Amilyen csalódott volt a világelsőségét hétfőn elveszítő Roger Federer a James Blake-től elszenvedett vereség után, most legalább ugyanannyira boldog. A programjába mintegy mellékesként a párost is felvett svájci Stanislas Wawrinkával vágott neki a versenynek, az alkalmi kettős pedig szép sorban az összes ellenfelet eltüntette az útjából.
Már az is figyelemre méltó volt, hogy Federerék legyőzték az egykor sikert sikerre halmozó indiai Bhupathi, Paes duót a nyolc között, arra azonban kevesen számítottak, hogy az elődöntőt is túlélik. Az ellenfél ugyanis a műfajban (szinte) felülmúlhatatlan testvérpár, a világelső Bryanék, Bob és Mike voltak, ehhez képest a roppant koncentrált Federer Wawrinka hathatós segítségével sima 7:6, 6:4-gyel lépett tovább.
Ez ám a szenzáció, előzetesen ezzel senki sem számolt, pedig most már éppen az lenne meglepetés, ha szombaton nem Federer nyakába akasztanák az aranyérmet. A páros döntőben az ellenfél a minden bizonnyal holtfáradt svéd Thomas Johansson, Simon Aspelin egység lesz, mely szó szerint gyilkos meccsen, 4 óra 46 perces csatában múlta felül a francia Arnaud Clement, Michael Llodra duót. A döntő szett önmagában öt perc híján három óráig tartott, a svédek 19:17-re nyerték a felvonást.
Ehhez képest Federerék mindössze egy óra húsz percet töltöttek a pályán, óriási meglepetés lenne tehát, ha a skandinávok belerondítanának Federer terveibe. Igaz ez annak dacára is, hogy Aspelin a páros műfajban nem akárki, egyesben helyezetlen, de a kettősök rangsorában az előkelő kilencedik helyet foglalja el. Federer az egyes aranyáért jött ugyan, de hogy a párosért is mindent meg fog tenni, az őt ismerve ezerszázalékos biztonsággal kijelenthető.
páros, elődöntő:
Federer, Wawrinka (svájci, 4.) - B. Bryan, M. Bryan (amerikai, 1.) 7:6, 6:4
Johansson, Aspelin (svéd) - Clement, Llodra (francia) 7:6, 4:6, 19:17