Kozák Danuta az előfutam után a középfutamban is a legjobb időt evezte K1 500 méteren, ezzel csütörtökön esélye lesz újabb aranyat nyerni a K2 500 után. Bár a mai napjáról nem nyilatkozott, a legfontosabbat megtudtuk a helyszínen lévő kajakosstábtól: a hétfőn még gyomorrontással küzdő kajakos – aki infúziót is kapott a gyors javulás érdekében –
még a keddi döntőben sem volt tökéletesen egészséges,
ma már azonban határozottan jobban van. Az előfutamát mindenesetre magabiztosan nyerte meg, ami jó jel. Ahogy az is, hogy mindkét futamban közel két másodperccel evezett jobb időt, mint a legnagyobb riválisok, Lisa Carrington, Franziska Weber vagy Marina Litvincsuk.
Tótka Sándor és Molnár Péter a középdöntőbe futammásodikként, a döntőbe futamgyőztesként jutott K2 200-on. A doppingügy miatt az utolsó pillanatban beugró egység
ajándéknak
tekinti az olimpiát, és a két kenus szemmel láthatóan majd kicsattant a boldogságtól. Célba érés után például a kék nyelvükkel viccelődtek: „Isszuk ezt a kék löttyöt – mutattak az izotóniás italukra –, és Dana (Kozák Danuta) megjegyezte, hogy kék a nyelvünk. Csináltunk is egy közös képet, és viccelődtünk kicsit –
hát ilyen jó a hangulatunk, ennyire nem vagyunk ráfeszülve az olimpiára,
jól telnek a mindennapjaink.”
Miután Tótka elmesélte a belső poént, hasonlóan derűsen nyilatkozott Molnár is: „Huszonkét éve ültem életemben először hajóba, és az első számú célom volt, hogy egyszer egy olimpián részt vehessek. Ez most megtörtént,
én pedig minden egyes nap azért ültem be a hajóba, mert szeretem, nekem ez az életem, a szerelmem.
Amilyen hangulat átjár mindent itt Rióban, azt elképzelni nem tudtam volna. Minden egyes húzást élvezek, minden lélegzetvétel öröm, boldogság, nagyon-nagyon jól érezzük magunkat!”
Tótka szerint egyenesen örültek, hogy nem nyerték meg az előfutamot, és mehettek még egy középfutamot is, ugyanis annyira élvezték a versenyzést, hogy mehetnek még egyet az olimpián. Mivel
a tavalyi vb első öt helyezettjéből négy az ő előfutamukban lapátolt,
tisztában voltak azzal, hogy nehéz lesz, ráadásul hibáztak egy aprót, a rajtjuk lassabb lett, mint a többieké. „Középfutamnak viszont jobbat nem is kívánhatnék” – jegyezte meg Tótka.
A doppingügyre utalva Tótka azt mondta, a
kényszerszünet miatt ajándéknak tekintjük ezt az utat,
semmi nyomás nincs rajtunk, a döntőben vagyunk, nézzük, mi jön ki belőle”.
K2 1000 méteren a Hufnágel Tibor, Ceiner Benjámin kettős harmadik lett a középdöntős futamában, ezzel éppen a döntőbe jutott. „Kemény volt, de pont erre számítottunk. Az előfutamot is úgy építettük föl, hogy tudtuk, a középdöntőben nagyon erősen kell mennünk az A döntőért. Mindenki az életéért küzdött” – mondta két lihegés között Hufnágel Tibor. Az biztos, hogy két ezerméteres pályát evezni egy órán belül több mint gyilkos.
„Nem szerencsés kifelé nézelődni, de azért láttam, hogy jönnek föl a kazahok, de nem ijedtünk meg tőlük.
Az elsődleges célunkat teljesítettük, holnap újult erővel várjuk majd a döntőt”
– tette hozzá a társa, Ceiner Benjámin.
Az egyetlen nem döntős hajósnak, Hajdu Jonatánnak az elődöntős pályája nem volt olyan szerencsés, mint az előfutama: itt már szembeszél fújt, ezért nem tudott annyi erőt beletenni, mint korábban. Továbbá úgy érezte, még kellene neki 20 perc pihenő a két futam közt, holott
otthon még rövidebb, negyvenperces szünetekkel edzettünk, de ez alkati kérdés is”.
A helyszínről annyit mindenképp megerősíthetünk, hogy a mostani riói melegben még ácsorogni sem könnyű, nemhogy versenyre lapátolni.