Bob

A mai napig nem sikerült megnyugtató választ találni arra a történelmi kérdésre, vajon honnan is származik a sportág. A korábbi évek téziseit, melyek szerint Svájc volt a szülőhazája a bobozásnak, a naganói olimpia előtt megkérdőjelezték, mondván, az 1800-as években a New York állambeli Albanyben már használtak a bobhoz hasonló fatákolmányokat.

Magyar induló:
Gyulai Márton
Kürtösi Zsolt
Margl Tamás
Pintér Bertalan

Az amerikai Bob és Szkeleton Szövetség az 1880-as éveket ismeri el a sportág első korszakának, így egyelőre Albany városáé a dicsőség. Európai források ugyanis csak 1883-ra teszik az első nemhivatalos bobversenyt, szervezett keretekben azonban csupán 1898. január 5-én rajtolhattak el az ötszemélyes tákolmányok Svájcban. (Érdekessége a viadalnak, hogy két utasnak hölgynek kellett lennie.)

St. Moritzban a sportág nagy örömet szerzett a brit és amerikai turistáknak, az 1914-es Európa-bajnokságon már több mint száz bob száguldott az alpesi lejtőkön.

Ami a bob olimpiai múltját illeti: az 1924-es bemutatkozás óta a megszerezhető 37 aranyból 21-et a németek és a svájciak zsebeltek be. Az igazi nagy áttörésre az 1952-es oslói olimpia után került sor, amikor minden idők legnehezebb bobcsapata, Németország miatt (468 kg-ot nyomtak összesen) az 1923-ban alapított nemzetközi szövetség új szabályt hozott: a kettesbob legénységének felső súlyhatára 200, a négyesé 410 kilogramm lett. A négyesek bobbal együtt legfeljebb 630 kg-osok lehetnek.

A kettes bobban egy kormányos és egy fékező ember, a négyesben mellettük még két plusz tolóember alkotja a csapatot. Négy futam eredményeit összeadják, így alakul ki a végeredmény.

Torinóban a férfiak kettes- és négyes versenye mellett a Salt Lake Cityben már bemutatkozott a női kettesek is harcba szállnak az érmekért.