Izomláz és gumilabda

Görbicz Anita olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 2. rész.

Mint említettem, szerdán elkezdődött Tatán az edzőtábor, ami csaknem húsznapos szabadság után nem akármilyen terhet ró az ember lányára. Most, péntek este, amikor három napon vagyunk túl, olyan izomláz gyötör, mintha életemben nem sportoltam volna korábban. Ez persze nincs így, csakhogy egy tíznapos római vakáció alatt könnyű elszokni a testmozgástól, hát még a súlyzózástól!

Merthogy emelgetjük a súlyzókat rendesen, ezt hívják rávezető edzésnek, tudniillik hétfőn indulunk Szlovéniába, a már korábban emlegetett magaslati edzőtáborba. Akkor jön majd igazán a fekete leves, ott aztán lesz erdei futás, ami szintén nem kenyerem, hogy a többi nyalánkságot ne is említsük. De hát olimpiára készülünk, és ha érmet, sőt, aranyérmet akarunk szerezni, akkor azért meg kell szenvednünk.

Amúgy labdázás is szerepel a tatai programban, de furcsa labdázás ez: apró gumilabdával gyakorolunk, ezt sokkal nehezebb elkapni, a mozgását kiszámítani, mint a szabvány kézilabdának - éppen ezért igencsak fejleszti az ügyességünket.
Délelőtt, délután edzünk, most, péntek este negyed nyolc tájban alig van erőm összehozni ezt a kis naplóbejegyzést.

Esténként különben nyugodtan kimehetünk a városba, akár diszkóba is elmehetnénk, de hát kinek van kedve diszkóba járni, amikor nincs ereje - járni?! Szombat délelőtt még edzünk egyet, aztán délután mindenki mehet haza, én természetesen Győrbe, s a vasárnap a családé.
Aztán hétfőn indulunk Roglába, a szlovén hegyekbe, ahonnan szintén küldök majd naplórészleteket.

Ha lesz erőm felemelni a mobiltelefont vagy leütni a számítógép billentyűzetét...