Gyurcsány aranyérmeknek akar örülni

Vízilabdán kezdett, aztán rohant birkózásra. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a fia, Tamás szurkolni jöttek Pekingbe. Valamit nagyon tudnak, mert mindjárt össze is jött nekik egy győzelem és egy ezüstérem. Sikeres kezdés...

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

"Kívülről nagyon nehéz megítélni, hogy egy ilyen verseny mikor sikeres és mikor nem. Én eddig azt láttam, hogy ezek a fiúk, lányok küzdenek. Nagyon más a hangulat, ha az ember ott van a csarnokban vagy az uszodában. Ez egy őrült nagy esemény, nekem az a szerencsém, hogy a második olimpián lehetek ott, de aki nem volt még, az nem tudja felfogni, hogy ez több mint egy ünnepély. Ez egy igazi karnevál, ugyanakkor meg dráma, láttuk, mi történt Fodor Zoltánnal. Tíz méterre tőlünk vagy a tévén keresztül megélni mindezt, nem ugyanaz."

- Ha már Fodornál tartunk, ön értette a szabályokat?
- Nyugodtan bevallhatom, nem tudtam, hogy a szabályok megváltoztak. Utoljára 2006-ban voltam egy veteránversenyen Budapesten. Nem istenkáromlás, mert Hegedűs Csaba is ezt állítja, hogy régen nagyon sokszor unalmas volt a birkózás, valaki csinált egy pontot, aztán kilenc percig vigyázott a pontjára. Most elképesztően izgalmas lett, igaz, hogy a szerencse is közrejátszik abban, ki indíthatja az akciót. Mi egyébként nem panaszkodhatunk, hiszen Fodor kétszer is kedvezményezett volt, ráadásul ne feledjük el, hogy ez a fiú 23 éves. Másodiknak lenni az olimpián nem kis dolog. Ha az eddigi győzteseket vesszük az átlagéletkoruk 25-30 év, akkor azt mondom, ebben a fiúban van még két olimpia. Szerintem ne lógassuk az orrunkat, emeljük meg a kalapunkat, ez fantasztikus teljesítmény volt!

- Jó, hogy említi, otthon folyton arról érdeklődnek, hogy van-e pánikhangulat a magyar csapatban.
- Ez érdekes, mert akikkel eddig itt Pekingben találkoztam, mindenki azt kérdezte, hogy mi van otthon, mert hogy ők meg emiatt bizonytalanok. El kell fogadnunk, hogy a sport nagy változáson ment keresztül. Az a Kína, amelyik most vezeti az éremtáblázatot 1984-ben, Los Angelesben nyerte az első aranyérmét, s most 24 évvel később nem fér kétség ahhoz, hogy meg is nyeri az éremversenyt. Átrendeződik itt minden, szétesett a volt Szovjetunió, a tagköztársaságok önállóan jelennek meg, de ott van Jugoszlávia is, a mi esetünkben fontos, hiszen nem mindegy, hogy vízilabdában hány csapattal kell megküzdenünk. Visszatérve, akikkel én beszélek, azok mind tele vannak bizonyítási vággyal és energiával.

- Füleky András, a vívók szakágvezetője mondta a napokban, a világ sportja annyira kiegyenlítődött, hogy örülnünk kell a negyedik, ötödik, hatodik helyeknek is.
- Magánemberként azt mondom: dehogy akarok a negyedik, ötödik helynek örülni, én az elsőnek szeretnék, s ez így normális. A versenyző győzni akar, a néző győzelmet látni. Ha Fodort megkérdezték volna az olimpia előtt, hogy látatlanban elfogadná-e az ezüstöt, szerintem elfogadta volna, most viszont, hogy döntőt vívott, nyilvánvalóan szomorú. Érzelmileg úgy normális, ha elsők akarunk lenni. Másrészről pedig tény, hogy nagyon sok minden hiányzik a magyar sportból. Sportminiszterként láttam belülről. Azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy lehetne erre többet költeni, én leszek az utolsó, aki azt mondja, hogy nem, hozzáteszem, hosszú a sora azoknak, akikre költeni kell. Viszont, aki csak annyit tud mondani, hogy lehetne rá költeni, és nem tud többet hozzátenni, annak nincs igaza.

- Ma két eseményen voltak, gondolom, mennek majd többre is!
- Az a fő szabály, hogy ezalatt a három nap alatt mindenhová kimegyünk, ahol magyarok vannak. Egyébként meg a fiam dönt.

- Nem hagyhatom ki, vannak kedvencei?
- Nagyon régóta magammal cipelem a vízilabdához fűződő vonzalmamat, amit könnyű mondani, mert sokan így vannak vele. A fiam is vízilabdázik, úgyhogy elmondhatom magamról, vízilabdafan lettem én is, de természetesen, minden magyar versenyzőnek szurkolok.