Hétfőn hazaérkeztünk Franciaországból, s a repülőtérről egyenesen a SYMA-csarnokba mentünk, hogy felpróbáljuk és hazavigyük az olimpiai formaruháinkat. Őszintén szólva, nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog a szerelésünk, de amikor felpróbáltam a ruhákat, elakadt a lélegzetem. A fehér ruha és a blézer csak simán jó volt, a szoknyás kosztüm viszont egyenesen csodálatos! Nem is beszélve a sportcuccokról, amelyeket öröm hordani. (Ez itt nem a reklám helye, azért is nem említem a márkát.)
Persze ennél sokkal fontosabb, hogy jól szerepeltünk az úgynevezett előolimpián, Dél-Nyugat-Franciaországban, Bayonne-ban és Boulazacban. Legyőztük a franciákat a világbajnoki döntő tulajdonképpeni visszavágóján, megvertük a brazilokat, és csak szoros meccsen kaptunk ki a dánoktól. Nekem - úgy érzem - valamennyi meccsen jól ment, a két nagy ellenfélnek összesen tizenegy gólt sikerült dobnom. Nem érzem már a hasfalhúzódásomat, de hogy ne legyen maradéktalan a jó érzésem, bejött egy másik, könnyebb húzódás. Sebaj, ilyenekből volt elég a pályafutásom során, ezek már meg se kottyannak.
Mindenki azt kérdezgeti, hogy ugye a dánok az utolsó, már érdektelen mérkőzésen hagyták győzni a meglepően jó brazilokat. Szerintem erről szó sincs. A brazilok tényleg nagyon jók, és reális körülmények között verték meg Dániát. Más kérdés, hogy a torna végére talán elfáradtak a dánok, és azért kaptak ki.
Ettől függetlenül nem hinném, hogy Brazília meglepetést okozna a csoportban az olimpián...
Akárhogy is, ezen a héten mindenki otthon, a klubcsapatával készülhet, így például jómagam Győrben. Ennek most nagyon örülök, jól esik végre a családdal tölteni az estéket, és nem egy idegen szállodában. Lajos (Mocsai, a szövetségi kapitány - a szerk.) jól döntött, hogy hazaengedett bennünket.
Jövő héten úgyis lesz elég izgalom, stressz, ugyanis kétszer fogadjuk a franciákat, negyedikén, szerdán Veszprémben, aztán ötödikén, csütörtökön, Budapesten, a Papp László Sportarénában.
Aki jó kézilabdát akar látni, azt szívesen látjuk!