végül nem jutott be az Eb-döntőbe.

Giorgio Chiellini és Sergio Busquets nagyjelenete az olasz-spanyol elődöntőben Forrás: UEFA via Getty Images/Alex Morton

Az olaszok elleni elődöntő pontosan megmutatta, hogy a fiatal spanyol játékosok méltó követői lesznek a világklasszis elődöknek. Röviden úgy lehetne összefoglalni a helyzetüket, hogy a tudásuk megvan, csak a rutin hiányzik nekik.

Az olaszok elleni meccsen Busquets úgy focizott, úgy mozgott, mint egy sokat tapasztalt tanítómester az ész nélkül rohangáló, erejüket fitogtató ifjak között.

Minden mozdulata kiemelkedett a játékostársai közül. Ami pedig a meccs első részét illeti, ott a spanyol csapat – némileg váratlanul – jobban játszott olasz ellenfelénél. De aztán jött a szokásos olasz villanás, és Chiesa az olasz válogatottnak szerzett vezetést. Innentől az olaszok kezébe kerülhetett volna a meccs. Jöhetett az a tempofutball, amit ezen az Eb-n is megcsodálhattunk másoknál, miközben a spanyolok is rákapcsoltak, és egyre nagyobb hőfokon, egyre felhevültebben játszottak. A Bonucci és Chiellini által vezetett védelem remekül zárta a spanyolok egyre erősebb támadásait.

Donnarumma kivédte Alvaro Morata büntetőjét Forrás: AFP/Facundo Arrizabalaga

Egy ideig. Mert aztán jött Morata, aki kissé váratlanul egyenlített. Innentől kezdve pedig megkezdődhetett a csata az idővel. A hosszabbításban jól látszott, hogy a két csapat nem bír egymással. Ráadásul az olasz szövetségi kapitány kedvenc cseréi sem hozták meg a megváltást az itáliai válogatott számára.

Roberto Mancini már a belgák ellen is lecserélte Insignét, s most a spanyolok elleni elődöntőben is hasonlót húzott, ezzel a lépéssel pedig felszabadította a spanyol védelem jobb oldalát.

Innentől kezdve az addigi tényleg minőségi focit a kínos bekkelés váltotta fel. Így érkeztünk el a tizenegyesekig, amit tulajdonképpen mind a két csapat várt. Ők úgy voltak vele, hogyha 120 perc alatt nem képesek döntésre vinni a dolgot, akkor dőljön el a tizenegyesrúgásokban a továbbjutás kérdése. A meccsnek ez a szakasza már-már megalázó volt a spanyol válogatott számára. De beszéljünk inkább az olaszokról.

Az olasz válogatott félreérthetetlen és erős üzenetet küldött Angliának a döntő előtt Forrás: AFP/Frank Augstein

Akik látták Jorginho tizenegyesét, azok egyetértenek velem abban, hogy ez a rúgás a magabiztosság, az önbizalom és az olasz futballban való hit tökéletes keveréke volt. Egyúttal az igazi olasz virtust mutató mozdulat is.

Arról szólt, hogy: „Vigyázzatok! Minket nem lehet leírni!"

Mindez már üzenet volt az angol válogatott számára, amely az olaszok ellenfele lesz a vasárnapi döntőben. S ahogy ismerjük az olasz futballt és futballistákat, őket tényleg nem lehet leírni.

Az angol válogatott a római kirándulás és Ukrajna legyőzése után tért vissza Londonba a Wembley Stadionba. Nekik becsületbeli ügy volt az elődöntő és Dánia legyőzése. Egyszerűen senki sem tudta elképzelni az, hogy az angolok ne nyerjenek, és 55 év szünet után ne jussanak a döntőbe egy nagy futballtornán. Ez végül – ha nehezen is -, de bekövetkezett. Az angol csapat 1-1 után, hosszabbításban a Harry Kane által lőtt büntetőnél a kapusról kipattanó labdát a hálóba lőtte, és ezzel Anglia 2-1-re nyert Dánia ellen.

Az angolok a szokásos tempóban és játékformában kezdtek, és végig ezt is játszották, több cserével.

Az óriási tét miatt a meccs színvonala nem emelkedett az egekbe, ez bizony csak átlagos színvonalú mérkőzés volt.

Harry Kane, akit eddig háromszor lecserélt (a horvátok, a skótok és az ukránok ellen) Southgate kapitány, most végigjátszotta a mérkőzést, sőt, győztes találattal a döntőbe lőtte csapatát. A gólját követő lelátói őrületet nem lehet szavakkal leírni.

Mikkel Damsgaard óriási szabadrúgást lőtt be az angoloknak Forrás: PA Images via Getty Images

A drámát az fokozta, hogy Dánia Damsgaard elképesztő szabadrúgásával vezetést szerzett. Utána a dánok erőn felüli játékkal, de nem kétségbeesett bekkeléssel tették végig nyílttá az összecsapást.

A végén ötöt is cserélt a dán tréner, de ebben az esetben felvetődik a jogos kérdés: milyen csapattá válik az az együttes, amelynek felét lecserélik?

A dánok esetében ez nem jelentett problémát, mert valamennyi játékosuk ugyanazt az erőfutballt játszotta, kibontakozni ellenük szinte lehetetlen volt. Amit Dánia bemutatott az egy erőszakos, agresszív futball volt, közepes játéktudással fűszerezve.

A dánok óriási harcosok voltak. A mérkőzés alatt nem engedték kibontakozni a minőségileg felettük álló angol csapatot. Ismételjük magunkat: a már említett, csak sprintben közlekedő Sterling viszont tarthatatlan volt. A büntetőt is ő harcolta ki. Sőt, kimondhatjuk, hogy ezt a meccset voltaképpen Sterling nyerte meg Angliának.

Harry Kane (jobbra) és Phil Foden ünnepli az angolok továbbjutását Forrás: AFP/Laurence Griffiths

A dánok rizikó nélküli robotjátéka kis híján megoldhatatlan feladattá állította az angolokat. Akiknek a játékából ezúttal hiányzott az ötlet, a kreativitás.

Így felmerülhet a kérdés, hogy a minden képességben kimagasló Foden miért csak csereként lépett pályára a dánok ellen, s miért csak a 95. percben, a hosszabbításban kapott játéklehetőséget az angol kapitánytól?

Mindenki egyetértett abban, hogy az angol válogatottnak győzni kellett Dánia ellen. Főleg azért, mert jobb csapat, mint a dán, de a vezetésük után az emberfölényben mutatott játékuk érthetetlen, olykor visszatetsző volt. A hosszabbításban 2-1 után Dánia már csak 10 emberrel focizott, mert Jensen sérülése után már nem volt újabb cserelehetőségük. Ez mindenképpen tanulságos és figyelmeztető jel kell legyen az angol válogatottnak a vasárnapi döntő előtt, ahol az olasz csapattal csapnak össze Londonban.