Vízen lebegés, kötélhúzás, kődobás - ki nyerné az elfeledett sportágak olimpiáját?

Az első újkori olimpián rendeztek úszóversenyt csak matrózoknak, később lehetett vízen lebegéssel, víz alatti úszással és kötélmászással is aranyérmet szerezni, a kötélhúzás pedig népszerű csapatversenynek számított. Ma is szívesen megnéznénk egy nagypályás kézilabdameccset vagy a kétkezes gerelyhajítás és a helyből ugrás döntőjét, egyes száműzött sportágakban pedig Magyarország is komoly esélyekkel indulhatna.

1896-ban Athénban kilenc sportág 43 számában avattak bajnokot, de például korláton és nyújtón azóta sem rendeztek csapatversenyt, talán éppen azért, mert előbbin két válogatott, utóbbin pedig csak Németország nevezett.

Hasonló lehetett az ok a zártkörű úszás matrózoknak elnevezésű viadalon is, amelyen csak a Görög Királyi Flotta matrózai indulhattak, hárman neveztek, és Joannisz Malokinisz a 100-on győztes Hajós Alfréd 1:22.2 perces idejénél jóval gyengébb eredménnyel, 2:20.4 perccel ért célba. Londonban egy hasonló szám legalább biztos angol diadallal kecsegtetne.

A Cooper-teszthez hasonló 12 órás kerékpárverseny is komoly csatát hozott, a reggel öt órakor rajtoló viadalon heten álltak rajthoz, délig négyen adták fel, ötödik társuk kora délután csatlakozott hozzájuk. A győztes osztrák Adolf Schmal 314,997 km-ig jutott, alig háromszáz méterrel előzte meg a brit Frank Keepinget. Londonban jó esélye lehetne a győzelemre a számban Jeff Jonesnak, a brit kerekes tavaly döntötte meg az országúti 12 órás kerékpározás világcsúcsát, és 491,7 km-t tekert.

Izgalmasabb lehetett az egy- és kétkaros súlyemelés, előbbit az 1904-es játékokon még erőltették, utóbbi viszont a lökés őseként - persze más technikával - szinte napjainkig megmaradt. Ha a 116 évvel elképzelések szerint rendeznénk versenyt - amikor fogantyúval ellátott gömbsúlyzókkal és egyetlen kategóriában, testsúlymegkötés nélkül lehetett indulni -, akkor olyan típusú embereknek lenne esélye, mint akik évről évre a világ legerősebb sportolói között indulnak. Így például a vajdasági Katona Ervin potyaaranyat nyerhetne.

De Nick Árpádnak is találnánk testhez álló sportágat, aki visszavonulása után egyedül kitenne egy kötélhúzócsapatot - aki elhúz egy 400 tonnás komphajót vagy egy repülőgépet, annak néhány ember nem okozna gondot. A kötélhúzás 1900 és 1920 között meghatározó sportága volt az olimpiai mozgalomnak: megjelenésekor ötfős csapatokban versenyeztek, 1904-ben öten alkottak egy együttest, az utolsó három játékokon nyolc-nyolc fő esett egymásnak.

Nehezen hihető, de egykoron a kötélmászás is olimpiai sportág volt. Athénban egy 14 méter magas kötélen kellett függeszkedve feljutni, az öt induló közül csak két görögnek sikerült mindez, de Nikolaosz Andriakopulosz gyorsabb volt, ő 23,4 másodperc alatt jutott fel. A harmadik helyen végző német Hofmann 12,5 méter után jött le.

Nem véletlen, hogy A sportágat a torna alá sorolták, Berki Krisztián talán jó eséllyel is indulna, de a legutóbbi világbajnokság összetett versenyének éllovasai, a japán Ucsimura és Jamamuro, illetve a német Boy megelőzné őt.

1900-ben néhány olyan sportág is szerepet kapott a zűrzavarok olimpiájaként ismert, májustól októberig tartó viadalon, amelynek száznál is több évet kellett várnia, hogy visszakerüljön a programba. Ilyen a golfozás, amelyben 112 éve két amerikai győzelem született, és bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem ismerte el hivatalos olimpiai számként, az évkönyvek megemlékeznek a versenyről.

A sportág 2016-ban már hivatalosan is olimpiai szám lesz: ha idén is osztanának érmeket, akkor a világranglistát figyelembe véve az északír Rory McIlroy dolgát két angol, Luke Donald, illetve Lee Westwood nehezíthetné meg, de az amerikai Bubba Watson és Hunter Mahan is harcban lehetne az érmekért. A női világranglistán a tajvani Yani Tseng vezet a dél-koreai Na Jeon Csoj és a norvég Suzann Pettersen előtt.

A rögbi 1900 és 1924 között négy alkalommal is helyet kapott az olimpiai programban, az Egyesült Államok kétszer, Franciaország és Ausztrálázsia (Ausztrália és Új-Zéland közös csapata) egy-egy alkalommal győzött. A sportág 92 éves mellőzés után 2016-ben, Rio de Janeiróban tér vissza az olimpiára, ha az idei World Series-sorozat eredményei vesszük alapul, akkor nem elképzelhetetlen, hogy egzotikus ország is álmodhat aranyéremről: Új-Zéland, Dél-Afrika, Anglia és Ausztrália mellett ugyanis Szamoa és Fidzsi-szigetek válogatottja számít a legjobbnak.

Hasonló lenne a helyzet a krikettel is, amely 1900-ban szerepelt a műsoron, de csak két csapat, a britek és a franciák részvételével. A sport elsősorban az angolszász területeken honosodott meg, a tradíciók miatt szinte elképzelhetetlen, hogy betörjön Kínába vagy az Egyesült Államokba. Nagy-Britannia, Ausztrália vagy Új-Zéland mellett itt Pakisztán vagy az előző krikettvébé két döntőse, India, illetve Sri Lanka lehetne a befutó.

Lovaspólóban is esélyesek lehetnének a britek és az argentinok, a sportág eddig ötször volt olimpián, legutóbb 1936-ban, az öt aranyból kettő-kettő a két nemzethez került.

Izgalmas lehetett a századforduló olimpián a három helyből-szám: a helyből magasugrás, a helyből távolugrás és a helyből hármasugrás. A legnagyobb csillag Ray Ewry volt, az amerikai gumiember 1900 és 1908 között nyolc aranyat nyert, csak azért nem kilencet, mert 1904 után a hármasugrást kivették a programból (a másik két versenyszámot megnyerte 1906-ban, az athéni nem hivatalos olimpián is). Atléták, röplabdázók, zsákoló kosarasok előnyben - persze csak az, aki képes legalább megközelíteni a nemhivatalos világcsúcsokat (magasugrásban a svéd Rune Almén 190, a távolugrásban a norvég Arne Tvervaag 371 cm-t ugrott, hármasban Ewry 10 méter 58 cm-t teljesített 1900-ban).

Az aktív kosarasok közül tippeljük be Vince Cartert, bár a Dallas Mavericks veterán amerikai magas bedobója csupán 110 centis súlypont-emelkedésre képes helyből, de ruganyossága révén akár triplázhatna is.

Gyöngyhalászok és búvárúszók óriási olimpia esélyét jelentené a víz alatti úszás, amely 1900-ban ugyancsak programon volt. Négy nemzet tizennégy úszója indult, a víz alatt megtett méterek dupla pontnak számítottak, ehhez jött hozzá a lent töltött idő másodperce. A győztes francia Charles de Vendeville 68,4 másodperc alatt 60 métert tett meg, 188,4 pontos teljesítményével nem talált legyőzőre. Bár Ian Thorpe nem jutott ki az olimpiára, hatalmas lábfejével igazi torpedóként hasítana a célba.

Négy évvel később egy ennél is extrémebb sportág került előtérbe, amelyet szerencsére gyorsan elfeledtek. Az angolul plunge for distance nevű úszószám nem volt más, mint fejesugrás utáni hatvan másodpercnyi lebegés, az lett a győztes, aki a legmesszebb jutott ennyi idő alatt.

Ahogy a New York Times szakírója, John Kiernan megjegyezte, minden idők leglassabb versenyszámában "testes férfiak vetik magukat és a vízbe, hogy aztán jéghegyekként lebegjenek tovább". A győztes amerikai William Dickey 19,05 méterig jutott, Michael Phelps ennél biztosan többet tudna.

Akkor már inkább a korabeli atlétikán belüli triatlon: 1904-ben az amerikai Max Emmerich győzött a távolugrás, súlylökés, 100 yard futásból álló összetett versenyen. A jamaicai Usain Boltnak feküdne a viadal, még ha nem érne is el világklasszis eredményt súlylökésben, egy matematikai modell szerint akár másfél méterrel is többet tudna távolugrásban, mint Mike Powell jelenlegi 895 cm-es világcsúcsa.

Az 1906-os játékokat az 1896-os athéni olimpia tízéves évfordulójára rendezték, a NOB nem ismeri el ugyan hivatalos eseménynek, de legalább volt néhány elképesztő versenyszám. Ilyen volt a például a kődobás (6,4 kg súlyú kővel), az ötpróba (távolugrás helyből, antik stílusú diszkoszvetés, gerelyhajítás, 192 méter futás és birkózás) vagy a napjaink sárkányhajójára emlékeztető evezős szám, a tizenhét fős tengerészeti csónak.

Előbbiben az amerikai profi baseball-liga egyik legjobb dobója, C. J. Wilson (Los Angeles Angels of Anaheim) villanhatna, az ötpróba olyan összetett mozgáskultúrát igényel, hogy az amerikai tízpróba-világbajnok, Ashton Eaton lehetne aranyérmes, míg a magyar csapat végre megmutathatná, nemcsak sárkányhajóban jó.

1908-ban megpróbálták bevezetni a motorcsónakversenyeket, de a három számban versenyző két-két hajó közül mindenhol csak egy ért célba - legalább nem kellett célfotóval dönteni az aranyérmekről. Ha Londonban idén osztanának aranyat, legalább lenne katari aranyesély: a tavalyi vb-sorozatot ugyanis Alex Carella nyerte.

Megfontolandó lenne viszont az 1912-es ötlet: Stockholmban ugyanis súlylökésben, diszkoszvetésben és gerelyhajításban is rendeztek kétkezes viadalt, ami abból állt, hogy jobb és bal kézzel is kellett dobni, és a legjobb eredmények összeadásából született meg a végeredmény. Talán megkockáztatható, hogy a legutóbbi világbajnok német David Storl és két honfitársa, Robert Harting, illetve Matthias de Zordo így is jó eredményre lenne képes.

Az íjászat csak 1972 óta szerepel folyamatosan az olimpián, meglehet, hogy azért, mert az 1920-as antwerpeni játékokon a belga rendezők viccet csináltak belőle: a sportág történetében egyedülálló módon olyan versenyszámokat kreáltak, mint a kismadár és a nagymadár egyéni, illetve csapatviadala, de 50 méter mellett 28, valamint 33 méteres távon is bajnokot hirdettek mind egyéniben, mind csapatban. Ezek annyira helyi sajátosságok lennének, hogy csak belga arany születhetne most is, akárcsak az akkori versenyek többségén.

És még egy unikum: a kézilabda 1936-ban debütált, de nagypályán. Tizenegy-tizenegy játékos futballpályányi területen játszott, a magyar férfiválogatott a negyedik helyen zárt. A sportágat az mentette meg, hogy Skandináviában kialakult a kispályás, teremben játszott dinamikusabb változata, amely 1972 óta ott van a nyári olimpia műsorán - bár egyszer volt egy elképesztő ötlet, hogy teremsport révén tegyék át a téli játékok műsorára.

Hogy ki nyerne egy ilyen tornát most? Ha teremben tudott olimpiát, vébét és Eb-t nyerni, akkor egyszer itt is összejönne a franciáknak.

Az elfeledett számok lehetséges bajnokai:

Úszás matrózoknak	Nagy-Britannia
12 órás kerékpárverseny	Jeff Jones (brit)
Egy- és kétkaros súlyemelés	Katona Ervin (szerbiai)
Kötélhúzás	Magyarország
Kötélmászás	Ucsimura Kohej (japán)
Női golfozás	Yani Tseng (tajvani)
Férfi golfozás	Rory McIlroy (brit)
Rögbi	Szamoa
Krikett	India
Lovaspóló	Nagy-Britannia
Helyből magasugrás, távolugrás, hármasugrás	Vince Carter (amerikai)
Víz alatti úszás	Ian Thorpe (ausztrál)
Fejesugrás utáni hatvan másodpercnyi lebegés	Michael Phelps (amerikai)
Atlétikán belüli triatlon	Usain Bolt (jamaicai)
Kődobás	C. J. Wilson (amerikai)
Ötpróba	Ashton Eaton (amerikai)
Tizenhét fős tengerészeti csónak	Magyarország
Motorcsónak	Alex Carella (katari)
Kétkezes súlylökés	David Storl (német)
Kétkezes diszkoszvetés	Robert Harting (német)
Kétkezes gerelyhajítás	Matthias de Zordo (német)
Íjászat	Belgium
Nagypályás kézilabda	Franciaország