Egy olasz az NB I-ben, aki Cristiano Ronaldo klubjából érkezett

A labdarúgó NB I-ben, amóta Kuttor Attila átvette edzőként a Mezőkövesdet, a borsodi csapat megindult felfelé a tabellán. A Mezőkövesd hat idei bajnoki meccsén csupán két gólt kapott. Ebben pedig nem kis szerepe volt a meccsenként több bravúrt is bemutató 29 éves olasz kapusnak, Riccardo Piscitellinek. Vele beszélgettünk az olasz kapusokról, az AC Milannál töltött utánpótlás évekről, a légiós életről, és arról is, hogy milyennek látja a magyar bajnokságot.

A frászt hozta ránk tegnap este, amikor ránéztünk a Zalaegerszeg elleni Magyar Kupa-meccs eredményére, és azt láttuk, hogy négy gólt kapott a Mezőkövesd. Aztán jött a megkönnyebbülés, hogy nem is ön védett, így továbbra is van alapja, hogy leüljünk beszélgetni.
A futball már csak ilyen.

A kupameccsen nem én védtem, de ez igazából nem jelent semmit, mert jól emlékszem, hogy a szezon elején én kaptam idehaza öt gólt a Zalaegerszegtől.

Amelyik egy nagyon jó csapat, különösen, ha támadásról van szó, és ezt már nem először bizonyítja.

Ne értsen félre, de muszáj azzal az interjúval kezdenünk, amiben azt mondta, hogy ön az NB I legjobb kapusa. Elmondaná, hogy ezt pontosan hogy értette, mit jelent az ön olvasatában?
Ennél jóval összetettebb volt a válaszom, persze, és egyáltalán nem arról szólt, hogy én lennék a legjobb. A kapusé egy különleges szerep a csapaton belül. És, mint minden játékosnak nekünk is elengedhetetlen egyfajta magabiztosság.

Hinnünk kell magunkban, tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyire fontos a szerepünk. Amikor tehát azt mondom, hogy én vagyok a legjobb, az azt jelenti, hogy hiszek benne, hogy mindig jobb és jobb tudok lenni. Ha megvan benned ez a kellő önbizalom, akkor sokkal többet tudsz hozzátenni a csapat teljesítményéhez, és a saját teljesítményedet is egy magasabb szintre tudod emelni.

Tehát nem azt mondtam ezzel, hogy én, Riccardo vagyok a legjobb kapus a bajnokságban, hanem azt, hogy igenis, hinni akarok benne, hogy én vagyok a legjobb, tudok fejlődni és még jobban teljesíteni. Nekem ez a hozzáállás segít, hogy jobbá váljak. Mert, ha a dolgok jól mennek, akkor mindenki tapsol, de, ha baj van, könnyen a kapust veszik elő. Éppen ezért fontos, hogy én rendíthetetlenül higgyek magamban. A válasz tehát nem a többi kapusról szólt, csakis arról, hogy hiszek magamban.

Riccardo Piscitelli szerint az önbizalom egy kapus egyik legfontosabb fegyvere Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ez az önbizalom egyfajta olasz karakter, vagy az ön személyiségéből fakad?
Ez egy ugyanolyan tanulható, fejleszthető készség, mint bármi más, legyen szó a technikai, vagy taktikai képzettségről.

Mindig is kapus akart lenni, vagy más posztokon is kipróbálta magát, mielőtt beállt a kapuba?

Az első naptól fogva, ahogy focipályára léptem, csakis kapus akartam lenni, semmi más.

Mindig is imádtam sportolni, sok mindent kipróbáltam, például a Qwan Ki Do nevű harcművészetet is, de, amikor az általános iskolában az első fociedzésen beálltam a kapuba, rögtön azt éreztem, hogy igen, én ezt akarom csinálni.

Hány éves volt ekkor?
Nyolcéves voltam, és addigra már sok minden más sportot kipróbáltam.

Szinte az egész ifi karrierjét a világhírű AC Milan csapatában töltötte. Milyen egy ilyen sztárcsapat belülről?
A legfontosabb, hogy örökre hálás leszek, hogy ez a lehetőség megadatott nekem. Elsősorban édesanyámnak tartozom hálával, aki éveken át vitt az edzésekre, és ezt nem minden srácért tette meg az anyukája. A Milant mindig is imádni fogom, a klubnak, az ott folyó munkának, az edzéseknek köszönhetem, hogy kapus lehetek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Riccardo Piscitelli (@riccardo_piscitelli) által megosztott bejegyzés

Minden napját élveztem, számomra soha nem arról szólt az edzés, hogy „na, már megint menni kell". Persze voltak jó és rossz pillanatok, de a szenvedély soha nem hagyott alább.

A Milannál mindig nagyszerű kapusok voltak, és én is úgy nőttem fel, hogy a legjobb akarok lenni. Éveket töltöttem a klubnál, úgyhogy valóban közelről láthattam a világ legjobbjait, hogy élnek, hogy gondolkodnak a fociról. Egy nagyszerű futballközeg a klub.

Abban az időben Christian Abbiati volt a csapat kapusa, aki ugyancsak kiváló kapus. De a legszebb emlékeim a példaképemről, Gigi Buffonról vannak, miután egy ízben két hetet készülhettem az olasz válogatottal, még a 2012-es Európa-bajnokság előtt. Milan, válogatott, nem lehet okom panaszra az ifi éveimet illetően.

Ha jól tudom, játszott is Buffon csapatában.
Igen, mégpedig akkor, amikor ő lett a Carrarese elnöke (a világbajnok kapus Carrarában született – a szerk.), és ott indult el a felnőtt karrierem is.

Riccardo Piscitellinél biztonságban van a labda Fotó: Csudai Sándor - Origo

Csalódott, hogy soha nem mutatkozhatott be a Serie A-ban?
Természetesen, ugyanis a lehetőségem meg lett volna rá. De a legrosszabbkor jött egy sérülés, és több szerencsétlen eset is közrejátszott, hogy ez így alakult. De az élet rendje, nem minden alakul úgy, ahogy szeretnénk, viszont mindig készen kell állnunk, hogy újra tudjuk kezdeni.

Az én filozófiám az, hogy bárhol legyek is, mindig, mindenhol a legjobb tudásom szerint kell játszanom.

Fiatalon nagyon sok kiváló, később igen szép karriert befutott csapattársa volt a korosztályos válogatottakban. Csak néhány név: Di Lorenzo, De Sciglio, Verratti, Belotti. Min múlik, hogy sikerül-e az áttörés? A tehetségen, a szerencsén, a munkán?
Igen, igen, ők valóban nagyszerű játékosok, Di Lorenzo, De Sciglio, Verratti voltak valóban legjobbak, akikkel együtt játszhattam. És el ne felejtsem megemlíteni Simone Verdit, aki valóságos szupertehetség volt. Hogy mi kell a továbblépéshez az ifiből a felnőttbe? Azt hiszem, hogy annak, amit mondott, egy jó mixe.

Mert a szerencse adhat egy plusz lökést, de, ha nem vagy tehetséges, eltökélt és nem teszed bele a munkát, akkor gyorsan véget érhet a karrier. Másfelől hiába dolgozol, mint az őrült, ha nem kapod meg a lehetőséget, vagy nincs egy kis szerencséd. Nem egyszerű dolog ez.

Nekünk olaszoknak mindig is kiváló kapusaink voltak, Buffon csak a jéghegy csúcsa. Én például nagyon kedveltem Francesco Bardit, Mattia Perint, ahogy most tetszik Gianluigi Donnarumma, Guglielmo Vicario vagy Alex Meret stílusa. Nagy hagyományaink vannak, és kiváló a kapusképzésünk.

Riccardo Piscitelli kivárta a lehetőséget Mezőkövesden, és élni is tudott vele, amikor megkapta Fotó: Csudai Sándor - Origo

Még fiatal, 29 éves, de már a harmadik külföldi országban szerepel. Ennyire szereti a kihívásokat?
Mindig is szerettem volna magam kipróbálni külföldön, úgyhogy, amikor jött egy lehetőség, hogy a Dinamo Bukarest játékosa lehetek, nem sokat gondolkodtam, úgy emlékszem, már másnap igent mondtam az ajánlatra.

Ebben persze szerepe volt annak is, hogy otthon nem kaptam megfelelő ajánlatot, úgyhogy miért ne mondtam volna igent. Gyerünk, csináljuk!

De ez nem csak a fociról szól, hanem arról is, hogy tapasztalatot szerezzek az életben, megálljam a helyem egy idegen országban, elfogadtassam magam a társaimmal.

Mezőkövesdre a portugál Nacional csapatából igazolt. A portugál bajnokság erősebbnek tűnik, mint magyar, szóval nem volt visszalépés ez a szerződés?
A portugál bajnokság valóban erősebb, hiszen olyan sztárcsapatok rivalizálnak egymással, mint a Benfica, a Sporting, a Porto vagy a Braga. A Nacional viszont kiesett az élvonalból, én pedig nem akartam másodosztályú csapatban játszani.

Őszinte leszek: úgy jöttem ide, hogy ez egy nem túl erős bajnokság. De amikor megérkeztem és szembesültem vele, hogy milyen itt a játék minősége, és milyen szervezettség van, gyorsan világossá vált, hogy nagyon alábecsültem a magyar bajnokságot. De ezt nem csak én mondom: a külföldi csapattársaim ugyanígy vannak vele. Mielőtt ide igazoltam egyetlen magyar bajnokit sem láttam, egyedül a Ferencvárosról hallottam. Meglepetésként ért, hogy sokkal erősebb a bajnokság, mint arra számítottam.

A legszebb része, hogy bármelyik csapat legyőzheti másikat, vagy éppen kikaphat bárkitől. Mi vagyunk erre a legjobb példa, hiszen legyőztük a Ferencvárost, de kikaptunk az utolsó Vasastól. Vagy ott van a Kecskemét, amelyik a másodosztályt megnyerve érkezett, és kezdettől fogva ott van a tabella elején. Ettől izgalmas a bajnokság. A topligákban van négy-öt csapat, amelyikről tudjuk, hogy mindig nyernek, legfeljebb néha játszanak egy-egy döntetlent, míg itt a Ferencvárost leszámítva rendkívül kiegyensúlyozott a mezőny.

Riccardo Piscitellivel jó vásárt csinált a Mezőkövesd Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nem kezdődött könnyen a magyarországi karrierje, az előző idényben alig kapott szerepet.
Sok problémám volt, nem is szeretnék mindegyikről beszélni. Fontosabb, hogy ezeket megoldottuk, jól érzem magam a csapatban, jó edzőnk van, most minden rendben van.

Bizonyára tisztában van vele, hogy egy honfitársa, Marco Rossi a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Természetesen tudok róla. És mint minden honfitársam esetében, nagyon örülök, hogy olaszként ilyen sikeres tudott lenni Magyarországon és a magyar válogatottal. Én is ebben bízom a magam részéről: szeretnék visszaadni valamit annak az országnak, amitől ennyi jót kaptam.

A magyar válogatottban vannak honosított játékosok. Mit szólna hozzá, ha Marco Rossi feltenné a kérdést, hogy szerepelne-e a válogatottunkban?

Mindenképpen megtisztelő lenne egy ilyen kérés, hiszen minden focistának az az álma, hogy válogatottban szerepelhessen. De ez aligha fog megtörténni, úgyhogy én a továbbiakban is az eddigiekhez hasonló sikereket kívánok neki!

Hogy tetszik Magyarország, hogy érzi magát hazánkban?
Őszinte leszek: ez a legjobb hely, ahol valaha jártam. Éltem Madeirán (amikor a Nacionalban játszott – a szerk.), ami gyönyörű hely, de néhány hónap után azt éreztem, hogy többre van szükségem a világból. Mióta itt vagyok felszabadultam. Közelebb vagyok a családomhoz, a barátaimhoz. Budapesten lakom, és úgy érzem magam, mintha otthon lennék Milánóban. Ugyan nem beszélek magyarul, de az angollal el tudok boldogulni.

Már ősszel is jól ment neki a védés:

Azért ismer már néhány magyar szót?
Persze, a csapattársaimtól tudok néhány szót, de mindegyik csúnya, úgysem írhatja le őket. Elkezdtem magyarul tanulni, de olyan nehéz a nyelv, hogy gyorsan feladtam.

Mi az álma futballistaként?
Hogy egyszer a Bajnokok Ligájában szerepelhessek.

Mondjuk, a Ferencvárossal?
Nem szeretnék egyetlen csapatot sem megnevezni, maradjunk annyiba, hogy minden jó lehetőségre nyitott vagyok. De nem szoktam állandóan ezen gondolkodni. Szerintem az az egészséges, ha az ember a jelenben él, és nem azon jár az agya, hogy mi volt, vagy mi lesz. Csak akkor lehetsz sikeres, ha teljességgel a jelenre koncentrálsz.

Mivel lenne elégedett az idény végén Mezőkövesden?

A szezon elején mindenki elkönyvelte, hogy ki fogunk esni. Aztán edzőt váltottunk, megváltoztattuk a hozzáállásunkat, az egész gondolkodásunkat és elkezdtek jönni az eredmények. Elkezdtünk hinni benne, hogy bent maradhatunk, az utóbbi hónapok eredményei pedig egyre több önbizalmat adnak.

Ettől még a célunk továbbra is a bennmaradás, minden, amit ezen felül elérünk, egyfajta plusz. Ha továbbra is keményen dolgozunk, akkor nagyon szép eredményt is elérhetünk a szezon végén.