Miért nincs aranyérme Indiának?

India 1,2 milliárd lakosával a Föld második legnépesebb országa, ennek ellenére az olimpián szinte színüket sem látni a sportolóiknak. A szubkontinensnyi országban  nincs kultusza az erőnek, a versengésnek, a politika sem használja céljaira a sportot, így a tehetségeknek szinte semmi esélyük nincs arra, hogy kibontakozzanak, és megmutassák magukat.

Órákkal az olimpia vége előtt az Amerikai Egyesült Államok és Kína áll az éremtáblázat elején: vasárnap délelőtti állás szerint az USA 44, Kína pedig 38 érmet szerzett. Magától értetődő lehetne, hogy egy népes országban többen sportolnak, így többen is kvalifikálhatnának az olimpiára, és nagyobb eséllyel tűnhetnének ki tehetséges atléták. India példája is bizonyítja azonban, hogy a sikeres szerepléshez nem elég az, ha az ország nagy, és sokan lakják, hiszen az 1,2 milliárd lakosú ország csak az 56. helyen áll az éremtáblázaton.

Az indiai csapat az idegen nővel a nyitóünnepségen

India a londoni olimpia hivatalos honlapja szerint 89 fővel utazott ki az olimpiára, de a csapatuk az elmúlt két hétben csak akaratlanul vonta magára a figyelmet azzal, hogy a nyitóünnepségen egy ismeretlen nő is befurakodott közéjük. Bár az indiai sportolók szinte minden sportágban képviselték az országot, eddig összesen öt érmet szereztek: egy ezüstöt és egy bronzot lövészetben, illetve egy-egy bronzot női tollaslabdában, női boxban és férfi bírkózásban.

Heti egy tornaóra

Az olimpiai mozgalom alapvetően a nyugati kultúrához kötődik, azok a sportágakat intézményesítették, amelyeket az európai országokban műveltek szívesen. Ezeknek a modern sportágaknak a kialakulása pedig elsősorban az európai arisztokrácia életmódjához köthető, népszerűséget pedig akkor szereztek, amikor az ipari forradalomnak köszönhetően a megnövekedett szabadidő eltöltésének kedvelt módja lett a sportolás és a sportesemények látogatása a polgárság és a munkásság körében.

Az olimpiai mozgalomnak köszönhetően is formalizálták ezeknek a játékoknak a szabályait, egyesületeket alapították, amelyek feladata a szervezett formában folyó versengés felügyelete lett. Az előző századfordulón ráadásul - amikor szárnyra kapott az olimpiai mozgalom - az európai gyarmatosítók civilizációs küldetésüknek is tekintették, hogy rákényszerítsék saját kultúrájukat a meghódított népekre, ami a sportolást is érintette.

Saina Nehwal tollaslabdázó bronzot szerzett Londonban, Hyderabadban ünneplik

India eddig a gyeplabdában volt a legsikeresebb az olimpiákon, a szubkontinensnyi országban pedig a krikett a legnépszerűbb sport, de pechjükre az nem olimpiai sportág. A hagyományos indiai játékok mellett sokan űznek olyan sportágakat is, amelyeket a britek honosítottak meg, ez az oka annak, hogy a nemzeti sportnak számító lövészet és íjászat közül a legtöbben olyan klasszikusan brit játékokban kvalifikálják magukat, mint a tollaslabda és a tenisz.

Nem segíti azonban az indiai sport helyzetét, hogy még a jobb iskolákban sem megfelelőek a sportlétesítmények, és hetente csupán egyszer tartanak tornaórát, azaz a gyerekeknek nagyon kevés esélyük van arra, hogy elkezdjenek sportolni. Akik mégis sportolásra adják a fejüket, sem az államtól, sem a magánszektortól nem számíthatnak túl sok támogatásra, így szinte semmi esélyük a tehetségeknek arra, hogy sikereket érjenek el.

Nincsenek hozzászokva a versengéshez

Az indiai sportolók sikertelenségében az is fontos tényező, hogy India soha nem használta az olimpiákat politikai céljainak elérésére. A gyarmatbirodalmak felbomlása után, a hidegháború időszakában az olimpia a két szemben álló blokk versengésének terepe is volt. A szovjet befolyás alatt álló országok az olimpián kívánták demonstrálni a szocialista embertípus tökéletességét. A sporthagyományokkal rendelkező kelet-európai országokban az oktatás, a sport és a szabadidő eltöltésének központosítása kedvezett ezeknek a törekvéseknek, ráadásul a sport egy fontos kitörési pontot is jelentett, az atléták kivételezett körülmények között élhettek. Ez megfigyelhető volt az Indiával szomszédos Kína esetében is. A hidegháború időszakában azonban India nem tartozott egyik hatalmi tömbhöz sem, sőt, az el nem kötelezett országok mozgalmának kezdeményezője volt, így a sport nem kapott olyan politikai szerepet, mint például az egykori NDK-ban.

Indiai krikettezők pihennek

Ráadásul a hindu kultúrában nincs is olyan hagyománya az versengésnek, mint Európában. A kultúrájuk nyugati szemmel kifejezetten nőiesnek tűnhet, Indiában a férfi identitásnak is része a zene, a tánc, az étkezés és az erotika, az ország lakosságának negyven százaléka vegetáriánus. A macsóság jelentése is más Indiában, mint nyugaton: ott az élveteg kultúra ellentéte az aszketizmus, a lemondás, az önmegtartóztatás, amik nem kifejezetten azok az értékek, amelyekre egy sikeres sportolónak szükségük van.

A hindu fundamentalista mozgalom, a hindutva szerint a túlzottan spirituális, nőies és a kaotikus ország képét a brit gyarmatosítók alakították ki Indiáról. A hindutva célja, hogy megcáfolja ezeket a sztereotípiákat: erősebb kultúrát, férfiasabb önképet kívánnak kialakítani Indiáról, amihez egyszer talán a sportot is fel fogják használni.