Sportmúzeum |
Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel. |
Az összes interjú |
"Szinte kibírhatatlanok voltak a várakozás percei. Amikor megnéztem, kik jönnek utánam, nem adtam magamnak esélyt a döntőbe jutásra. Most viszont nagyon boldog vagyok. A fináléban már bármi megtörténhet" - mondta Gál, aki 37 ezreddel előzte meg az első tartalék szerepére kényszerülő francia Benoit Caranobe-ot.
A türelemjáték azért is volt bosszantó, mert a szervezők nem szolgáltak részeredményekkel a viadal alatt. Igaz, mindenkinek lehetett tudni az ugráspontszámát, de azt nem, hogy az érintett érdekelt-e a szerenkénti rangsorolásban - ekkor ugyanis két gyakorlatot kell bemutatni és azok átlag adja ki az értéket -, vagy csak a csapatversenyre összpontosít, és akkor elegendő egy ugrást produkálni. Így hát Gál csak az emlékezetében bízhatott, hogy azok, akiknek jobb az osztályzata, egyszer vagy kétszer ugrottak-e.
"A vége felé éreztem, hogy izgulnom kell, mert vagy éppen kiesek, vagy éppen bekerülök a döntőbe. Szerencse, hogy az utóbbi valósult meg, és nem kell még hazamennem." - tette hozzá Gál Róbert.