Real Madrid's French coach Zinedine Zidane and Real Madrid's Spanish defender Sergio Ramos celebrate with the trophy after winning the Liga title after the Spanish League football match between Real Madrid CF and Villarreal CF at the Alfredo di Stefano stadium in Valdebebas, on the outskirts of Madrid, on July 16, 2020. (Photo by GABRIEL BOUYS / AFP)
Vágólapra másolva!
A koronavírus-járvány utáni egy-két vitatható tizenegyes és videobírós ítélet ellenére kétségtelenül a Real Madrid volt a 2019-20-as La Liga legjobb csapata. Zinédine Zidane együttese kiválóan használta ki azt az elmélyülni látszó válságot, ami a Barcelonánál kialakulófélben van, és már ebben az idényben is éreztette hatását. Hogyan nyerte meg a fővárosi klub 34. bajnoki címét egy, az elmúlt években egyéniségeit elveszítő ligában? Mit várhatunk a következő időszakban a Realtól és magától a négy-öt éve még az egyik legerősebbnek és leglátványosabbnak számító bajnokságtól?
A legjobb csapat nyerte a bajnokságot
A Real Madrid története 90. trófeáját gyűjtötte be csütörtökön, amikor Villarreal elleni 2-1-es sikerével bebiztosította bajnoki elsőségét. Mivel a Barcelona nem nyert egyetlen címet sem eddig a szezonban, a fővárosiak pedig a bajnokság mellett a Spanyol Szuperkupát is megnyerték januárban, ezért Zinédine Zidane csapata visszaelőzte a katalánokat az összes megnyert trófea tekintetében (90-89).
A madridiak 2017 után ülhettek vissza ismét a spanyol futball trónjára, tették ezt igazi nagy betűs csapatként.
A Real 34. La Liga-elsőségéből 21 játékos is góllal tudta kivenni a részét, ami rekord a bajnokság történetében.
A fővárosi csapat olyan volt ebben a szezonban, mint egy jó krimi: nem lehetett tudni, ki lesz a gyilkos. Csupán Karim Benzema és Sergio Ramos tudtak kétszámjegyű gólmennyiséget elérni, utóbbinak ehhez kellett az a hat tizenegyes, amit sikerrel értékesített kulcspillanatokban.
A járvány miatti három hónapos szünetet követően Ramos három olyan tizenegyest lőtt be, amiből kettő is győztes gól volt a Getafe, illetve az Athletic Bilbao ellen. Ezek jogosságát sokan vitatják, és új jelenségként már nem pusztán „bírózásról", hanem videobírózásról beszélhetünk.
A Real és a Barca közül mindig azt a csapatot támogatják a játékvezetők, amelyik később megnyeri a bajnokságot
– tartja egy ősi spanyol mondás... Ezen esetek jogossága valóban kérdéses volt, azonban nem a két klub tehet arról, hogy nem képesek racionálisan használni a technológiát az azért felelős személyek.
Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy
a La Liga-mérkőzések felén, 19 mérkőzésen nem kapott gólt a Real Madrid.
Ez az átlagosnál jobban teljesítő védelem mellett a szintén átlag felett teljesítő Thibaut Courtois-nak köszönhető. A belga kapus legyőzte a legyőzhetetlennek hitt Jan Oblakot a liga legjobbjának járó Zamora-díjért folyó versengésben. 34 mérkőzésen csak 20 gólt kapott, és volt 18 olyan meccs, amikor tökéletes meccset zárt.
A 28 éves kapus 2018 nyarán érkezett meg a Realba, és az első szezonjában – kis túlzással – a labdával sem találkozott – de hogy igazi bravúrt nem tudott bemutatni, az biztos. Aztán az októberi, Club Brugge elleni BL-mérkőzésen elérkezett a mélypont: a félidőben le kellett cserélni szédülés és gyomorproblémák miatt.
Azóta bravúrt bravúrra halmozott, és Iker Casillas 2008-as teljesítménye után ismét egy Real-kapus lett a Zamora-díjas.
Courtois 2014-ben még a városi rivális Atléticót segítette bajnoki címhez, ezúttal a másik oldalon is megmutatta klasszisát. Sőt, ha a Valencia elleni decemberi mérkőzésen pontosabban fejel, akkor már gólja is lenne.
Ami Zidane-nál most elég, azért korábban két edzőt is kirúgott a Real
Mióta 38 fordulós a La Liga, a Real Madrid soha nem kapott olyan kevés gólt, mint a mostani menetelésük alkalmával. A rekordbajnok eddigi legjobb teljesítménye még az első húszcsapatos kiíráshoz, az 1987-88-as szezonhoz kötődik. Akkor a Leo Beenhakker által vezetett együttes 26 gólt kapott, a mostani egy fordulóval a vége előtt 23-nál jár.
A számok alapján Courtois és a védelem az előző szezonhoz képest pontosan kétszer olyan jó, mint egy évvel korábban. Az előző, káosszal teli idényben 46 gólt kapott az együttes.
Ebben nagy szerepe volt Zidane-nak is, aki rájött, hogyan lehet a legkönnyebben védekezni: úgy, ha csapata birtokolja a labdát, nem pedig fut utána.
Ehhez adottak voltak a rutinos, magukra találó középpályások, mint Luka Modric és Toni Kroos, valamint az olyan feltörekvő tehetségek, mint amilyen Federico Valverde. Ha pedig elveszítették a labdát, akkor a világ legjobb védekező középpályása, Casemiro azonnal visszaszerezte azt.
Ennek volt köszönhető az a magabiztosság, amivel tízből tíz mérkőzését megnyerte az újraindulás után a csapat. Ugyanakkor érdekes módon eddig nem jött elő az a probléma, ami még egy évtizeddel ezelőtt is probléma volt Madridban.
A Realnál nem elég nyerni, hanem szépen kell nyerni
– ebbe bukott bele még Ramon Calderón elnöksége alatt két megnyert bajnokság után Fabio Capello (2007) és a német Bernd Schuster (2008) is.
Florentino Pérez ezúttal elnéző volt Zidane-nal szemben, akinek közel akkora szabad keze van már a klubnál, mint amekkora Sir Alex Fergusonnak a Manchester Unitednél lehetett. Ahogyan a skót legendát, úgy a franciát is igazolják az eredmények.
Zidane-nal a kispadon a Real Madrid 19 mérkőzésenként nyer egy trófeát.
A 48 éves menedzser összesen 11-nél jár, és már csak az 1960-as és 1970-es évek edzőlegendája, Miguel Munoz van előtte e tekintetben, három trófeával.
Mindenesetre a következő szezonban fejlődnie kell játékban a Realnak, hogy megszilárdítsa helyét Spanyolországban, valamint, hogy Európában is reális esélye legyen a legjobbnak lenni. Ehhez a fiatal tehetségek és a rutinos játékosok már megvannak, még egy-két olyan gólerős világsztár hiányzik, akikkel ismét megcélozható a 100 gólos szezon. A szóba jöhető nevekről készült korábbi összeállításunkban megemlítettük Kylian Mbappét, valamint a kiváló korban lévő Raheem Sterlinget, akik egyaránt segítségére lehetnek a szintén „galaktikus" alapanyag Eden Hazard-nak.
Az esetleges érkezőktől és távozóktól függetlenül jelenleg Madridban sokkal fényesebbnek tűnik a jövő, mint Katalónia fővárosában.
Van-e visszaút rövid távon a Barcelonának?
Még a nyári rapid ligában is volt olyan periódus, amikor a Barcelona előnye öt pont volt Zidane csapatával szemben, azonban ez csupán fellángolás volt attól a klubtól, amelyik egyik El Clásicóját sem tudta megnyerni a rivális ellen. A katalánok egyedül a Villarreal kiütése alkalmával játszottak úgy, ahogyan az egy címvédőtől és kihívótól elvárható lett volna, ezen kívül Messiéket is halványabb játék jellemezte.
A Barcelona nem csak elveszítette a bajnokságot, de komoly gondokkal nézhet szembe a közeljövőben,
melynek gyökerei egészen az elnöki székben ülő személyig eredeztethetők. Josep Maria Bartomeu 2015-ös újraválasztása óta a klub nem tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját, számoltalanul szórta a pénzt drágábbnál drágább játékosokra, amivel párhuzamosan a klub világhírű akadémiája, a La Masia növendékei egyre kevésbé tudtak szóhoz jutni a felnőtt csapatban.
Az elnökség megalomán és rosszul működő játékospolitikája nyomán Lionel Messire is több felelősség hárul, mint amennyi még kényelmesnek mondható. A sorozatban besülő átigazolások és Luis Suárez hosszas sérülése miatt az argentin zseni egyedül maradt az igazi gólszerzők között.
Messi már 33 éves, mégis azt mondhatjuk, hogy addig és olyan pozícióban marad a Barcelona háza táján, ameddig csak akar. Minden idők egyik legjobbja még mindig kiemelkedik az elmúlt időszakban picit gyengülő spanyol bajnokságból, és a Barcelona meccsein is az történik, amit ő szeretne. Viszont az utóbbi időben ez kezd a visszájára fordulni. Játékostársai már-már egészségtelen módon tőle várják a megváltást.
Dacára Ansu Fati és Riqui Puig feltűnésének, a katalánok kerete folyamatosan öregszik, ami a 30 éves Miralem Pjanic érkezésével tovább folytatódik.
Nem lennénk - a két megnyert bajnoki cím dacára menesztett - Ernesto Valverde helyére januárban kinevezett Quique Setién helyében. Ebből az alapanyagból nehéz várat építeni, és úgy néz ki, a 2021-es elnökválasztásig már nem is kap jobbat. Utána pedig inkább Xavit vagy Ronald Koemant látjuk a Barca jövőjén serénykedni, mint őt.
Abba pedig a Barcelona drukkerek szerintünk bele se mernek gondolni, hogy mi lesz, ha Bartomeut újraválasztják jövőre.
Kevés világsztár, sok tehetség
Lionel Messi, Thibaut Courtois, Jan Oblak, Marc André ter Stegen, Karim Benzema - ha öt játékost kellene megnevezni, hogy kik voltak a 2019-20-as szezon legjobb játékosai a La Ligában, akkor rájuk esne a választásunk. Márpedig sokatmondó, hogy az ötből három kapus, a két mezőnyjátékos pedig idén tölti be 33. születésnapját.
Ezek nem olyan stílusjegyek, ami alapján a közeljövőben újra felvehetné a Premier League szintjét a spanyol élvonal.
Az immáron negyedik éve csökkenő gólátlagot figyelve pedig már a Bundesliga és a Serie A is elment a La Liga mellett. Ennek a világsztárok kiveszése mellett a legsúlyosabb oka az, hogy egyre nagyobb számban vannak a döntetlenre játszó csapatok, akik egyáltalán nem szeretnének futballozni. A csapatok fele ikszelt legalább tíz alkalommal. Közöttük van az Atlético Madrid is, akik 15 alkalommal holtversenyes csúcstartók e tekintetben.
Diego Simeone új csapatot épít, esetükben ennek, valamint szezon eleji gyengébb támadójátékuknak köszönhető ez a nagy szám. Az argentin szakember a Liverpool kiejtése óta mindenkinek megtalálta a helyét az egy éve sokat fiatalodó együttesben. Ennek lett a harmadik hely a jutalma, valamint az, hogy a rendhagyó lebonyolítású Bajnokok Ligája egyik titkos esélyeseként tartják számon.
Miután Julen Lopetegui 2018-ban négy hónap alatt a spanyol válogatottól, majd a Real Madridtól is el lett küldve, Sevillában magára talált.
A korábban a Portónál és a spanyol utánpótlás-válogatottaknál már bizonyította képességeit, ezúttal az andalúzokból csinált BL-indulót. A nevéhez köthető az argentin Lucas Ocampos felfedezése, aki üde színfoltja volt a szezonnak.
Ugyanez elmondható a Villarrealról és a Real Sociedadról. A két klub teljesen ellentétes utat járt be. Előbbi a kényszerszünet után, utóbbi pedig a márciusi leállásig mutatta be, hogy igenis van élet a nagy hármas mögött is a La Ligában. A két, látványos támadójátékáról ismert csapat nagy eséllyel az Európa-ligában bizonyíthat a következő szezonban.
A látványos játéktól nagyon távol volt hat-hét csapat is, akiket szívünk szerint kivétel nélkül a másodosztályba száműznénk: a Getafe, az Eibar, a Deportivo Alavés, a Real Valladolid, a Leganés és az Espanyol egyaránt ebbe a kategóriába tartozik. A három újonc viszont egyaránt megérdemelte volna a bennmaradást, ami a Mallorcának nem jött össze, a Granadának és az Osasunának igen.
Egyre kevesebb a világsztár Spanyolorságban, ami akaratlanul is csökkenti a liga színvonalát. Ezt kompenzálhatják már akár rövidtávon is a csapatok az olyan fiatal tehetségek, mint amilyen Samu Chukwueze, Martin Ödegaard, Take Kubo vagy Ferrán Torres. Azonban az igencsak egyenlőtlen eloszlású televííziós pénzek és hatalmas anyagi különbségek miatt a klubok csak nagyon nehezen tudják megtartani őket. Ez jelenleg a La Liga legégetőbb problémája.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!