Arannyal a kórházba

 

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Tóth Tímea víg kedélyű ember, de mosolyogva támadni még sosem láttam. Főleg nem egy olimpián, s főleg nem egy rémálmokat idéző Dél-Korea elleni meccs után. Egyszer azt mondta, hogy a félidőben az öltözőben maradtak, most viszont majdhogynem kirontottak csapatostól. Csak a titkos taktika kellett hozzá: győzni, különben annyi!Úgy megleptük a románokat, játékostól, szurkolóstól, hogy a 11 gólos Maieren kívül senki nem tért magához közülük. Timi amúgy öt napja beteg, meghűléssel bajlódik. Csoda, hogy a többiek nem. Ez a gyakori roamingolás a 35 fokos szabadból a 18 fokos buszba, még a telefonokat is megviseli, nemhogy az embert. De Tóth nem törődik ezzel, szinte repdesve közölte, azt sem bánná, ha innen az olimpiáról egyenesen a korházba kellene mennie. Arannyal a nyakában...

A taxis leelőzte a Nagy Falat

Amikor tova 10 perc autózás után a taxisofőr majdnem bemutatta nekünk, hogy kell ripityára törni egy vadiúj "négykarikás" autó hátsóját, azt hittük apró figyelmetlenség volt. Kegyesen megveregettük a vállát, sebaj pajtás, xiéxié (köszönjük), hogy végül mégsem kukkantottunk be a luxusautó csomagtartójába. Aztán felbukkantak a káprázatos hegyek, és mi tátott szájjal néztük. Egészen az első, majdnem összefejelős fékezésig. Előbb megbizonyosodtunk, hogy egyetlen fogunk sem hullott ki, aztán percekig kérdezgettük egymást, hogy látott-e valaki 20 kilométeres körzetben valamit előttünk, de senki nem volt ennyire résen. A második, szélvédőre tapadós féknél már éberek voltunk és mindössze két variáció maradt a fenn a rostán: pilótánk suttyomban szundikál vagy életében nem futott még össze kanyarral. Az anyósülésen terpeszkedő kollégának azonnal kiadtuk a parancsot, hogy tartsa szóval a megfáradt embert. Nagy meglepetésünkre közölte, hogy nem tud kínaiul, ezért exfocistánk azonnal kapott egy piros lapot, s felháborodva a tudtára adtuk, hogy ha ilyen silány a nyelvtudása, akkor álljon neki "activityzni", azzal amúgy is többre mentünk eddig, mint az angollal. Úgy kapaszkodtunk egymásba a következő, még enyhének sem nevezhető kanyarnál, mint aki az életéért küzd, mert rájöttünk, hogy ez okozza a zavart a sofőrnél. Így esett meg velünk az a csúfság, hogy amikor visszaértünk a városba, nem a lebilincselő Kínai Nagy Falról meséltünk a kollégáknak, hanem a taxisról, aki ugyan potom 4000 forintért vitt el bennünket a Pekingtől 70 kilométerre található Badalingba, de majdnem fizettünk neki ugyanennyit, hogy átadja a kormányt valamelyikünknek. Ragaszkodott hozzá, nem adta. Túléltük. Egy viszont biztos, a taxis a Nagy Falat élményben leelőzte.