A Nemzetközi Bob Szövetség (FIBT) hivatalos közleménye szerint a Kanadai Olimpiai Bizottság két kvalifikált csapata közül csak egyiket nevezi be, így a felszabadult helyre az első tartalék, azaz a magyar csapat kerül. Őszintén be kell vallani, eddig nem is nagyon tudtunk arról, hogy a férfi négyesbob mellett akad másik magyar "versenyző" is. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor a Salt Lake City-i olimpia hivatalos honlapján feltűnt egy magyarnak tűnő név, Stréhli Ildikóé.
A honlapon ugyan tévesen Ildiko Trehlinek nevezik az Egyesült Államokban élő síoktatót, aki a kilencvenes évek eleje óta él Amerikában. 1995 óta úgy érzi, újjászületett. Akkor mellrákot diagnosztizáltak nála az orvosok, és augusztusban meg is műtötték.
"Amíg élek, emlékezni fogok arra a napra. Amikor először tapintottam a daganatot a melleimben, jeges érzés járt át. Hirtelen felébredtem, mintha valaki rázná a vállam. Néhány héttel 30. születésnapom, és három hónappal első házassági évfordulóm előtt történt mindez."
Ildikó hat hónapon keresztül kapott kemoterápiás kezelést, további négy hónapon át másfajta sugárkezelést. Férjével, Bob Shellel Park Citybe költöztek, ahol a kezelések mellett Ildikó síoktatást is vállalt. Ekkor fogant meg fejében a magyar női bobcsapat gondolata. Az 1998-1999-es Világkupa-szezonban rajthoz is állt Donna M. McAleer, illetve a korábbi sikeres atléta, Barati Éva társaságában, és összetettben végül a 16. helyet szerezték meg.
"Éreztem, az életnek mennie kell tovább és az álmaim még megvalósíthatóak. Profi síoktatóként Park Citybe költöztünk, ott tanítottam a Park City Mountain Resorton. A téli sportágak iráni elkötelezettségem arra inspirált, hogy 1998-ben egy bobiskolát nyissak. Egy dolog vezetett: szerettem volna megalapítani az első magyar női bobcsapatot."
1999 nyarán újabb daganatot fedeztek fel a testében, ami miatt szeptember 1-jén mindkét mellét el kellett távolítani. Stréhli azonban nem adta fel és ismét visszatért a sportélethez. Betegsége óta már több alkalommal is lefutotta a maratoni távot, indult Berlinben, Linzben és Budapesten is. A tavalyi szezont végigversenyezte bobcsapatával is, legjobb eredménye egy Világkupa-12. hely volt 2000 februárjában, Park Cityben.
"1999 augusztusában újabb daganatot találtak az orvosok, emiatt elvesztettem mindkét mellemet. Októberben aztán új életcélt kaptam. A nemzetközi olimpiai bizottság ugyanis felvette a téli olimpia műsorára a női bobot is. Álmaim megvalósulni látszottak. Két hónappal műtétem után, novemberben már Világkupa-futamon indultam. Egész nyáron keményen edzettem."
A város (Park City) honlapján Ildikó gyakorlatilag segítséget is kér, hogy álmai megvalósulhassanak. Az olimpiai indulás ugyanis súlyos pénzekbe, jelen esetbe 150 ezer dollárba kerül, ennek bizonyos részét a magyar sportolónő pólók és kitűzők eladásából szeretné előteremteni. A pólókon a nemzeti színek mellett egy szlogen is olvasható: "Sled Full of Hope" (Csússz tele reménnyel!)
Ez a neve Ildikó weblapjának, ahol mindent megtudhatunk róla, betegségéről és életcéljairól: "Gyakran felteszem magamnak a kérdést: miért is csinálom mindezt? Azért, mert van egy álmom, amit semmi pénzért nem adnék fel. Küldetésem, hogy a Sled Full of Hope-mottót az egész világgal megismertessem. Akármerre utazom, mindenhol elmondom a történetemet és azt is, van remény."
A Salt Lake Tribune egész egyszerűen az új Lance Armstrongként aposztrofálta, célozva arra, hogy a népszerű kerékpáros is a gyógyíthatatlanak hitt betegségből épült fel, szinte teljesen. "A rák megváltoztathatja az életedet, ha hagyod. Engem erősebbé tett. Mindenkit meghívok február 19-én, helyi idő szerint délután 3 órára Salt Lake Citybe. Én ott leszek!"
Stréhli Ildikó
Születési idő, hely: 1965. július 15., Dorog
Lakóhelye: Park City, Utah (USA)
Magasság, testsúly: 172 cm, 65 kg
Edzője: Travis Bell
Pályafutása kezdete: 1998
Foglalkozása: síoktató
Végzettsége: Testnevelési Egyetem (1989)
Legnagyobb sikerei: 1999-2000: Világkupa-13. hely (Calgary), tagja a téli olimpiák történetében első alkalommal induló magyar női bobcsapatnak