Eredmény az Európa Liga selejtezőjének második fordulójából: Östersunds FK (svéd) - Galatasaray (török) 2-0, 1-1, továbbjutott 3-1-es összesítéssel az Östersunds. A svédek a következő körben oda-vissza verték a luxemburgi Fola Escht (1-0, 2-1), és a rájátszásban már senki nem mondja, hogy a görög PAOK a párharcuk egyértelmű esélyese. De mi a fene az az Östersunds FK?
Svédországban a semmi - mások szerint viszont a világ - közepén található Östersund városa. Jämtland tartomány máig egyetlen városát a 18. században alapították - egyedüli városként az évszázadban -, hogy kereskedelmi együttműködésre kényszerítsék a svéd korona hatásköre alól minden áron kibújni akaródzó helyieket.
A mára mintegy 45 ezer lakost számláló városnál a svéd szárazföldön észak felé tekintgetve nem találunk nagyobbat
Jämtland tartomány gazdasági és kulturális központjánál, amely komoly sportélettel is büszkélkedhet.
Egészen a legutóbbi néhány évig megingathatatlan volt az északi sportok uralma, ami nem csoda, elvégre Östersund még svéd léptékkel is nagymenőnek számít ebben a játékban: rendszeres házigazdája az Északi játékoknak (Nordiska Spel), több biatlon-, északi sí- és gyorskorcsolya-vb házigazdája volt, és
társrendezőként még az 1994-es téli olimpiát is megpályázta
- ezt azonban a szomszédos Norvégiában található Lillemahamer elvitte előle.
Ilyen előzmények után senki nem rezzent össze a hírtől, amikor 1996-ban három helyi futballklub - az Ope IF, az IFK Östersund és az Östersund/Torvalla FF - egyesülésével létre jött az Östersunds FK. A csapat a következő évben máris elindult a tavaszi-őszi rendszerű harmadosztályú bajnokságban (amit akkor éppen Division 2-nek hívtak).
Amilyen nemesek voltak az alapítók által kitűzött célok, olyan elérhetetlennek tűntek. Hiába végeztek olykor dobogós helyen, sehogy sem tudták maguk mögött hagyni a harmadosztályt. Egészen 2010-ig, amikor sikerült, bár ennek nem volt ember, aki örült volna: az Östersunds történetében először lecsúszott a negyedik vonalba.
És honnan indult volna a felemelkedés, ha nem a gödör aljáról?
Ahogy Cincinnatust az eke szarvától, úgy sikerült visszacsábítani Daniel Kindberget a sportigazgatói székbe, aki rögtön munkához is látott.
Daniel Kindberg (balra) tudja, mi kell a sikerhez:
Helyi vállalkozók segítségével stabilizálta a klub anyagi helyzetét, főállású munkatársakkal vette magát körül az edzői székbe pedig leültette a Leeds-i Egyetemen dolgozó Graham Pottert.
Igen, Potter nem a hagyományos értelemben vett edző, és ha nem is varázsló, de majdnem. A Guardian 2016-os cikke szerint Potter rühell mindent, amit hagyományos edzősködésnek hívnak, és a hétköznapok kulturális sablonjait. Szociológiából diplomázott, miközben aktívan futballozott. A két szakterületet először a Hull Egyetem futballfejlesztési tanszékén kamatoztatta, majd, mint a ghánai női fociválogatott technikai igazgatója a 2007-es női világbajnokságon. Eztán jött a Leeds-ben az egyetem, ahol vezetéselméletből és érzelmi intelligencia-kutatásból szerezte meg a mester fokozatot.
Ha nem lennének ezek a tanulmányaim, nem tudnám ellátni a mostani munkámat.
Megtanultam sokkal szélesebb perspektívából nézni a dolgokat, és felkészített a külföldi munkára is, ahol nem egyszer minden addigi kulturális beidegződés a feje tetejére állt” - mondta 2016-ban. Érkezésekor a helyiek kedvesen fogadták, de nem értették, hogy mit akar, „hasztalan próbálkozás” biztatták többen is.
Potter azonban nem rezelt be. Az első évben megnyerte a negyedosztályt, a következő szezonban pedig a harmadosztályt is, így 2013-at már a második vonalban kezdte a csapat. Ahol szép lassan felépítette magát: előbb 10., majd 5. volt a 16 csapatos ligában, hogy 2015-ben a második, automatikus feljutást érő helyen végezzen, és 2016-ban megkezdje első szezonját az élvonalban! Idén pedig hétből hét meccset nyerve,
tulajdonképpen simán nyerték meg a Svéd Kupát, indulási jogot szerezve az Európa Ligában.
A szélrózsa minden irányából érkező brigádot - dolgozott már Potter kezei alatt a svédek mellett ghánai, nigériai, koreai, mexikói, angol, amerikai, bosnyák és spanyol játékos is - nem egyszerű egységes csapattá kovácsolni, különösen nem egy olyan közegben, ami a legkevésbé sem hasonlít együk lakhelyére sem. „Volt két ghánai focistám például, akik otthon harmincegynéhány fokban szálltak fel a repülőre, itt meg mínusz harminc volt, amikor kiszálltak” - mondott egy példát Potter, hogy milyen nehézségekbe ütközött.
De nemcsak a kemény telek állítják kihívás elé az Östersunds FK játékosait és edzőjét, hanem a meglehetősen ingerszegény környezet is. Hiába számít 45 ezer lakosával viszonylag nagyvárosnak, hiába van a mintegy 7000 diákot fogadó egyetemi campusa és Svédország legnagyobb katonai bázisa, azért Östersund nem kényezteti el programokkal az ott élőket. De amíg Pottert látod, egyet se félj - tartja a helyi mondás (gondoljuk, mi). A szociálisan érzékeny angol rávette a focistáit, hogy
írjanak könyvet közösen, vegyenek részt egy kiállítás szervezésében, játsszanak színdarabokban és tanuljanak táncolni.
Leginkább nagyra törő tervei között szerepel, hogy játékosaival színre vigye a Hattyúk tava című balettet.
„Nem tudom, hogy Angliában működnének-e ezek a módszerek - ismeri el Potter. -
Szeretnénk nemcsak focistákat képezni, hanem egyéniségeket, nyitott gondolkodású embereket nevelni. Az hogy a focistáink tanulnak, és a közösség tagjaivá válnak, nagyon fontos.
Próbálom a srácokat kimozdítani a komfortzónájukból, és elérni, hogy valós kapcsolatuk legyen egymással.”
Erre most minden korábbinál nagyobb szükség van, a menekültek kérdése ugyanis Östersundban is komoly vitákat gerjeszt (különösen azok után vált feszültté a helyzet, hogy több nőt is támadás ért a városban 2016-ban), a klub azonban, hasonlóan más helyi sportszervezetekhez, igyekszik hidat képezni a helyiek és az újonnan érkezettek között.
Nem svédül játszanak
Az Östersunds sikereinek egyik összetevője, hogy el tudott szakadni a 4-4-2-es játékrendszertől. A magát az angol fociból meghatározó skandináv futballban a mai napig szentként tisztelik a régen jobblétre szenderült formációt. Graham Potter csapata azonban tud a sokkal modernebb és hatékonyabb 3-5-2-es hadrendben is focizni, ahogy persze a jó öreg 4-4-2-ben is. "Még meg kell tanulnunk, hogy a látványos játék eredményes is legyen, de ez mindenképpen egy történelmi időszak a klubnál, és én örülök, hogy a részese lehet" - mondja az edző. A nézők minden esetre már most vevők a csapat játékára: a kezdeti 500-as nézőszám, mára 6000-re nőtt, úgyhogy a csapat új stadiont kapott, és 2016 óta a tízezres Jämtkraft Arenában játszanak.