Sportmúzeum |
Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel. |
Az összes interjú |
Amit Amerika pólós leigázásáról a statisztikai mérleg mutat, legalább is lenyűgöző magyar szempontból, hiszen az öt döntetlent és 13 vereséget kereken ötven győzelem ellensúlyozza, igazán bőségesen. A csütörtöki, sor- és időrendben 69. összecsapást is megalapozta a nyári párbaj kedvező végkicsengése: a budapesti két sikert követően a négy Világliga-találkozó első, Long Beach-i ütközetét elvesztette ugyan, a július 7-i, eddigi utolsó medencerandevút azonban 11-8-ra megnyerte Kemény Dénes legénysége a tengerentúliak Ratko Rudic, az ex-jugoszláv mester vezényelte társasága ellen. És ha abban nem is lehetett bízni, hogy az 1928-as sportághistóriai nyitótalálkozó eredménye - akkor 5-0 volt "ide" - ismétlődik Athénban, azért a magyar győzelem elvárható volt az olimpiai uszodában is.
Csaknem négy perc lepergett az első játékrészből, de még mindig nem esett gól a szemmel láthatóan két igen ideges csapat találkozóján, amikor is az amerikaiak leltek egyet, szerencsére Benedek "felsőléces passzára" jókor érkezett Fodor (1-1). Emberelőnyből újfent a Rudic-gárda volt eredményes, ám még bő fél perc maradt a válaszra, s Madaras balja bámulatos biztonsággal dolgozott (2-2).
A harmadik negyed is huzamos időn át a kölcsönös hibázásokról, az elpackázott lehetőségekről szólt, mígnem fél perccel a szakaszvég előtt emberfórnál Kiss Gergely zúdított a léc alá (6-4).
Az utolsó játékrészben sem árasztotta el a medencét a gólözön, a kivételt a negyed közepén esett amerikai találat jelentette (6-5), ezt aztán a hajrában Varga ostorcsapásszerű, ennél fogva háríthatatlan lökete követette (7-5). Megvolt a meccs, a magyar férfi válogatott itt-ott akadozó játékkal, a szokottnál több hibával pólózva, de teljesen megérdemelten diadalmaskodott harmadik csoportmérkőzésén is.