Ez egy jó olimpia volt

A  magyar sportolók a várakozásokat messze túlteljesítve nyolc aranyérmet, négy ezüstöt és öt bronzérmet nyertek a londoni olimpián, a pekingi kisiklás után gyakorlatilag megismételve - az éremtáblán megszerzett helyezést tekintve felülmúlva - az athéni és a sydneyi teljesítményt. A nagy esélyesek egy része beváltotta a hozzá fűzött reményeket, több aranyérmet viszont nem azok a sportolók hoztak, akiktől arra számítottunk. Gyorsértékelés.

Kajak-kenu: mi mást kívánhatnánk?

Ahogy azt megszokhattuk, Londonban is a kajak-kenusok szállították a legjobb eredményeket. A csapat nemcsak a pekingi termést, a szakvezetés elvárását is túlteljesítette. Storcz Botond szövetségi kapitány az olimpia előtt óvatosan úgy fogalmazott, a nagy számok törvénye alapján egy aranynak össze kell jönnie, összesen pedig öt éremre számított. Utóbbit majdnem eltalálta, a kajakosok három aranyat, két ezüstöt és egy bronzot nyertek, ezzel elsők lettek a sportág éremtáblázatán, ennél többet nem kívánhatunk tőlük.

Más kérdés, hogy a legnagyobb sikereket nem azok aratták, akiktől a leginkább vártuk. Egyetlen kenusunk, a Pekingben aranyérmes Vajda Attila hatodik lett 1000 méteren, az Athén óta veretlen Douchev-Janics Natasa, Kovács Katalin párosnak nagy csalódást okozott az ezüstérem, és Janics 200-as bronza után sem örömkönnyek hullottak a háromszoros olimpiai bajnok szeméből.

Győzött viszont 1000 méteren a Dombi Rudolf, Kökény Roland kettős, 500-on pedig egyesben Kozák Danuta, illetve a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Fazekas-Zur Krisztina összetételű csapathajó. A női négyes legutóbb 1992-ben, Barcelonában nyert olimpiai aranyérmet, Kozák Danuta meg az egyetlen magyar sportoló lett, aki két arannyal tért haza Londonból, noha úgy állt rajthoz egyesben, hogy előtte alig aludt a négyeses győzelmi eufória miatt.

További kajakos képekért kattintson a fotóra!

A Dombi, Kökény kettős aranya, valamint a férfi kajaknégyes (Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel) ezüstérme egyaránt meglepetés volt. "Az edzéseken elvégzett közös munkával nyertük meg az olimpiát, annyi volt a dolgunk, hogy amit ott megcsináltunk, azt itt is kihozzuk magunkból" - nyilatkozta tárgyilagosan Dombi, a négyest felkészítő Fábiánné Rozsnyói Katalin, illetve Kammerer viszont talán még sosem érzékenyült el ennyire.

A sportág sikere Storcz kapitányt is dicséri, aki következetesen kitartott a válogatási elvei mellett az olimpia előtti hónapokban, bár több lemaradó klasszis is támadta. Storcz rögtön a londoni versenyek után a jövőre gondolt: "A tapasztalok szerint ilyenkor sokkal több gyerek jelentkezik a klubokban, hogy szeretne kajakozni vagy kenuzni. 2008-ban például, amikor Vajda Attila bajnok lett Pekingben, Szegeden és környékén rengeteg gyerek ment le kenuzni."

Úszás: három megnyert, három Londonban hagyott érem

A második legeredményesebb magyar sportág az úszás volt. A 26 magyar érmet hozó debreceni Eb után Kiss László mindenkit óvott a túlzott várakozásoktól, négy-öt érmet várt az olimpián. A mieink végül két arannyal és egy bronzzal zártak, és hatodikak lettek az úszó-éremtáblázaton.
A szövetségi kapitány ezzel együtt felemásnak ítélte a szereplést, szerinte három érmet Londonban hagytunk, Kiss Gergő (1500 méter) és Cseh László (400 vegyes, 200 pillangó) révén.

További Cseh László-képekért kattintson a fotóra!

Cseh kiesése 400 vegyesen az első versenynapon sokkolta a magyar küldöttséget, és elsősorban magát az úszót, aki 200 pillangón sem tudott feljavulni, ám a rövidebbik vegyes számban magára talált, és bár Phelpsszel és Lochte-val nem volt versenyben, bronzérmet szerzett.

Kis Gergő előbb helytállt a gyengébbik számában, 400 gyorson egy bravúros hatodik hellyel, majd 1500-on, ahol akár éremszerzésre is esélyesnek tartottuk, nem jutott a döntőbe. Kisebb csalódást keltett Hosszú Katinka negyedik helye is 400 vegyesen, bár csupán hajszállal maradt le a bivalyerős mezőnyben az éremről, és ő maga egyáltalán nem volt szomorú ezzel a helyezéssel.

A néhány gyengébb eredménnyel együtt is nehéz lenne negatívnak ítélni a londoni mérleget, miután Gyurta Dánielnek és Risztov Évának köszönhetően 12 év szünet után ünnepelhettünk olimpiai úszóaranyakat. A 200 mell klasszisa világcsúccsal verte a mezőnyt, és a mostani sikerrel immár négy éve veretlen a világversenyeken ebben a számban, ami a mai úszósportban szinte egyedülálló. Risztov 10 kilométeren nyert aranya legalább ekkora bravúrnak számít, egyben a magyar olimpiai csapat legnagyobb meglepetése: a magát Debrecenben újra felépítő úszót senki sem emlegette az esélyesek között.

További Risztov Éva-képekért kattintson a fotóra!

Az úszók londoni megítélését javítja, hogy a 31 tagú csapat a helyezéseket, az egyéni és az országos csúcsokat is szorgosan gyűjtögette, és végül 26 pontot szállított. Az értékelésnél figyelembe kell venni, hogy a mostani szereplés a jövő megalapozása is volt, miután a kerettagok többsége még akár két olimpián is indulhat.

Torna: az angolokat is lenyűgözte Berki

Berki Krisztiáné az egyik legszebb londoni történet: már a játékok előtt tudni lehetett, hogy egy hazai riválist, Louis Smitht kell legyőznie, a lólengés döntőjében aztán telt ház és Katalin hercegnő előtt mindketten kihozták magukból a maximumot, ezredre azonos pontszámot kaptak, ám Berki kivitelezését szebbnek látták, ő lett a bajnok. A verseny után mindkét tornász a legnagyobb tisztelettel beszélt a másikról, a dobogón meg is ölelték egymást, amit az Evening Standard című angol lap az olimpia legemlékezetesebb pillanatai közé sorolt.

További Berki Krisztián-képekért kattintson a fotóra!

Néhány órát a döntőbe jutásért is izgulni kellett: Berki rontott a gyakorlatánál, amiben szerepet játszhatott, hogy itthon szinte mindenki aranyat várt tőle, bár a londoni volt az első olimpiája. A döntőben Hidvégi Vid is szerepelt, ám lecsúszott a lóról, a pontszáma így csak a nyolcadik helyre volt elég.

Vívás: egy aranyra még mindig jók vagyunk

A Magyarországon az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró sportágban ezúttal nem voltak vérmes reményeink. A két nélkülünk rendezett olimpiát leszámítva most fordult elő először, hogy nem jutott ki a játékokra a magyar kardcsapat, a visszaeső eredmények mellett belső viszályokkal, tisztázatlan felelősségi körökkel és a tehetségek elkallódásával is meg kellett küzdeni az utóbbi időben. Összesen négy vívónk - Imre Géza, Mohamed Aida, Szász Emese és Szilágyi Áron - lépett pástra Londonban, és egy éremszerzés tulajdonképpen bármelyikükben benne volt. A három rutinos versenyzőnek nem sikerült, a 22 éves Szilágyi Áron azonban meghökkentő magabiztossággal verte végig a mezőnyt, ő szerezte az ország első londoni aranyát. "Olyan napot fogtam ki, hogy bárki szembejöhetett volna, nem tudott volna legyőzni" - mondta utólag Szilágyi, akinek határozott fellépésére külföldön is felfigyeltek, az Eurosportnak hosszú interjút adott angolul, az olaszok meg azon értetlenkedtek, miért nem írtak róla korábban többet Magyarországon.

További Szilágyi Áron-képekért kattintson a fotóra!

Atlétika: ahogy kell

Pars Krisztiánt ezzel szemben az esélyesek közt emlegettük, hozta is a győzelmet egy olyan döntőben, ahol egyedüliként dobta 80 méternél messzebbre a kalapácsot, és ahol a legnagyobb izgalmat az egyik ellenfele hálóba gabalyodott szere okozta. A dobóatléta sokáig elizgulta a nagy téttel bíró versenyeket: felnőttvilágversenyen az idén győzött először, de a lélektani gát két éve, a barcelonai Eb-n szakadt át, amikor sérülten lett harmadik - akkor kezdte elhinni, hogy olimpiai bajnok lehet belőle. Miután a fehérorosz Tyihon pályafutása valószínűleg véget ért az olimpián kirobbant doppingügye miatt, Pars egyértelműen uralja a jelenlegi mezőnyt, és akár még két sikeres olimpia is benne lehet. Hogy a motivációjával nem lesz probléma, arra abból is következtethetünk, hogy friss aranyérmesként is viszonylag sokat mérgelődött amiatt, hogy szerinte nem dobott elég nagyokat a döntőben.

További Pars Krisztián-képekért kattintson a fotóra!

A többi magyar atlétától leginkább tisztes helytállást várhattunk el, az Eb-ezüstérmes Deák Nagy Marcell ugyan nagyon szeretett volna továbbjutni a 400-as előfutamból, de az országos csúcs sem volt elég ehhez.

Cselgáncs: Magyarország dzsúdónemzet?

A cselgáncsozók remek olimpiát zártak, még ha aranyérmet nem is szereztek, ráadásul több érmet is nyerhettek volna, ha szerencsésebb a sorsolás. A legjobb eredményt a háromszoros vb-bronzérmes és Európa-bajnok Ungvári Miklós érte el, aki szépen menetelt a döntőig, ahol azonban nála 11 évvel fiatalabb grúz ellenfele gyorsan előnybe került, utána kivédekezte a meccset. Ungvári nagyon csalódott volt, aranyat szeretett volna nyerni, de így is pályafutása legjobb eredményét érte el. A tavaly világbajnoki bronzérmes Csernoviczki Éva Pekingben a hetedik helyen végzett, ehhez képest jelentősen előrelépve bronzérmet hozott el Londonból. A 25 éves dzsúdós a vigaszágon jutott el a dobogóig, csupán egyszer kapott ki. Csernoviczki nem titkoltan éremért utazott, és a bronz annak fényében még szebben csillog, hogy a negyeddöntőben elszenvedett vereség során ellenfele annyira megszorította a nyakát, hogy egy pillanatra el is ájult. Az olimpia legnagyobb hőse cím egyértelműen Joó Abigélé, aki két győzelem után a negyeddöntőben komoly térdsérülést szenvedett, ennek ellenére a vigaszágon sántikálva egy félelmetes combdobással legyőzte ellenfelét, és bár a bronzmeccsen már nem jött az újabb bravúr, ötödik helye felért egy éremmel.

További Joó Abigél-képekért kattintson a fotóra!

A kétszeres vb-ezüstérmes Mészáros Anettől talán többet lehetett volna várni az eddigi eredményei alapján, de mivel egész évben sérüléssel küszködött, térdszalagműtéte is volt, nem csoda, hogy már az első meccsén kikapott. Karakas Hedvig is megsérült az olimpia előtt, ennek ellenére a pontszerző ötödik helyen végzett. Az egy-egy ezüst- és bronzéremmel, valamint a két ötödik hellyel a cselgáncs a harmadik legeredményesebb magyar sportág lett a kajak-kenu és az úszás mögött, így nem érheti szó a ház elejét.

Birkózás: két érem és heves riózás

A birkózók egy-egy ezüst- és bronzéremmel, illetve ötödik hellyel zárták az olimpiát, kis szerencsével többet is szerezhettek volna, de nem lehetünk elégedetlenek a teljesítményükkel.

Lőrincz Tamás volt talán a csapat legnagyobb ígérete, hozott is egy ezüstöt, ugyanakkor éppen az egész nap mutatott parádés formája miatt sajnáltuk nagyon, hogy végül nem sikerült felérnie a csúcsra. Ő maga is vigasztalhatatlan volt a dél-koreai Kim ellen elveszített döntő miatt, de azért az olimpia egyik legnagyobb jelenetét ő produkálta az elődöntő után, amikor örömében az edzőjét, Takács Ferencet is elhajította.

További birkózós képekért kattintson a fotóra!

Az Eb-ezüstérmes Módos Péterben is nagyon bíztunk, végül egy bronz jött neki össze. A mindössze 24 éves versenyzőnek nem volt szerencséje a sorsolással, hiszen a negyeddöntőben összekerült az ötszörös világbajnok iráni Reihanpurral, akitől ki is kapott, de a vigaszágról így is felkapaszkodott a dobogóra. Mindkét érmes versenyző nagyon eltökélt a jövőt illetően, a verseny utáni nyilatkozataikban máris a riói olimpiára szőttek terveket.

A 2008-ban Európa-bajnok Bácsi Péter bármilyen érmet szerezhetett volna, de már az első meccsén megsérült, egy ideig küszködött, majd a végén tehetetlenül ellenfele hátára borulva elsírta magát. A 74 kilós Hatos Gábor is odaérhetett volna a dobogóra, legalábbis a tudása és tehetsége predesztinálta erre (az idén Eb-bronzérmes, két éve vb-bronzérmes volt), egészen az elődöntőig menetelt, ott azonban kikapott egy kétszeres vb-ezüstérmes iránitól, majd a pekingi ezüstérmes Tyigijevtől is, így az ötödik helyen zárt. A negyedik olimpiáján szerepelt Deák Bárdos Mihálytól hiába reméltük titkon, hogy a surranópályán fel tudja magát birkózni a dobogóra, a nyolcaddöntő volt számára a végállomás, ahogy Ligeti Dánielnek is.

Sastin Mariannát világbajnoki ezüstérmesként éremesélyesnek gondoltuk, és bár az első fordulóban még legyőzte Afrika-bajnok ellenfelét, az ukrán Osztapcsukkal már nem bírt - de egy Európa-bajnoktól ki lehet kapni egy olimpián.

Öttusa

A négy magyarból - Tóth Adrienn, Kovács Sarolta, Kasza Róbert és Marosi Ádám - háromnak volt már érme egyéni versenyről, leginkább a 2009-es világbajnok Marositól reméltük, hogy az olimpián bővíti a kollekcióját. Esetében az aranyérem sem volt teljesen elrugaszkodott gondolat, de a megszerzett bronz is nagy dolog, és ezt ő is így érezte, jó volt látni, mennyire boldog volt, amikor felállhatott a dobogó harmadik fokára.

További Marosi Ádám-képekért kattintson a fotóra!

Sportlövészet: arany helyett három pont

A Berki, Pars, Gyurta trión kívül talán a világ- és Európa-bajnok Sidi Pétertől reméltük leginkább az aranyat, de csalatkoznunk kellett. A sportlövő három számban indult Londonban, az első kettőben döntőbe sem jutott, ám ekkor következett a fő száma, a kisöbű szabadpuska 3x40 lövéses összetett versenye. A döntőbe csak szétlövéssel került be, végül hatodik lett, amit a verseny után azzal magyarázott, hogy előző nap ellopták a fegyvere több alkatrészét, ezért a helyszínen kellett készíttetni új, számára szokatlan puskát. A komáromi lövő riválisaira gyanakodott, az edzője szerint ugyanakkor valaki csak véletlenül összepakolhatta az alkatrészeket a sajátjával. Bár a londoni érem nem jött össze, Sidinek bizonyára nem ez volt az utolsó olimpiája, Rióban lehet javítani.

További Sidi Péter-képekért kattintson a fotóra!

A másik két magyar lövő, Csonka Zsófia és a legidősebb magyar olimpikon, Bognár Richárd is behúzott egy-egy hatodik helyet, amire szavunk nem lehet.

Kézilabda: megérte hazahozni Nagyot

Mocsai Lajos nem örült neki, hogy bő két és fél hete azt írtuk: "Ha az alapcélt teljesíti a válogatott, és bejut a legjobb nyolc közé, akkor egy jó negyeddöntős mérkőzéssel már kézzel fogható közelségbe kerülhet az érem." Pedig semmit más nem történt, csak reálisan néztük a mezőnyt és az esélyeket. Nem azt mondtuk, hogy végigverhető minden ellenfél, hanem azt, hogy a Mocsai Lajos által is sorsdöntőnek nevezett, Dél-Korea és Szerbia elleni mérkőzések hozhatók. Ez elég lehet a negyeddöntőhöz, ahol egy bravúrral már dobogóközelben lesz a válogatott. A csapat ezt teljesítette is, három győzelem mellett négyszer kikapott, de ki tudja, ha Izland ellen nem kétszeri hosszabbítás dönt, mennyi erő marad az egy góllal elveszített elődöntőre.

Nagy Lászlóval stabilabb lett a válogatott védekezése, támadásban jött egy ember, aki képes volt meccseket eldönteni - mint Izland ellen -, Fazekas Nándornak volt két nagyon jó mérkőzése, Schuch Timuzsin és Ilyés Ferenc a hatosfalban, Császár Gábor támadásban okozott kellemes perceket. Szélső- és átlövőjátékunk azonban elmaradt a várt szinttől, de ettől még a kitűzött és elért cél miatt megérdemli a dicséretet a csapat.

További kézis képekért kattintson a fotóra!

Vízilabda: nem lehet mindig nyerni

A magyar sport egyik nagy fejezete zárult le Londonban, a férfi pólósok zsinórban három olimpiai bajnoki cím után ezúttal nemcsak megismételni, megközelíteni sem tudták korábbi teljesítményüket. Voltak persze előzmények, hiszen Peking óta csupán egy Eb-bronzot tudott felmutatni a csapat, és a felkészülési meccsek eredményei is adtak okot az aggodalomra.

Ennek ellenére a férfiválogatottól mindig mindenki aranyérmet vár ebben a sportágban, és ezzel maguk a játékosok is ugyanígy voltak. A Szerbia és a Montenegró elleni vereség után még sikerült kimászni a gödörből, az Egyesült Államok elleni utolsó csoportmeccsen már megcsillant valami a régiből, az olaszok azonban az első ki-ki meccsen megállították a csapatot, amely azért becsületből megnyerte az utolsó két helyosztót, és ötödik lett. A jövőben nagy változások várhatók, több klasszis játékost most láttunk utoljára a válogatottban, a kérdés csak az, hogy az újjáépítést Kemény Dénes vagy valaki más fogja-e elkezdeni.

További vízilabdás képekért kattintson a fotóra!

A női válogatott egy lépcsőfokkal tovább jutott, elődöntőt játszott a spanyolokkal, ám sem azt, sem az ausztrálok elleni bronzmeccset nem sikerült megnyernie. A helyezés reális, mégsem tudunk igazán örülni neki, hiszen a lányok nagyon beleélték magukat, hogy meg sem állnak az aranyéremig.

Az elmúlt húsz év olimpiáinak magyar érmei

Olimpia	Arany	Ezüst	Bronz	Összes érem
1992, Barcelona	11	12	7	30
1996, Atlanta	7	4	10	21
2000, Sydney	8	6	3	17
2004, Athén	8	6	3	17
2008, Peking	3	5	2	10
2012, London	8	4	5	17