negyeddöntő:
Franciaország - Magyarország 25-23 (10-13)
Elenikó-aréna, 3000 néző
vezette: Bavasz, Migasz (görögök)
gól: Lejeune 6/1, Cano 5, Tervel 5, Pecqueux Rolland 4, Herbrecht 2, Wendling 2, Korfanty 1, illetve Radulovics 6/1, Ferling 5, Görbicz 4/1, Lovász 3, Kulcsár 2, Kirsner 2, Farkas 1
hetes: 2/1, illetve 4/2
kiállítás: 12, illetve 8 perc
Mocsai Lajos szövetségi kapitány ezúttal Pálffy Zsuzsát nem jelölte a keretbe, a másik oldalon kollégája, Olivier Krumbholz Delphine Guehlt ültette a lelátóra.
Nem lehet azt mondani, hogy ismeretlen csapatok randevúztak az athéni Helleniko Arenában, ahol a második negyeddöntő-mérkőzésen a magyar és a francia nőikézilabda-csapat csapott össze a legjobb négy közé jutásért.
A két válogatott évek óta együtt készül a különböző világversenyekre, nem véletlen, hogy akár Franciaországban, akár hazánkban komoly nemzetközi tornára kerül sor, a két válogatott mindig ott van. Az eddigi 34 összecsapáson 24 magyar siker született, a bosszantó, hogy tíz gall siker közül a legemlékezetesebb éppen a tavaly decemberi, zágrábi világbajnoki finálé, amelyet csodaszámba menő módon veszített el a Mocsai-csapat.
A revánslehetőség persze már nem teljesen igaz, hiszen az ominózus döntő óta háromszor is megmérkőzött egymással a két együttes: július 25-én Bayonne-ban 24-23-ra nyertünk, augusztus 25-én Veszprémben 31-31 volt az eredmény, majd másnap Budapesten 33-32-re diadalmaskodtunk.
Nyitott védekezéssel kezdett mindkét együttes, érdekes módon kevesebb durvaság csúszott be a játékba, mint amennyit ez a fajta felállás magában rejt. Az első percekben Nicolas és Pálinger egyaránt parádét mutatott be, a 9. percben úgy vezetett 4-2-re a magyar csapat, hogy már Radulovics és Görbicz is elhibázott egy-egy büntetőt.
A folytatásban szerencsére csak a Dunaferr kapusa tartotta igazán pazar formáját, ziccereket tömkelegét hárította, némely átlövés pedig olyan könnyedén halt el kezei között, mintha juniorok dobálnának kapujára. Pedig a francia csapat szinte megegyezett a világbajnok kerettel, érdekességként talán az tűnhetett fel, hogy Szabó (Jacques) Melinda ezúttal kevés szerepet kapott támadásban, helyette Cendier Ajaguin jutott inkább szóhoz a jobbátlövő posztján.
A 20. percben ugyan még egyszer felkapaszkodtak a franciák két gólra (10-8), a különbség inkább három és négy gól között mozgott. A magyar csapat ugyan ideiglenesen elveszítette egyik legjobbját, az addig három találatot szerző Ferlinget, aki csúnyán ütközött az egyik franciával, de nem ez okozta azt a kis rövidzárlatot, amely a 13-8-as előnyről mindössze 13-10-es félidei állást eredményezett.
A második félidő elején folytatta az első játékrész utolsó percében mutatott hullámzó játékát az együttes, a francia csapat pillanatok alatt egyenlített, így Mocsai Lajosnak nem is maradt sok választása, mint 16-16-nál védekezést váltani. Érkezett Tóth Tímea, ezzel visszaállt a hatosfal, ám a csapatnak az sem tudott lökést adni, hogy a nagy mumus Nicolas egy szerencsétlen lépés következtében súlyosnak tűnő térdsérülést szenvedett.
(A kapus ugyan megpróbálkozott a visszatéréssel, de látva a televíziós visszajátszásokat, az is csoda lesz, ha az olimpián még be tud állni valamikor a kapuba.)
17-17 után még egyszer meglódult a csapatunk, Dudziak kapust annyira váratlanul érte a pályára lépés ténye, hogy közel tíz percébe tellett, mire belemelegedett, addig viszont Radulovics, Kirsner, majd Lovász is beköszönt.
Hogy 20-17-ről hogyan lett 20-21, azt csak a franciák tudják, Dudziak egyszer csak elkapta a fonalat (azt is mondhatnánk, sikerült őt naggyá tenni), ám 22-22 után már Pálinger sem tudta tartani a lépést az ellenféllel, Pecqueux-Rolland beállós pozícióból kétszer is betalált.
Az utolsó négy percnek kétgólos hátránnyal vágott neki a magyar csapat, ám Mocsai Lajos (csakúgy, mint Ukrajna ellen) csak nem akart időt kérni. A tétova játékosok közül Görbicz vállalkozott volna, de rengeteg hibával játszott, Radulovicsot kikapcsolták, míg Franciaország csapatként funkcionált, addig mi csak futottunk az eredmény után.
A hajrában már nem volt kétség afelől, a világbajnok csapat megőrzi előnyét, végül 25-23-as győzelemmel lépett be az elődöntő kapuján.
Magyarország számára maradt az 5-8. hely valamelyike, s a szomorú tény: a várt (arany)érem helyett már csak esélytelenebbnek tartott férfi csapatunk hozhatja meg a szakág athéni medálját. A Mocsai-csapat következő, szombati ellenfele Brazília lesz. A pénteki elődöntő párosítása: Franciaország-Koreai Köztársaság; Dánia-Ukrajna.
a további negyeddöntőkben:
Ukrajna - Spanyolország 25-23 (12-9)
Koreai Köztársaság - Brazília 26-24 (16-9)
Dánia - Kína 32-28 (18-14)
a 9. helyért:
Angola - Görögország 38-23 (18-11)