Juha Pál és Dajka Balázs helyszíni tudósítása Pekingből
Peking nem szívesen dicsekszik a világnak a dugókkal és a tömeggel - nos, hogy ezzel ne legyen probléma, pénteken a munkaadók többsége szabadnapot adott az embereknek, sőt egyes üzletek fogták magukat, és délben bezártak.
A nagy napon az újságírók sem látogathatták az olimpiai helyszíneket, minden tekintet a megnyitó és a Madárfészek felé fordult. A 91 ezer néző befogadására alkalmas stadiont olyannyira körüldrótozták a szervezők, hogy az már a hangulat rovására ment, jelszavuk valami olyasmi lehetett, hogy "a biztonság mindenek felett".
A Madárfészket jeggyel nem rendelkező érdeklődő mégcsak meg sem közelíthette, a 45 ezer tonna acélból épült stadion körülbelül 3 kilométeres sávban le volt zárva, a pekingiek vágyakozva és ámulva figyelték a kerítésen túlról a sárga jegyet lobogtató "boldog tulajdonosokat".
Az Olimpiai Parkban, az úgynevezett Olympic Greenben található Nemzeti Stadion egy óriási téren terül el (kődobásnyira van tőle a szintén emblematikusnak számító "Vízi Kocka") - monumentális téren, késő délután alig 1000 méterre lehetett ellátni a város feletti pára miatt, a Madárfészek első szürke csövei is csak hosszas sétálgatás után tűntek fel.
Nézők a világ összes tájáról jöttek, volt itt amerikai, litván, brazil, kameruni és ki tudja még, milyen drukker. A párafelhővel borított téren mindenki fényképezkedett a híres épülettel, két oldalt pedig egyenruhás kínai szervezők ezrei igazították útba az érkezőket, eltévedni nem lehetett.
Tíz percre (ritka esemény) a nap is feltűnt, jelezve Kínának, hogy most már tényleg kezdődhetnek a játékok. A helyi idő szerint éjjel negyed 1-ig tartó ceremónia nyitányaként 75 perces felvezető műsort láthatott a publikum, amelynek 28 részében különféle táncokat mutattak be az ország tartományainak képviselői.
Hogy a kínaiak kitesznek magukért, jó előre biztosra lehetett venni - már csak azért is, mert egy ideje minden olimpia szervezőbizottsága kötelezőnek érzi, hogy az összes korábbi megnyitót lepipálja látványosság, illetve általában monumentalitás dolgában. A szervezők a nézőket is bevonták, hogy még teljesebb legyen az összkép: minden széken egy táska várta a szurkolókat, amelyben elemlámpa, piros sál, kínai és olimpiai zászló, valamint egy piros, illetve zöld, gombnyomásra villogó műanyag rúd kapott helyet, amelyek "használati utasítást" egyenként megmutatták a megnyitó előtt.
A kínaiak Csang Ji-mu nemzetközi hírű filmrendezőjüket bízták meg az előkészítéssel, aki a hírek szerint az utóbbi három évet ezzel a munkával töltötte. Annyit lehetett tudni előre, hogy három és fél órás, az ország történelmét és nagyságát hirdető ceremóniát rendez.
A hivatalos becslések szerint a megnyitót négymilliárdan (?) kezdték nézni a televízióban, 91 ezren a helyszínen, az időtartamát előzetesen három és fél órásra becsülték (végül majdnem négy és fél óra lett belőle). Csang Ji-mu valóban nem aprózta el a koreográfiát. A visszaszámlálást egy tradicionális hangszer és a csúcstechnika összeházasításával tudták le: a fu nevű ősi kínai dobon játszó 2008 művész hangszere érintésével villantotta fel a fényeket.
Tűzijáték, illetve a házigazdák zászlajának felvonása és himnusza következett, majd hosszas, roppant hatásos előadás, jelmezes, a levegőben mozgatott figurákkal, világító olimpiai ötkarikával, különféle látványtrükkökkel. Aztán egy hatalmas papírtekercs szolgált egyszerre színpad és vászon gyanánt, a Kína kulturális és történelmi hagyományait felelevenítő mozgásszínház, bábjáték és vetítés számára.
Mint sejthető, minden klappolt, tökéletes precizitással zajlott le az előadás, amely vélhetően csakugyan felülmúlta a korábbiakat, bár ember legyen a talpán, aki akár csak a négy évvel ezelőttit is képes részleteiben felidézni.
A 204 felvonuló ország menetét az előző játékoknak otthont adó Görögország nyitotta, amelynek sportolói fehér öltönyben meneteltek, őket a végig táncoló guineaiak követték, majd jött a formaruhára nem sokat költő, egyenmelegítőben vonuló Bissau-Guinea-i küldöttség, majd a kis zászlókat lobogtató törökök, és így tovább. A viszonylag csendes stadionban az első hangrobbanást a tajvaniak érkezése idézte elő, aztán a közönség Hongkong bevonulását is hasonló ovációval fogadta.
A magyarok a 83. helyen vonultak be, a zászlóvivő Kammerer Zoltánra pedig volt miért büszkének lennünk, ő a "vezéregyéniségek" egyetlen háromszoros olimpiai bajnoka, s hogy négyszeres is lehessen, azt egy speciális "fűzővel" próbálta biztosítani - ennek viselésével a több mint 200 perces cipekedés okozta gondoktól kívánta óvni a hátát.
A lobogót tartó sportolók többsége, 61 fő az atléták közül került ki. Második helyen 19 kitüntetett személlyel az úszók állnak, míg a cselgáncsozók 17 zászlót lobogtattak. Kammerer Zoltánon kívül további 12 kajakos és kenus részesült a megtiszteltetésben. A képzeletbeli sort egy-egy kiválósággal a vízilabdázók, az íjászok, a műugrók és a lovasok zárták. Érdekes, hogy egy zászlót egy (meg nem nevezett) edző, egy másikat pedig egy sportdiplomata vitt - írta az MTI.
Az eredeti 205 nemzetből egyébként azért lett "csak" 204 (ez is rekord), mert a NOB a nap folyamán kizárta Bruneit a résztvevők közül. A délkelet-ázsiai ország ugyanis egyetlen versenyzőt sem nevezett a pekingi játékokra, noha - mint azt Emmanuelle Moreau NOB-szóvivő hangsúlyozta - az ötkarikás szervezet az utolsó pillanatig erőfeszítéseket tett az ügyben. Az utolsó pillanatban a kizárás alól felmentett Irak nagy tapsot kapott a közönségtől.
Szintén imádta a közönség a svájci zászlóvívőt, Roger Federert és az amerikaiak kosarassztárját, Kobe Bryantet, de a sportolók is élvezhették, hogy lehet szerepelni, a spanyolok például "megőrültek" az egyik kamera előtt, és percekig integettek, szórták a puszikat, és az üdvözleteket a honfitársaknak.
Ami pedig az időjárást illeti, végül alaptalannak bizonyultak a meteorológusok félelmei, mégsem eredt el a valószínűnek mondott eső. Azt nem tudni, hogy a fülledt meleg prolongálása a rendezőknek köszönhető-e, akik állítólag egy speciális készülékkel készültek szétlőni a gyülekező felhőket.
Miután az utolsó küldöttség is bevonult, Liu Csi, a szervezőbizottság elnöke, majd Jacques Rogge, a NOB feje mondott beszédet, mielőtt Hu Csin-tao kínai elnök hivatalosan megnyitotta volna a játékokat. Ezután korábbi kínai olimpikonok hozták be az olimpiai lobogót a stadionba. A versenyzők nevében Csang Ji-ning asztaliteniszező mondta el az esküt.
Az olimpiai lángot Li Ning háromszoros olimpiai bajnok, egykori tornász gyújtotta meg, ottani idő szerint immár éjfél után. Li Ning volt az 1984-es Los Angeles-i nyári játékok legtöbb érmet szerző versenyzője, három arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel. Visszavonulása után sikeres üzletember lett, saját sportszermárkája van.
A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) 1999-ben világméretű szavazást tartott, hogy tagjai megválasszák a huszadik század 25 legjobb sportolóját. A legjobban közé - ahová Puskás Ferenc labdarúgó és Papp László ökölvívő személyében két magyart is beválasztották - bekerült Li Ning. A díjat Magyarországon vette át.