Barta Nóra miatt zengett az uszoda Eindhovenben

Két éve a budapesti "vizes" Európa-bajnokságon bronzérmet, két hete pedig Eindhovenben ugyancsak hazai pályán ezüstöt nyert Barta Nóra, aki idén a műugrók pekingi Világkupa-versenyén megszerezte az olimpiai kvótát is, így augusztusban az ötkarikás játékokra visszatérhet a kínai fővárosba. Itt a célja a döntőbe jutás, de nem tagadja, hogy időnként olimpiai éremről álmodik.

- Az Európa-bajnokság után adott magának, avagy az edzője, a holland válogatott szövetségi kapitányaként dolgozó Ligárt Balázs engedélyezett néhány nap pihenőt? - kérdeztük a már másfél éve Eindhovenben készülő Barta Nórát.
- Szerencsére engedélyezett. Eindhovenben is van repülőtér, kinéztem egy fapados valenciai járatot, találtam olcsó szállást is, és elutaztam öt napra. Igazából Barcelonába szerettem volna elmenni, de Valenciát kevesebből ki tudtam hozni, és itt is remekül éreztem magam. Szerdán reggel érkeztem vissza.

- Mivel ütötte el az idejét Spanyolországban?
- Rengeteget mászkáltam, megnéztem a februárban nyílt állatkertet, az Akváriumot, és mivel 20-25 fok volt, még napoztam is a tengerparton. A tengerbe azonban csak bokáig merészkedtem be, mert a víz még nem melegedett fel annyira, hogy kellemes legyen. A lényeg, hogy sikerült kipihennem magam, ami már nagyon rám fért. Az Eb előtt idén négy versenyen vettem részt, és összeszámoltam, a selejtezőkkel, középdöntőkkel és döntőkkel együtt tizenháromszor álltam rajthoz. Európa-kupán, Világkupán, Grand Prix-versenyen is, és már rettenetesen elfáradtam. Úgy voltam vele, most mindenképpen szükségem van néhány napra, hogy egy kis időre azt is elfelejthetem, uszoda is van a világon...

- De amióta hazajött, már biztosan lement az uszodába, ugye?
- Persze, már szerdán edzettem is. Sokat nem szabad kihagyni, mert különben utána nehéz újra ráérezni a deszka ritmusára. Most számomra is olyan volt, mintha legalább három hónapig nem lettem volna edzésen. De ezzel tisztában vagyok, tudom, hogy nekem az olimpia előtt sem szabad pihenni, akkor biztosan nem tarthatok három nap szünetet sem. Az uszodába amúgy szerdán azért is le kellett mennem, mert éppen aznap volt a huszonnegyedik születésnapom, és a csapattársaim köszöntöttek. Az a szokás nálunk, hogy akinek szülinapja van, visz csokit, de csak akkor ad a többieknek, ha énekelnek neki. Nos, engem úgy megénekeltek, hogy csak úgy zengett az egész uszoda! Már el is határoztam, hogy jövő szombaton rendezek is egy kis kerti partit a lányoknak.

- Az olimpiáig hogyan alakul a versenyprogramja?
- Május elején az Egyesült Államokban, Fort Lauderdale-ben, utána pedig Sheffieldben, Rostockban, majd Rómában indulok. Ezek is nagyon erős versenyek lesznek, Grand Prix-k, illetve Sheffield a régi Grand Prix-döntő helyett életre hívott Világszéria egyik állomása. Ezeken az előző évi GP-sorozat legjobbjai indulhatnak.

- Az Eb-n látott ugrásai megmaradnak az olimpiára, vagy lesz olyan, amelyet nehezebbre cserél?
- Két új ugrást már régóta gyakorolok, ám ezeket versenyen csak akkor vetem be, ha már biztosan tudom. Különben nem lenne értelme. Hiába erősebb a szorzója két tizeddel, ha a kicsivel könnyebbet jobban kivitelezem, akkor nem éri meg cserélni.

- Két éve a budapesti Eb-n az olimpia műsorán is szereplő 3 méteres számban lett bronzérmes, most Eindhovenben 1 méteren nyert ezüstöt. Melyik érem a kedvesebb a számára?
- Mindkettő egyformán kedves, nem teszek különbséget közöttük.

- Az olimpia előtt még hazajön Magyarországra?
- Igen, a júliusi magyar bajnokságon mindenképpen szeretnék indulni. Az ob után azonban visszajövök Eindhovenbe, mert igazából itt tudok ideális körülmények közepette készülni. Valószínűleg az olimpia előtt is csak táskát cserélni jövök haza, egyből megyek tovább Pekingbe.

- S milyen reményekkel utazik majd az olimpiára?
- Tudomásom szerint a versenyszámomban harmincnégyen leszünk, innen kell továbbjutni először a tizennyolcas középdöntőbe, majd pedig a tizenkettes döntőbe. Az alapvető célom az, hogy jussak be a fináléba, ám van álmom is: az, hogy Pekingben is szerezzek érmet. A két kínai indulót nagyon nehéz lesz legyőzni, de azért ők sem verhetetlenek, és nem kizárt, hogy hazai pályán a nagy elvárás miatt túlságosan is izgulnak majd. Úgy számolok, reálisan tíz-tizenöten pályázhatunk az éremre, és az dönthet, hogy ki milyen passzban lesz, hogyan kezeli a körülményeket. S reménykedem, hogy a surranópályán én is odaérhetek a dobogóra.