Egyeseknek siker, másoknak nagy kudarc az olimpiai ezüst

A birkózó Komáromi Tibor máig nem tudta megemészteni a traumát, hogy a szöuli olimpián esélyesként be kellett érnie az ezüstéremmel, ugyanitt az úszó Güttler Károly nagyon örült a második helynek is, holott csupán egyetlen századmásodperccel maradt le az aranyról. Ma már a neki járó alacsonyabb olimpiai járadék miatt van benne keserűség is. A három éve Athénban ezüstérmes súlyemelő Krutzler Eszter először csalódott volt, de ma már sikerként éli meg a második helyét.

"Szerettem volna győzni Athénban, ezért amikor a dobogó második fokán álltam, egyáltalán nem voltam boldog. Igaly Diána sportlövészetben aznap nyert aranyat, így az ezüstöm a háttérbe is szorult. Igazából csak most, hogy szülés után tavasszal visszatértem, és újból belevágtam a munkába, ébredtem rá, milyen gyötrelmes út vezet az olimpiai dobogóig. Így aztán utólag már nagyon szépen csillog az ezüstérem is" - fogalmazott Krutzler Eszter a "Siker vagy kudarc az olimpiai ezüstérem?" című könyv bemutatóján, amelyen mintegy félszáz ötkarikás ezüstérmes volt jelen, s ilyen sporttörténelmi összejövetelre még soha nem került sor Magyarországon.

A bemutatóra eljött a könyvében nyolcvanhat magyar olimpiai ezüstérmest megszólaltató Jocha Károly legidősebb beszélgetőpartnere, a 87 éves Baranyainé Balázs Erzsébet is, aki az 1948-as londoni olimpián a női tornászcsapat tagjaként végzett a második helyen. Legfiatalabb olimpiai ezüstérmesünk, a 18 éves úszó Gyurta Dániel (2004) "igazoltan" hiányzott, hiszen jelenleg Debrecenben készül a decemberben itt rendezendő rövid pályás Eb-re.

Csupán hárman hárították el a szerző érdeklődését: Gyarmati Andrea úszó (1972), Szabó István kajakozó (1980) és Verrasztó Zoltán úszó (1980), ugyanakkor ellenpéldaként a nyolcvanhárom éves, a Sydneyben élő, évek óta igen súlyos beteg Csuvik Oszkár, az 1948-as, londoni olimpia vízilabda csapatának tagja szívesen fogadta a telefonon történt, ismételt kérdezősködést.

A könyvből többek között kiderül, a birkózó Komáromi Tibor máig nem tudta megemészteni a traumát, hogy az 1988-as szöuli olimpián esélyesként be kellett érnie az ezüstéremmel, ugyanitt az úszó Güttler Károly - magát legfeljebb a nyolcas döntőbe várva - nagyon örült a második helynek is, holott csupán egyetlen századmásodperccel maradt le az aranyról. Ma már a neki járó alacsonyabb olimpiai járadék miatt azonban van benne keserűség is: "Kiszámoltam, amennyiben legalább hatvanöt éves koromig élek, úgy az első és a második helyezettek járadéka közötti különbség mintegy húszmillió forint lesz. Ez azért mégsem semmi..." Az ugyancsak úszó Szabó Tünde (1992) megbékélt az ezüsttel Egerszegi Krisztina mögött: "Amikor életem legnagyobb sikereként Barcelonában második lettem, sokkal könnyebb volt elfogadni ezt az eredményt, mint maximumot, miután a tényt, mint megváltoztathatatlant, már korábban sikerült elfogadtatnom magammal."

A könyvbemutatón érdeklődésünkre Krutzler Eszter elmondta még, hogy bár egyelőre nincs olimpiai kvótája, reméli, hogy jövőre megszerzi: "Az Európa-bajnokságon a még kvótával nem rendelkező nemzetek rangsorában legalább a harmadik helyen kell végeznünk ahhoz, hogy magyar súlyemelő is indulhasson Pekingben, de a nemzetközi szabadkártyákat is kioszt. Így vagy úgy, de szeretnék kijutni az olimpiára, s bár Athénban a 69 kg-ban indultam, most már a 63-ban próbálkozom."

Érdekesség, hogy olimpiai ezüstérmeseink közül Gyurta és Krutzler mellett a párbajtőröző Kovács Iván (1992, 2004), Kulcsár Krisztián (1992, 2004), Boczkó Gábor (2004) és Imre Géza (2004), a kardozó Nemcsik Zsolt (2004), az öttusázó Balogh Gábor (2000), a diszkoszvető Kővágó Zoltán (2004), valamint a kézilabdázó Pálinger Katalin (2000) és Balogh Beatrix (2000) is ott lehet Pekingben.