A lengyel csúcshoz 39, az éremhez 48 századdal kellett volna gyorsabban futnia Joanna Jozwiknak a 800 méteres női síkfutás riói döntőjében, de az atléta így is boldogan nyilatkozott
„Nagyon büszke vagyok magamra. Megtettem, amit lehetett. Rióba úgy jöttem, hogy a 30. eredmény volt az enyém, most ötödikként mehetek haza. Az érem megkoronázta volna a munkámat, de ahhoz lengyel rekordot kellett volna futnom" – mondta.
Az olimpiai bajnok a dél-afrikai Caster Semenya lett, megelőzve a burundi Francine Niyonsabát és a kenyai Margaret Wambuit, mindhárom sportolót az interszexualitás vádjával illették, és Jozwik sem tudott emellett szó nélkül elmenni.
„A vetélytársaknak olyan magas tesztoszteronszintjük van, mint a férfiaknak, ez látszik a megjelenésükön és a teljesítményükön is. Semenya ebben a szezonban verhetetlen volt, de amíg az atlétikai szövetség nem tesz ellene valamit, legyőzhetetlenek lesznek. Wambui előttem futott, háromszor akkora volt, mint én. Vastag vádlijú hatalmas lábával egyet lépett, amíg én hármat" – panaszkodott Jozwik.
Elmondta, látta, hogy a kanadai Melissa Bishop nemzeti csúcsot futott, de ez is csak a negyedik helyhez volt elég.
Azt hiszem, neki kellett volna az aranyat kapnia, nekem pedig az ezüstöt.
Akik a dobogóra kerültek, más ligában játszanak" – tette hozzá.