Risztov Éva karrierjét teljes joggal lehet fordulatosnak nevezni. Négyéves kora óta arra készült, hogy olimpiai bajnok lesz, de alig húszévesen már szakított az úszással, majd pár év szünet után mégis visszatért, és Londonban a magyar hosszútávúszás eddigi legnagyobb olimpiai sikerét érte el azzal, hogy az ötkarikás programba felvett 10 kilométeren aranyérmet nyert.
Kevés versenyző volt, aki annyit sírt volna ezüstérmekkel a nyakában, mint Risztov Éva. Míg azonban nyolc évvel ezelőtt mindenki aranyérmet várt tőle, a mostani olimpián már nem eredményekben gondolkodott. "Az, hogy tulajdonképpen a nulláról kezdve debreceni színekben három év alatt kijutottam az olimpiára, az hatalmas dolog, ezek után bármilyen helyezésnek nagyon fogok örülni Londonban" - mondta egy interjúban idén tavasszal.
Risztov Éva karrierjére egészen sajátos módon nyomta rá a bélyegét Egerszegi Krisztina. Először a szülővárosában, Hódmezővásárhelyen találkoztak 1989-ben, egy évvel Egerszegi szöuli olimpiai bajnoki címe után. Risztov Éva ekkor négyéves volt, és egyértelmű volt, hogy kit választ példaképnek. A későbbi sikerek után pedig egyre nagyobb volt az elvárás, hogy megközelítse Egerszegi eredményeit.
A 2002-es berlini Európa-bajnokságról négy ezüstérmet hozott haza, egy évvel később a barcelonai vb-n újabb három ezüstérem következett, a 2004-es athéni olimpián pedig már az örök második címke is távolinak látszott: a dobogóra sem fért fel. Athénba, a második olimpiájára érmes reményekkel utazott, de miután a legerősebb számában, 400 m vegyesen lemaradt a dobogóról is, egészen megdöbbentő összeomlás következett. Ez volt az a pillanat, amikor besokallt, és élő adásban zokogott. A 800 m gyors előfutamától már visszalépett.
Később egy televíziós műsorban arról beszélt, hogy nyugtatókon él, és az is megfordult a fejében, hogy öngyilkos lesz. 2005 májusában agyrázkódással szállították kórházba, mert elcsúszott a fürdőszobában, és beverte a fejét.
Nagyjából egy évvel az athéni olimpia után hátat fordított az úszásnak. Alig húszéves volt ekkor. "Májustól érlelődik bennem a gondolat, de a döntést véglegesen meghoztam. Nincs bennem kétely, nincs bennem lelkiismeret-furdalás. Felszabadult, jó érzés tölt el, ezért biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztam. Nagyon sikeresnek ítélem a pályafutásomat, és ezzel az érzéssel szeretném ezt a fejezetet lezárni. Szép volt, jó volt, de elég volt. Döntésemet ma bejelentettem az edzőmnek és az úszószövetségnek. Köszönöm a szurkolók, az edzőim, a szponzoraim és a sajtó eddigi támogatását" - mondta a Telesportnak 2005 októberében.
Visszavonulása után egy ideig vízilabdával próbálkozott, majd egy egészen éles váltással motokrosszozni kezdett. A női bajnokságban versenyt is nyert. "Úgy voltam vele, hogy ha az úszást abbahagytam is, sportolni mindenképpen akarok, mert a sport a lételemem. Amit kipróbáltam, mind tetszett, de azért legjobban a motorozás" - indokolta a választást egy korábbi interjúban az [origo]-nak. A motokrosszos terveknek aztán egy síbaleset vetett véget: mindkét térdében elszakadt a keresztszalag.
A pekingi olimpiát már nélküle rendezték meg, és Risztov Éva minden olyan kérdést hárított, amely azt firtatta, hogy miért nincs ott. A négyéves kihagyásról tavaly novemberben már azt mondta: "Jó döntés volt, kellett ahhoz, hogy érett emberként térhessek vissza."
Négy év szünet után, 2009 novemberében újra versenyen indult, 800 méteren bronzérmes lett a rövid pályás ob-n. Ekkor azonban már a nyílt vízi versenyekre készült. Az [origo]-nak adott interjúban úgy beszélt a visszatérésről, mintha egészen könnyű döntés lett volna: "A Magyar Úszószövetségtől megkerestek, érdeklődtek, hogy lenne-e kedvem hozzá. A medencés úszásba egyáltalán nem vágytam vissza, azt a részét tényleg lezártam az életemnek, de kiderült, hogy nem is erről lenne szó, mert eleve a hosszútávúszást nézték ki a számomra. Vázolták a lehetőséget, hogy Vajda Tamással készülhetnék együtt, akit természetesen ismertem, s amikor eljöttem Debrecenbe tárgyalni a konkrétumokról, csak pozitív hatás ért. Arra jutottam, hogy ebbe érdemes lesz belevágnom, ami aztán be is igazolódott".
Debrecenben úgy érezte magát, mintha oda született volna. "Itt nem teszik rám a terhet, hogy márpedig nekem nyernem kell, de érzem a bizalmat, hogy hisznek bennem. Szóval, itt teljesen más hozzáállást tapasztaltam meg, mint annak idején" - mondta az új környezetről.
Risztov Éva nyilatkozataiból rendre kiderül, hogy mekkora terhet jelentettek számára az ezüstérmek. Nagypályán három vb-ezüstéremmel és öt Eb-ezüsttel, hatszoros rövidpályás Európa-bajnokként vonult vissza 2005-ben. Az elégedetlensége azóta sem csillapodott. "Nézd, én mindig győzni akartam, és soha nem második lenni. És ebben nem változtam semmit, ez most is így van" - hangsúlyozta az [origo]-nak három évvel ezelőtt. A korábbi görcsösség azonban már nem látszott rajta: "Az, hogy újrakezdtem és idáig eljutottam, nekem azt jelenti, hogy abszolút nincs veszítenivalóm" - mondta idén májusban, a debreceni Európa-bajnokság előtt, ahol aztán egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett.
Az utóbbi három évben Risztov Évának az úszás volt az első, és a felkészülés az olimpiára mindent a háttérbe szorított. "Nem úgy ébredtem, hogy győzni fogok, csak azt tudtam, hogy nagyon odateszem majd magam. Tavaly, a sanghaji világbajnokságon, amikor kizártak, érmet vettek el tőlem, én pedig szerettem volna itt bebizonyítani, hogy jogtalanul bántak el velem" - mondta az után, hogy Londonban, a Hyde Parkban elképesztő hajrával megnyerte a 10 km-es hosszútávúszást.