Kérdéseink:
1. Hozott-e ön számára bármiféle szakmai újdonságot az Európa-bajnokság?
2. Reális, hogy Anglia és Olaszország vívja a finálét? A két legjobb csapat jutott a döntőbe? Mit vár a vasárnap esti mérkőzéstől, és kérjük, tippelje meg a végeredményt.
Bálint László, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi technikai igazgatója.
1. Mint minden nagy világversenyt, ezt az Európa-bajnokságot is nagy élvezettel néztem végig. A színvonal nem volt rossz, inkább egy-két, a végső győzelemre is esélyes csapat gyengébb játéka lepett meg leginkább.
Ez elsősorban a mi „halálcsoportunk" tagjaira, a francia, portugál és német válogatottra volt igaz, amely közül minimum az egyiket a döntőbe is vártam.
Viszont mindenképpen pozitívum, hogy az előzetesen nem az esélyesek között emlegetett válogatottak (elsősorban a dánok és a svájciak) mennyire kiemelkedően szerepeltek. Ez az Eb azt is bebizonyította: bármennyire is vannak előzetesen esélyesnek kikiáltott csapatok, az erőviszonyok rendkívüli módon kiegyenlítődtek. A több országban történő lebonyolítás is tetszett.
2. Nem vagyok benne biztos, hogy ha az angol-dán elődöntőre semleges pályán kerül sor, akkor is Gareth Southgate együttese jutott volna tovább.
Ennek ellenére reális, hogy az angolok és az olaszok a legerősebbek, így jogos, hogy ők játsszák a döntőt.
A britek számára hatalmas előny, hogy a Wembley-ben kerül sor a fináléra, ezért az ő 2-1-es győzelmüket várom.
Bozsik Péter, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya.
1. Tetszett az Európa-bajnokság, szerintem kifejezetten jó mérkőzéseket láthattunk. Nagyon nagy újdonságokat nem fedezhettünk fel, nem rendeződött át a világ futballja, talán csak annyiban, hogy egyes csapatok szakítottak a korábbi tradíciókkal és stílust váltottak. Ez elsősorban az olaszokra, de az angolokra is jellemző volt. Külön örömteli, hogy a legjobb négy közé támadó felfogású válogatottak kerültek.
2. Az sem lett volna különösebben meglepő, ha mondjuk, a spanyolok jutnak a döntőbe, de Olaszország és Anglia megérdemelten vívja a finálét.
Nagy taktikai harc várható, de ez biztos, hogy nem megy majd a támadójáték rovására.
Azt várom, hogy egy látványos döntőt láthatunk, ahol nem a régi értelemben vett bunkerfocit adják majd elő a csapatok. Kifejezetten jó meccsen 2-1-re az olaszok nyernek.
Csank János, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya
1. A csoportmeccseket kissé untam, de a kieséses szakaszban már élvezetesek voltak a mérkőzések, itt már nem lehetett annyira taktikázni. Komoly újdonságot nem láttam, de egyértelműen felgyorsult a játék, már nem dominál a labdatartás, gyorsan támadásba lendülnek a csapatok. Ennek is köszönhető, hogy zömében élvezetes találkozókat és szép gólokat is láthattunk. A mezőny egyre jobban kiegyenlítődik, de továbbra is nagy szerepe van a szerencsefaktornak, főleg a hosszabbításban.
2. A spanyolok az elődöntőben jobbnak tűntek, de az olaszok az egész Európa-bajnokság alatt kiemelkedően játszottak, remekül mentek át védekezésből támadásba, és szokás szerint stabilan működött a hátsó alakzatuk. Az angoloktól is bátor támadójátékot láthattunk. Sokat számított, hogy Kane a kieséses szakaszban – klasszikus középcsatárt játszva – megtalálta a góllövő cipőjét. A döntőben az olaszok sikerét várom, mert ezen a szinten már mindegy, hogy idegen környezetben játszanak.
Szerintem az apró termetű támadóik jól kavarnak majd a nagydarab angol védők között. A rendes játékidőben 1-1 lesz a végeredmény, végül az olaszok 2-1-re nyernek.
Egervári Sándor, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya
1. Számomra ezen az Eb-n a biztonságosan védekező csapatok eredményessége, meghatározó szerepe volt leginkább szembetűnő. Ez nem csupán a döntőbe került olasz és angol válogatottra igaz, hanem a cseh és a magyar csapatra is! E válogatottak jó szereplését elsősorban a fegyelmezett csapatjáték eredményezte. Elsősorban a csoportbeli ellenfeleink okoztak nagy csalódást, mindannyiuktól sokkal többet vártam.
2. Ugyan nem az olasz és az angol válogatott vonultatta fel a legképzettebb játékosokat, de mindkét csapat mérkőzésről-mérkőzésre egyre jobban teljesített, így nem véletlen, hogy ők kerültek a fináléba. A két jól védekező és támadó együttes csatájában a hazai pályának nagy jelentősége lehet, így az angolok végső sikerét várom.
Gellei Imre, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya
1. Mindegyik válogatott szervezetten, egységesen játszott, ezzel is magyarázható, hogy túl sok nagy gólkülönbségű győzelem nem született. Még kiegyensúlyozottabb lett a mezőny, hiszen az úgynevezett sztárcsapatokat is jó közösségi munkával meg lehetett fogni.
Kiemelném a magyar válogatottat, amely a halálcsoportnak nevezett négyes legrokonszenvesebb, legszimpatikusabb csapata volt, a nemzetközi szaksajtó szerint is.
2. Igen, a két legjobb csapat jutott a fináléba, de ne feledjük, az eredményesség döntő tényezője - még ezen a szinten is - a szerencsefaktor. Az olaszok az egész Európa-bajnokságon rendkívül bátrak és kezdeményezőek voltak, játékukkal új színt hoztak a mezőnybe. Az angoloknál pedig a sok fiatal játékos teljesítménye volt figyelemre méltó, de az is igaz, hogy mindkét együttesben igazi egyéniségek futballoztak.
A döntő végeredményére nem tippelnék, de elárulom, az olaszoknak szurkolok, hiszen nem csak a teljesítményük, hanem az az együvé tartozás, ahogy a himnuszukat is éneklik, rendkívül szimpatikus számomra.
Nagy László olimpiai bajnok labdarúgó
1. Nagy szakmai újdonságot nem láttam, de újra bebizonyosodott, hogy az úgynevezett kiscsapatokat sem lehet leírni. A dánok egy olyan eset után, mint amilyen Christian Eriksen drámája volt, egészen hihetetlen dolgot műveltek, hiszen kis híján a döntőig meneteltek, ez is bizonyítja, mennyire összekovácsolták őket a történések, hiszen a vezérükért is játszottak. A legkellemetlenebb meglepetés, hogy éppen a mi csoportunk sztárjai mondtak csődöt, hiszen a franciák, a németek és a portugálok is idő előtt estek ki. Az angolok összeszedetten, jól játszottak, tetszett az olaszok és a spanyolok teljesítménye is. Mindegyik sikeres csapat elsősorban azzal volt eredményes, hogy letámadás után egyből próbálták a labdát visszaszerezni, no, és olyan fiatal tehetségeket is felfedezhettünk, mint a spanyol Dani Olmo vagy éppen az angol Bukayo Saka.
2. Az angolok szinte a teljes Európa-bajnokság alatt élvezhették a hazai pálya előnyét, az olaszok remek formában vannak, felszabadultan játszanak, úgy hogy egy remek döntőben reménykedem.
Ezzel együtt a fináléban mindkét csapat a biztonságra törekszik majd, biztos, hogy nem látunk majd sok gólt, de az egyéni képességek és villanások döntenek majd.
Mivel az angolok könnyebb ágon jutottak a végjátékba, az olaszokat tartom esélyesebbnek, akik 2-1-re győznek is majd.
Várhidi Péter, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya
1. Isten igazából extrát nem láttam, talán a vártnál picit bátrabban és nagyobb sebességgel játszottak a csapatok. Az igazán őszinte, jó tempójú futballt nem a sztárcsapatoktól, hanem a csehektől, a dánoktól és a svájciaktól láttuk. Nem meglepő, hogy jó néhány neves játékos csalódást okozott.
2. Az olaszok már évek óta jó csapatjátékkal és tempós futballal rukkolnak elő, és ezt láthattuk tőlük az Európa-bajnokság első percétől kezdve. Korábban egyáltalán nem ez a kezdeményező játékstílus volt rájuk jellemző. Az angolok fokozatosan jöttek fel, ez főleg azóta tart, amióta Gareth Southghate elkezdte a fiatalokat szerepeltetni.
Az Európa-bajnokság csoportmeccsein még nem villogtak, ám a kieséses szakaszra a sztárok – Harry Kane, Harry Maguire és Raheem Sterling – már feljavultak.
Nem csak az érzelmeim mondatják velem, hogy az olaszok meglephetik az angolokat és Immobile, Insigne és Chiesa vezérletével újra támadófutballt látunk tőlük, hátul pedig a rutinos Bonucci, Chiellini páros lerendezi a dolgokat. Roberto Mancini együttese 2-1-re nyer.