Maradona és Isten keze: csalás vagy bosszú egy háborúért?

Itt a perdöntő fotó: Maradona egyértelműen kézzel ütötte a labdát a kapuba

„A gólhoz kellett Maradona feje és Isten keze." Aligha van labdarúgást szerető ember a világon, aki ne tudná, hogy ez a mondat melyik futballmérkőzés, melyik jelenete kapcsán hangzott el. A világbajnokságok történetének legnagyobb bírói tévedéseit felidéző sorozatunkban ezúttal az 1986-os Argentína-Anglia negyeddöntő döbbenetes gólját, és annak utóéletét járjuk körbe.

Ezt a gólt nyilván minden focirajongó látta, még az is, aki akkor még nem élt. Az egyetemes futballtörténelem része, és nem is kis téttel bíró mérkőzésen született. Arra viszont már az akkor felnőttek többsége sem emlékszik, hogy milyen politikai feszültség – és ez még enyhe kifejezés!—vibrált Anglia és Argentína között. Sőt, azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két ország gyakorlatilag hadban állt egymással, bár a fegyverek az 1982-es világbajnokság előtt elhallgattak, viszont

a majdnem 1000 ártatlan áldozat emléke érthetően négy év alatt nem halványodott egy kicsit sem.

Egy minden szempontból jelentéktelen kis Atlanti-óceáni földterület, a Falkland-szigetek volt a fegyveres konfliktus oka, mely a felfedezése (és relatíve benépesítése) óta gyakran váltott tulajdonost. 1982 tavaszán az argentin kormány úgy döntött, hogy kiűzi onnan a briteket, és megtámadta a sziget kb. 3000 lakosát. Ez az értelmetlen tett másfél hónap alatt a hivatalos adatok szerint 649 argentin és 255 brit katona halálát okozta.

A Falkland-szigetekért vívott háromhónapos háború során többszáz argentin katona vesztette életét Forrás: AFP/Juan Mabromata

A '82-es világbajnokság sorsolását január 16-án tartották, és ugyan képtelenek voltak hiba nélkül lebonyolítani azt az arra illetékesek, ám végül összeálltak a kvartettek. És mivel (szerencsére!) úgy alakult, hogy Anglia és Argentína külön ágra kerülve legkorábban csak az elődöntőben találkozhatott, a háború április 2-i kitörése után nem kellett új sorsolást készíteni.

A harcok a britek győzelmével június 14-én értek véget.

Egy nappal azután, hogy Argentína (Belgium elleni vereséggel) megkezdte a szereplését a vb-n, és két nappal Anglia rajtja előtt. A világ azon fohászkodott, hogy a két ország a folytatásban se találkozzon, és ez a kérés meghallgattatott, ugyanis mindkét csapat a második csoportkörben, egymástól jó távol kiesett.

Ám négy évvel később, 1986-ban találkozott.

Méghozzá a negyeddöntőben. A csoportkörből Argentína taktikusan játszva, Anglia szenvedve (vereség Portugáliától, döntetlen Marokkóval) jutott tovább, és a nyolcaddöntőben előbbi Uruguayt, utóbbi Paraguayt legyőzve került a legjobb nyolc közé.

Egyenlő esélyt adott a két gárdának mindenki, mert a jobb játékosokból álló Argentínának ezt az előnyét kompenzálhatta az egységesebb Anglia. Bár utóbbinál bombaformában játszott addig a csatár, Gary Lineker, ám a magát a futball tanítómesterének tartó ország válogatottjára mindig is jellemző volt, hogy bármikor elbukhat esélyesként is. Főleg, ha egy kiváló csapat jön szembe.

Argentína-Anglia 2-1 (0-0)

1986. június 22, Mexikóváros, Azték-stadion, 80 000 néző.
Vezette: Bennaceur (tunéziai). Partjelzők: Ulloa (Costa Rica-i), Docsev (bolgár).
Argentína: Pumpido — Ruggeri, Brown, Olarticoechea — Cuciuffo, Giusti, Burruchaga, Batista, Maradona — Enrique, Valdano.
Anglia: Shilton — G. M. Stevens, Butcher, Sansom — Steven, Fenwick, Hoddle, Reid, Hodge — Beardsley, Lineker.
Csere: Reid helyett Waddle a 65., Steven helyett Barnes a 78., Burruchaga helyett Tapia a 77. percben
Gólszerző: Maradona az 51., Maradona az 55., Lineker a 81. percben.

A mérkőzés előtt még senki nem beszélt arról, hogy Diego Maradona dönthet, mert akkor ő még csak egy ígéret volt, akinek igazi berobbanására már öt-hat éve várt a világ.

Az 1982-es világbajnokság egy nagyon csúnya szabálytalanság utáni kiállítással ért véget számára,

majd a vb után két sikertelen évet töltött a Barcelonánál, igaz ezt az időszakot egy súlyos sérülés tette számára különösen nehézzé. 1984-ben Nápolyba igazolt, de a nagy sikerei ott csak később jöttek.
Vagyis 25 évesen még korántsem volt biztos, hogy a sportág korszakos egyéniségei közé kerül.
Aztán (kis túlzással) ezt két hét alatt megtette. Argentína az ő két góljával nyert 2-1-re, ezek közül az egyiket később a „XX. század legszebb találatának" választották.

Maradona az évszázad gólját szerzi Anglia ellen Forrás: AFP/Staff

A négy perccel korábban szerzettről pedig szintén örökre beszél majd a világ, csak éppen ellenkező előjellel.

A gólt még nem hozó mérkőzésen a második félidő hatodik percében megindult, szép cselek után kényszerítőzni akart Jorge Valdanóval. Ám a csatártárs helyett az angol Steve Hodge lábáról pattant a labda a lesen álló Maradona felé.

Érkezett a kapuból Peter Shilton, de az apró argentin őt megelőzve a hálóba juttatta a játékszert.

Majd kicsit riadtan a partjelző felé, majd a vezetőbíró felé tekintett, és utána elkezdett látványosan ünnepelni.

Személy szerint sok emberrel beszéltem erről a gólról, aki televízión látta a mérkőzést, és közülük senki nem mondta, hogy elsőre észrevette, hogy Maradona kézzel ütötte be a labdát. Akkoriban még lényegesen kevesebb kamera követett egy találkozót, mint manapság. És egy-két ismétlés után a közvetítés rendezője többé nem is tért vissza az esetre. Főleg azért nem, mert

négy perccel később jött az a „csodagól", melyről már a születése pillanatában tudtuk, hogy bekerül a történelembe.

Az azt megelőzőről viszont csak később derült ez ki. Shilton őszinte felháborodásán azért el kellett volna gondolkozni a tunéziai bírónak. Mert elég volt ránézni a két emberre, és humorosnak tűnt az elképzelés, hogy Maradona elfejeli a labdát a nála 20 centivel magasabb Shilton elől, aki ráadásul a kezét is használhatja.

Néhány pillanat múlva megszületik Argentína vezető gólja Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Sven Simon

Az angol televízió kommentátora is először lest reklamált (és azt hitte, ezt teszik az angol játékosok közül is néhányan) ugyanis a gólszerző egyértelműen lesen kapta a labdát, de ellenféltől. A kommentátor is csak a második ismétlés után vette észre a turpisságot. Vagy fogalmazzunk nyersebben: a labdarúgás történetének talán legnagyobb csalását. Másnapra aztán előkerült egy fotó, melyen egyértelműen látszott az igazság.

Itt a perdöntő fotó: Maradona egyértelműen kézzel ütötte a labdát a kapuba Forrás: ANP via AFP/Anp

A tunéziai játékvezető, Ali Bennaceur nem vette észre a helyszínen a csalást. Itt persze felmerül a játékvezetői bizottság felelőssége is, miért küld egy ilyen fontos találkozóra afrikai bírót, és mellé közép-amerikai és jelentéktelen futballal rendelkező európai államból segítőt. Ám egyrészt akkoriban indult komoly fejlődésnek az afrikai labdarúgás, és nyilván szimbolikus lépés volt Bennaceur felkérése erre a találkozóra. Másrészt az logikus, hogy a dél-amerikai és az európai válogatott összecsapására egy harmadik kontinensről küldenek játékvezetőt. Az viszont butaság volt, hogy 42 országból hívtak bírókat, és akkoriban különböző helyekről rakták össze a játékvezetői csapatot, ebben az esetben ráadásul három kontinensről, és a partjelzőként közreműködők hazájukban többnyire vezetőbírók voltak.

Nyilván az már soha nem fog kiderülni, hogy egy tapasztaltabb bíró a helyszínen észreveszi a csalást, vagy sem.

A találkozó után a tunéziai játékvezető, Ali Bennaceur természetesen össztűz alá került. Érthetően a legvehemensebben az angol újságírók támadták. Arra a kézenfekvő kérdésre, hogy mit érez majd, ha visszanézi a mérkőzés felvételét, és szembesül óriási hibájával, széttárta a karját és cinikusan ezt válaszolta:

„Soha nem nézek televíziót. Miért éppen most ülnék készülék elé? A bíró joga és tragikus kötelessége, hogy a pályán a történés pillanatában ítélkezzék, és én ezt már akkor elfogadtam, amikor a bírói vizsgát letettem."

A történelem egyik legnagyobb bírói hibája után nem sokkal adta a gólszerző a bevezetőben adott magyarázatot Isten kezéről és Maradona fejéről. Az argentin zseni az ő tudásával és a négy perccel később szerzett csodatalálattal a háta mögött, bármit mondhatott, de a labdarúgás rajongói azóta is vitatkoznak erről a találkozóról.

És Maradona mozdulatáról. Hallottunk már a történelemben olyanról, hogy hasonló esetben a „vétkes" bevallja a bírónak a tettét, de ezt egy vb-negyeddöntőn nehéz elképzelni. Maradonáról pedig végképp nehéz.

Nyilván az argentin zseni pályafutása nemcsak erről a gólról szólt, volt neki miről beszélni visszavonulása után is. Mert a továbbjutás után a vezérletével a hátralévő két meccsét is megnyerte Argentína, és világbajnok lett.

Az NSZK elleni döntő után Maradona vehette át a Világkupát Forrás:

Ez kétségkívül Maradona legnagyobb sikere, de tucatszámra voltak neki pozitív megmozdulásai csodás pályafutása során, de ez az „Istenkeze-gól" azért haláláig elkísérte. Ali Bennaceur Nasser, vagy más nevén Ali Bin Nasser is ettől vált világhírűvé. Ahogy a legendás gól idején azon az oldalon lengető bolgár Bogdan Docsev is.

Maradonáról 32 évvel az eset után (még életében) film készült, és a premier kapcsán a következőket mondta arról az 1986-os gólról:

„Nem az volt a tervem, hogy így fejezem be a támadást, de az események így alakultak. Olyan gyorsan történt minden, hogy a partjelző nem láthatta jól az esetet. A játékvezető rám nézett és bólintott, hogy gól! Jó érzés, hogy így történt, ez volt az én személyes bosszúm a britek ellen elveszített háború miatt."

Egyébként azt is megtagadta, hogy ennyi idő elteltével bocsánatot kérjen egykori ellenfeleitől. Azok sem bocsátottak meg neki soha. A film premierjére meghívott Peter Shilton azzal utasította el az invitálást, hogy inkább elmegy darts-ozni a barátaival.

Egyébként néhány évvel ezelőtt

Maradona meglátogatta Tunéziában Bennaceurt,

ahol (tolmács segítségével) régi barátokként beszélgettek. Erről is mesélt egy nagy interjúban két évvel ezelőtt a legendás gól idején 42 éves, a visszaemlékezéskor 76 éves bíró. Elmondta, hogy nem nagyon ért egyet a VAR bevezetésével, mert szerinte a felvételek nem mindig mutatnak valós képeket.
Érdekes felvetés, neki bizonyára sokat tudott volna segíteni 1986-ban. Ahogy a segítője, Bogdan Docsev is. A tunéziai bíró egyébként eléggé ellenszenves módon 34 év távlatából minden felelősséget a bolgárra hárított, amikor ezt mondta:

„Ha megnézik a felvételt látszik, én hátrálok, mert Shiltontól nem láttam jól az esetet, és a kollégámra nézek. Ő jobb szögből látta, közelebb is volt, és testbeszédével megerősített, hogy gólt kell ítélni."

Majd a beszélgetés során hosszasan dicsérte magát, hogy a második gól előtt előnyszabályt ítélt, a Maradona-szóló kezdetekor elkövetett apróbb szabálytalanságnál, és végig futott az argentin mögött, és mondta neki, hogy mehet tovább a játék. Nagyon büszke arra, hogy nem akadályozta meg sípszóval az „évszázad gólját".

Érdekes, hogy Bogdan Docsev kissé másképpen emlékezett az esetre.

Ő nem sokkal az öt évvel ezelőtti halála előtt készült interjúban egy bolgár újságban azt mondta, hogy azonnal érezte, hogy valami nincs rendben ezzel a góllal, de a FIFA utasítása alapján nem vitathatta meg az esetet főnökével. Állítólag ő sem gólt, sem szabálytalanságot nem jelzett, amivel magára hagyta a tunéziait. Mindenesetre azzal támadta meg a meccset irányító bírót, hogy európai játékvezető biztosan nem adta volna meg a gólt. Szerinte Maradona tönkretette a pályafutását, és az egész életét.

A mez, amelyben Maradona a két történelmi gólt szerezte jelenleg a sport világának legértékesebb ereklyéje Forrás: AFP/-

A találkozó után az öltözőfolyosón Maradona Steve Hodge-dzsal cserélt mezt, aki tevékeny részese volt a hírhedtté vált gólnak. A Tottenham egykori focistája a manchesteri sportmúzeumban helyezte el az ereklyét, majd idén árverésre bocsátotta. Májusban 7,1 millió angol fontért kelt el. Ennél többet soha nem fizettek a történelemben sporttal kapcsolatos tárgyért.