Álom maradt a szúnyog-szigeti olimpia

Ha megvalósult volna Manno Leonidas elképzelése és Budapest olimpiát rendezhetett volna a két világháború között, akkor az újpesti Népsziget (korábbi Szúnyog-sziget) lehetett volna a játékok központja. Tervek készültek ugyan, de a megvalósítás elmaradt.

Magyarország eddig hatszor próbálkozott nyári olimpia megrendezésével, a Budapesti Olimpiai Mozgalom által népszerűsített 2020-as pályázat lehet a hetedik nekifutás. 1896-ban állítólag Pierre de Coubertin báró komolyan meg is vizsgálta a lehetőségeket, mert felmerült, hogy Görögország nem készül el idejében, végül mégis Athén lett a házigazda.

Budapest jelentkezett az 1916-os olimpiára, amely elmaradt, az 1920-as olimpiát pedig az első világháborúban vesztes államként nem kaphattuk meg. Pályáztunk az 1936-os és 1944-es, háború miatt végül elmaradt olimpiára is, de nem volt szerencsénk az 1960-as játékoknál sem.

Arról kevesen tudnak, hogy komoly terv készült egy esetleges 1928-as rendezésre, legalábbis papíron, amely a fiatalabbik Manno fivértől, Leonidastól származott. Manno Leonidas a századfordulón több sportban kipróbálta magát, saját költségén részt vett az 1896-os első újkori olimpián is, ahol a 100 méteres síkfutásban indult, de az előfutamban kiesett. (Bátyja, Manno Miltiades volt a magyar futballtörténelem első gólkirálya, a BTC csapatával bajnok lett, bemutatkozhatott a válogatottban is. Nyert magyar bajnokságot kerékpározásban, gyorskorcsolyában és evezésben.)

1921-ben megjelent, A Nemzeti Stadion ügye című könyvében olyan létesítményt álmodott meg az újpesti Szúnyog-szigeten, amely alkalmas lett volna az 1928-as budapesti olimpia lebonyolítására.

Szerinte az "újpestszigeti Nemzeti Stadion nagy anyagi jövedelmezősége is kétségtelen" lett volna, többek között labdarúgó-, jégkorong-, lovas- és kosárlabdapályát tervezett oda, és persze a vízi sportok számára szolgáló létesítményeket meg egy szállodát is - írta róla Két sokoldalú sportember című tanulmányában dr. Diószegi György Antal.

Zeidler Miklós A Nemzeti Stadiontól - a Népstadionig című tanulmányában rámutatott, a terv kétségtelen előnye volt, hogy a félsziget és az Újpesti-rakpart közt húzódó, téli kikötőnek használt öbölben 2200 méteres nyílegyenes, szélárnyékos evezőspályát lehetett kialakítani.

A szigeten délről észak felé következett volna egymás után a stadion (400-as futókörrel, 500-as kerékpárpályával, atlétikai és futballpályával), az 50x130 méteres gigantikus emeletes tornacsarnok, a labdarúgóedzésekre és gyeplabdamérkőzésekre szolgáló ikerpálya a körülötte futó motorpályával, a teniszpályák, a 250x100 méteres lovaspólópálya, illetve a rögbi- és krikettpálya. Kissé meglepő, hogy az úszók számára csak az evezőspálya céljánál létesült volna egy 100x50 méteres, hagyományos folyóvízi uszoda.

A korszerű beruházás azonban végül megrekedt a tervezés szintjén, és pénzhiány miatt el sem kezdődhettek a munkálatok.