1980 Moszkva - csonka olimpia I.

Ha valaki nem vette volna észre a montreali "csonka olimpiát", azoknak a két nagyhatalom, Szovjetunió és Egyesült Államok prezentált egy másikat. A szovjet hadsereg 1979-es afganisztáni bevonulását rossz szemmel néző amerikai elnök, Jimmy Carter felszólította a világot: ne induljanak el a moszkvai játékokon. Ezért meg kell fizetniük! - adta ki a jelszót Carter 1980. január 20-án, azzal a tudattal, hogy az általa meghirdetett bojkotthoz legalább az USA NATO-szövetségesei csatlakoznak, azonban csak a Német Szövetségi Köztársaság mutatkozott szolidárisnak.

• Nagy-Britannia vállalta a moszkvai indulást
• Az 1980-as moszkvai és az 1984-os Los Angeles-i olimpia képekben

Végül 30 ország az előzetes nevezés ellenére nem jött el (közülük Japán, Kanada, Kína, az NSZK és az Egyesült Államok számított jelentős veszteségnek), míg 33 ország már magát a meghívólevelet is válasz nélkül hagyta. A megnyitóünnepségen megjelent 81 nemzet közül 16-an - tiltakozásul az Afganisztán ellen irányuló agresszió ellen - nem saját, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ötkarikás zászlaja alatt vonultak be a Lenin-stadionba.

Magát az eseményt azonban kevésbé zavarta mindez. Az olimpiai politikai felhangoktól mentes, színvonalas versenyt hozott; a kitűnően szervezett show nem fajult "kommunista felvonulássá". (Érdekes, hogy az amerikai sportolók tiltakoztak a bojkott ellen. Azt hangoztatták, hogy ezzel a lépéssel nem a Szovjetuniót, hanem őket sértik meg.)

Moszkvában 1980 júliusa vidám napokat hozott az embereknek. Az üzletekben a pultokra hús is került, a hal friss volt, a krumpli olcsóbb lett, ami abban az időben külön-külön is komoly szenzációnak számított, így együtt meg pláne. A várost pedig kicsinosították, hadd lássa meg a világ és a "nyugati fertő", hogy a szocializmus legerősebb bástyája mily csodálatos olimpiát rendez.

A vetélytársak távolmaradásával egyértelműen érvényesült a szovjet és a kelet-német fölény. Tornában a szovjet Alekszander Gyityatyin nyolc érmet szerzett (közte 3 aranyat), ennyit még soha senkinek nem sikerült egy olimpián. A nőknél a román Nadia Comaneci kettő aranyéremmel gazdagodott, így összesen már 5. bajnoki címét szerezte meg. Az olimpia egyik történelmi hősének a kubai Teofilo Stevenson számított, aki a játékok ökölvívó-történetében először szerzett három aranyérmet ugyanabban a súlycsoportban.

Coe elöl, Ovett üldözi - hiába

Atlétikában a legfontosabb 100, illetve 200 méteres síkfutást a skót Allan Wells, valamint az olasz Pietro Mennea nyerte, de az olimpia legnagyobb párharcát a Steven Ovett, Sebastian Coe csata jelentette. A 800 méteren világcsúcstartó Coe eltaktikázta magát - Ovett nyert; 1500 méteren a világcsúcstartó Ovett omlott össze - Coe győzött. Micsoda dráma!

A csodát azonban ismét egy etióp futó jelentette. Abebe Bikila látványos feltűnéséhez hasonló volt honfitársa, Miruts Yifter megjelenése. A 162 centiméter magas és mindössze 56 kg testsúlyú futóról, senki sem tudta hány éves, még ő maga sem. Ránézésre 40 felett lehetett... Nos, ez az "öregember" 5000 méteren és 10 ezer méteren is bajnokságot nyert!

Sorrendben elért három olimpiai aranya (1968, 72, 76) után negyedszerre már nem sikerült győznie a hármasugró Szanyejevnek, "Szuhumi Kenguruja" 17,24 méterrel második lett, a honfitárs Udmäe (17,35) mögött. A montreali győztesek közül a férfiaknál csak a maratoni futó NDK-s Cierpinski és a szovjet kalapácsvető Szedih védte meg elsőségét, utóbbi 81,80 méteres világcsúccsal. A nőknél a keletnémet Wöckel 200-on, a szovjet Kazankina 1500-on, az NDK 4x100-as váltója, a szintén NDK-s Jahl diszkoszvetésben tudott duplázni. A hölgyeknél a szovjet Olizarenko 800-on, valamint az NDK sprintváltója szállította a világcsúcsot.

Úszásban nagy meglepetésre egyetlen férfi világcsúcs született (kilenc női rekord mellett): az 1500 méteres gyorsúszásban Vlagyimir Szalnyikov 14:58,27 perces idővel - több mint négy másodperccel! - megdöntötte az amerikai Goodell világcsúcsát. Az úszóversenyek legeredményesebb versenyzője két kelet-német úszónő, Rica Reinisch és Barbara Krauss lett. Mindketten három-három aranyérmet nyertek hát-, illetve gyorsúszásban.

Magyarországnak a szocialista blokkban játszott központi szerepét mi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy minden idők legnagyobb magyar küldöttsége jelent meg a moszkvai olimpián. 261 hazai sportoló (180 férfi, 81 nő) állt rajthoz és végül 7 arany-, 10 ezüst- és 15 bronzéremmel Magyarország az éremtáblázat 6. helyén végzett.

Legelső aranyérmünket Varga Károly szerezte a kisöbü sportpuskások 60 lövéses fekvő számában. Ezt követte két kötöttfogású birkózóarany: először Növényi Norbert győzött a 90 kg-osok között (a fináléban a román Dinut verte), s szerezte birkózó-pályafutása egyetlen világverseny-győzelmét, majd Kocsis Ferenc következett a 74 kg-osok mezőnyében (a fináléban a szovjet Bikov ellen nyert).

Két nappal később Magyar Zoltán következett, aki megvédte montreali elsőségét lólengésben, s második olimpiai bajnoki címével búcsúzott az aktív sportolástól. Wladár Sándor úszógyőzelmét az tette még szebbé, hogy a 200 métetes hátúszás döntőjében egy másik magyar, Verrasztó Zoltán előtt csapott elsőként a célba. A 17 éves gimnazista fiú - Széchy Tamás tanítványa - első komoly versenyét nyerte meg, ezt később megtoldotta még két Eb-arannyal (1981, Split - 100 és 200 m hát), és egy világbajnoki címmel (1982, Quayaquil - 200 m hát). 1985-ben visszavonult, azóta állatorvosi hivatásának él.

Hatodik aranyérmünk Baczakó Péter nevéhez fűződött, aki montreali 3. helyét Moszkvában aranyéremre váltotta a súlyemelés félnehézsúlyának összetett versenyében. Utolsó, aranyérmünket a Foltán László és Vaskuti István kenu kettes nyerte a sportág 500 méteres viadalán.

Az olimpia éremtáblázatán a Szovjetunió végzett az élen (80 arany, 69 ezüst, 46 bronz), megelőzve az NDK-t (47 arany, 37 ezüst, 42 bronz) és a Bulgáriát (8 arany, 16 ezüst, 17 bronz), s a magyar csapat a 6. helyet foglalta el (7-10-15).