Az Ukrajna elleni 39-37-es győzelemmel bronzérmet szerzett a férfi párbajtőrcsapat Rióban. Az utolsó percet hét tus előnyről kezdte Rédli András, az ellenfele megzavarta kicsit, de a magyar vívó a legjobbkor tért magához.
"Az ukrán egy nagyon jó, egységes, négyemberes csapat, amikor Budapesten világbajnokok lettünk, pont őket vertük meg - kezdte az értékelést Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány. - A taktika arra épült, hogy
lerohanjuk őket, előnyt szerzünk, és azt megtartjuk.
Ez be is vált a végén, bár a Bandi (Rédli András) meccse izgalmasra sikerült."
Valóban, a Rédli az utolsó asszó vége előtt 55 másodperccel még 37-30-ra vezetett, onnan jött fel két tus hátrányra Bodgan Nikisin. Udvarhelyi fejében nem fordult meg Imre Géza egyéni döntője - amikor négy tus előnyről kikapott úgy, hogy egy együttes találat is elég lett volna a győzelméhez -, ugyanis
Géza tette túl magát elsőként a történteken, nem vívott volna így ma, 42 évesen, ha még benne van az a vereség.
Még a franciák elleni vesztes elődöntőben "volt egy kritikus szituáció, amikor egy tussal vezetettek a franciák, és amikor Rédli András egy nagyon jó támadást csinált, ami elcsúszott az ellenfél hasa alatt. Ha az megvan, akkor elbizonytalanodtak volna,ahogy Vancouverben is, amikor megvertük őket. Ők nagyon örültek ennek a győzelemnek, tudták, hogy mi vagyunk a legnehezebb csapat,
nem véletlenül akarta az egész mezőny, hogy ne kerüljünk ki ide Vancouverből.
A csapatban volt egy csere is, Boczkó Gábor helyett Somfai Péter lépett pástra az utolsó meccsen.
"Gábornak nem ment annyira, valamit kellett csinálni. Kockázatos volt a csere, mert ha megsérült volna valaki, nem lehetett volna visszacserélni,
de meg kellett próbálni, mert egy éremről volt szó.
Somfai Peti nagyon jól vívott, úgyhogy igazolta a döntést."
"Londonban egy aranyunk volt, az hét pont, itt két aranyat és egy ezüstöt és egy bronzot szereztünk, helyezésünk nem is nagyon volt csak érmünk" - értékelte a kapitány a vívócsapat összteljesítményét. -
Háromszorosan felülmúltuk a londoni eredményt, erre nagyon büszke lehet a magyar vívás.
Még soha nem készülhettünk ilyen körülmények közt, és ennek meg is lett az eredménye. Szász Emese, Szilágyi Áron és Imre Géza is fölényesen jutott el a döntőig, nem volt egy vitatott tus sem, ami azt jelenti, hogy jól sikerült a felkészítés, de ezt az eredmények is mutatják."
Ugyanakkor nem pihenhetnek a magyar vívók a babérjaikon, mert "most hazamegyünk, kezdődik a kvalifikáció, és ott kell maradnunk abban a jó pozícióban, ahol befejeztük, és nem lehet hibázni, mert ha visszaesünk a 10-12. helyre, és mindig az egyessel kezdünk, akkor nagyon nehéz visszakapaszkodni."